Megérkeztünk Thaszoszra!
Útközben a komp fedélzetéről figyelve egyre közelebb integettek a zöld hegyek : gyere, gyere, fedezz fel! Még a hajót kísérő sirályok is ezt vijjogták.
Vár a sziget!
Tengerpartja, homokos strandjai, vízbe ereszkedői sziklái, minduntalan előbukkanó, úszásra csábító kis öblei... - ideális a klasszikus strandolásra.
Hajókirándulásra mehetünk a sziget körül.
Hegycsúcsai...- megmászhatjuk az Ypszáriót, és fentről gyönyörködhetünk a végtelen látóhatárban.
Falvai a meredek hegyoldalhoz ragasztott kis házakkal... - ízelítőt kaphatunk a görög falusi életből.
Templomai, kápolnái, út menti ikonosztázijai - mind az ortodox kereszténység által megélt mindennapos, élő hit tanúi.
Illatos fenyőfái, olajfa-ültetvényei, márványbányái összekapcsolják a jelent és a múltat.
Lépten-nyomon belebotlunk az ókori élet ittmaradt nyomaiba.
Induljunk felfedező sétára Limenaszból!
Nyüzsgő, élettel és turistákkal teli kikötőváros. Minden pontján rábukkanunk valami ókori maradványra (lásd Régészeti emlékek c. fejezet).
Az óvárosi részen sok különleges stílusú, elhagyott vagy raktárnak használt épületet látunk, amelyek az utolsó török-arab megszállás idején épültek és még ma is egyiptomiak a tulajdonosaik.
A képeslapokon gyakran látható Kalogeriko egyházi kikötő épületét a második világháború után az egyház a város önkormányzatának ajándékozta. Felújították, az árkádokat befalazták, ott most kiállítóterem mûködik, valamint a sziget egyetlen könyvtára, ahonnan kölcsönözni nem lehet.
Evreokasztrónál az ókori maradványok mellett a szikla ölelésében egy különleges hangulatú bár csábít, mellette egy bûbájos kápolna áll. A kápolnát a múlt században építtette egy helyi család a lánya emlékére, aki szerelmi bánatában a vízbe vetette magát.
Thaszoszi Régészeti Múzeum:
Görögország egyik legjelentősebb vidéki múzeumának tekintik. 1934-ben alapították. Kiállítási tárgyai 14 évszázadot ölelnek fel. A múzeum gyûjteményében találhatók a különböző ásatások során feltárt régészeti mûalkotások.
Gyûjteménye :
A kiállított szobrászati mûvek közül kiemelkednek az alábbiak:
A "Kost vivő Kurosz (vagy Apollon)", amelyet befalazva találtak a Pithiosz ApolIon templomában, a thaszoszi Akropoliszon. Magassága 3,5m és csak félig kész, talán azért, mert a mûvész megállapította, hogy a márványlapon repedés van. Készítése a i.e.7. századra tehető.
A "Pegaszosz", amelyet a HérakIion épületegyüttesében találtak, készítése i.e. 500 körülre tehető. A szárnyas Pegaszosz (Pegazus), a ló, Medúsza véréből született, amikor őt Perszeasz lefejezte.
Szilénosz feje, úgyszintén a Héraklionból, szintén kb. i.e. 500-ból. A szobron jellegzetesek a kihangsúlyozott vonások és a démon - Dionüszosz követője - arckifejezése.
Apollon isten a szarvastehénnel - dombormû. A mû eredete a klasszikus korszakra tehető (i.e. 5. század). A szobrot Dionüszosz isten szentélyében találták.
Áldozati dombormûvek az Artemisz szentélyből, a színházból és a Héraklionból, amelyek kora i.e. 5. századra tehető, athéni mûvészeti hatásokat mutatnak.
Lófej a Héraklionból. A mû keletkezése i.e. 460 körülre tehető.
Fejek az archaikus, vagy az első klasszikus korszakból (i.e. 5. század közepe és vége felé).
Hermész és a Gráciák dombormû, az ókori kikötővel szemben található kapuról.
Férfi és női fejek i.e. 4. század második feléből.
Komédia fej nélküli szobra, szintén a Dionüszosz szentély emelvényét díszítette, és a Komédiának ajánlották.
Egy tragédiai maszk, talán az előző szobor álló női alakja tartotta a kezében, i.e. 4. századból.
Dombormûves jelenetek az i.e. 4. század második felének síremlékeiből.
Afrodité és a delfin. Hellénisztikus korabeli szobor. Ez a kicsi remekmû valószínûleg belső hely díszítésére szolgált, i.e. 3. századra tehető az eredete, és a Héraklionban találták.
Platon feje. Ez a mû jellegzetes kifejezője a töprengésnek és a szigornak, amely a nagy görög filozófust jellemezte.
Római császárok és nemesek portréi. A mûvek között van Julius Caesar feje, Lucius Caesar feje, Claudius feje, úgyszintén Hadrianus szobrának a feje és a törzse.
dolok a Városvédő Athéné szentélyéből, az Agorából, Alikiből, az Artemiszionból, és az Evreokasztro szentélyéből. Keletkezési idejük i.e.7. századtól a hellénisztikus évekig terjed.
A sziget különböző szentélyeiből és a thaszosziak házaiból származó különböző agyagedények töredékei.
Más görög városokból való edények és kisplasztikai mûvek.
Női díszítő elemek, kovácsolt ékszerek, csatok, gombok, szerszámok fogói, illatszeredények, horgok, halotti koszorúk, mécsesek stb.
Pénzérmék
(a Thaszoszon talált nagyszámú és bámulatba ejtő pénzérmék változatossága bizonyítja, hogy az ismert aranybányák mellett pénzverdék is mûködtek. Az első pénzérme i.e. 600-ból való. Az érmén Dionüszosz koszorús feje profilból. A másik pénzérmén Héraklész egy kifeszített íjjal, felirata Thaszosz. I.e. 400-ból szintén Héraklész ábrázolásával és Thaszosz önálló állam megjelöléssel látható. Ebben az időben volt Thaszosz a makedóniai partvidék gyarmatosítója, ezért lehetett szükség ilyen jellegû pénzérmére.
A római időszak alatt a pénzérméknek már két oldala volt. Az egyiken Héraklész, Thaszosz felirattal, a másikon az egység megjelölése.
1 talentó=60 mnai
1Mná= 100 drahma
1 drahma=6 obolus )
Az ókor nagy festője és szobrásza Polignosztosz volt. Mûremekein ábrázolja Delfit, Athén tereit.
Pithagorász készítette Poliniki Theogenész szobrát.
A múzeumban találunk említést a thaszoszi születésû Sztiszimbosztosz író és bölcselőről, aki Homéroszt oktatta.
A szintén helyi születésû Androszthéniszről, aki Nagy Sándor legkiválóbb hajóskapitánya volt.
Georgosz Nikoliszról, aki Páter Gimnásziosz néven is ismert volt. 1858-ban született Theologoszban. Potámiában nevelkedett, majd Amerikában tanult botanikát. Onnan visszatért Potámiába, megházasodott. Utána Ágiosz Oroszra, az Athosz kolostorok egyikébe, a Megisztisz Lavroszba költözik. Tanulmányaiban az orvostudomány fejlődését szorgalmazza, ellenszegülve az akkori orvosi szokásoknak. Az Ágiosz Oroszról újból Potámiába költözik, ahol az egyik templomban szolgál kántorként. A falu lakói házat építenek neki, hálából orvoslással is foglalkozik. A hatóságok többször elfogják, hogy megállítsák tevékenységét, de az egyház védelme alá kerülve újból kolostorba vonul, ahová az emberek követik. 1942-ben Potámiában halt meg. A sziget újkori legismertebb embere volt. 1930-ban a sziget főorvosának akarták kinevezni.
Emlegették, mint szent, isten, őrült, Ypokráti, Megmentő, Egyiptomi, Nagy bûn, Csodatevő, Új Krisztus, Nagy fakír.
A kiállított tárgyak alapján képet kaphatunk a sziget ókori lakóinak szokásairól, életéről, a mûvészeti irányzatokról stb.
Induljunk el nyugati irányban, az óramutató járásával ellentétes irányban. Így a szigeten körbefutó út mentén meg-megállhatunk a legszebb kilátást nyújtó helyeken kiépített pihenőknél.
Sorrendben Agiosz Vasziliosz partja, Niszteri, Glifada, Papalimani strandok következnek. Az északi oldalról szemközt a makedón partokat látjuk, Kavala városa messze fehérlik.
Szkala Rachoni homokos partján hosszan elnyúló strandokat találunk. Halászkikötőjében padok csábítják az odatévedő vendéget bámészkodásra.
Bekötőúton jutunk a hegy felé fekvő Agiosz Georgiosz és Rachoni csendes, festői falvakba.
Szkala Prinosz - kompkikötő. Kavalából érkeznek ide komphajók, ritkábban, mint Keramotiból Limenaszba.
Prinosz - hétfőnként piac.
Prinoszból bekötőút vezet a Mikrosz és Megalosz Prinosz (vagy Mikro és Megalo Kazaviti) településekhez, amelyek élénken őrzik a helyi színeket.
Mikro Kazavitiben (Mikrosz Prinosz) megmaradt az 1815-ben épült festői Agiosz Georgiosz templom.
Megalo Kazavitiben (Megalosz Prinosz) található a Tizenkét Apostol régi temploma (19. század), a Zoodohu Pigi (életet adó forrás) kápolnával.
Mikro Kazavititől (Mikrosz Prinosz) egy földút vezet a közelben lévő női kolostorhoz, az Agiosz Panteleimonaszhoz, amely 1843 óta áll.
Szkala Sotiraszből egy 2 km-es úton jutunk Szotirasz faluhoz, ahol 300 m magasságban tapadnak a meredek hegyoldalhoz a hagyományos házak.
Szkala Kallirachi - egy 1880-as mûemlék polgárházban kapott helyet a néprajzi gyûjtemény. 1 km-re a falutól találjuk az Agii Anargiri kis templomot, amely az itt történt csodákról ismert.
Innen vezet bekötőút Kallirachiba.
Szkala Mariesz turistaforgalma kicsi.
13 km-es bekötőúton érjük el Marieszt. Egy patak medrében épült, láthatatlan a tenger felől. A falu a nevét egy feltevés szerint a terület sok eperfájáról kapta, míg a néphagyomány szerint a két Máriától, akik megmenekültek egy kalóz rablótámadásból. A Taxiárhesz régi temploma a legrégibb Thaszoszon (1800). Itt őrzik a Mariotiszi Agiosz loánnisznak, az ortodox hit új mártírjának ikonját, aki mártírhalált halt 1652-ben Konstantinápolyban, mert megtagadta az iszlám hitre térést.
Továbbmenve megnézhetjük a Genna-tavat, és vízeséseket.
Limenaria, Pefkari, Potosz idegenforgalomra berendezkedett falvak, nagyon kellemes strandokkal.
Először Tripiti festői öblét érjük el. Limenaria a sziget legnagyobb városa. A 20. század elején az ásványbányákat üzemeltető német Speidel Társaság irodái „Palataki” (Palotácska) néven ismertek. Limenariában van egy Néprajzi Múzeum és a Papageorgiu kicsi magánmúzeum,. A Metalia-beach kedvelt strand.
Limenaria összeér a szomszéd faluval, Kaliviával. Innen egy 8 km-es földút vezet a festői hegyi faluhoz, Kasztróhoz, 660 m magasságban. A falu létezését bizonyítani lehet 1434-től, lakott volt a 19. század végéig.
Pefkári tengerparti üdülőhely.
Potosz régebben Theologosz falu kikötője volt. Ma egyike a sziget legfejlettebb turistaközpontjainak.
Potosztól 10 km-es távolságra esik Theologosz a sziget belsejében. Ez Thaszosz egyik legrégibb és legszebb faluja, a sziget fővárosa volt a 19. század közepén. Az 1821-es forradalmár Hadzigiorgisz Metaxasz lakását napjainkban felújították. Látogatható: az Agiosz Dimitriosz székesegyház, az értékes fafaragásos ikonosztázzal (1806), a Panagia (1870), és az Agia Paraszkevi templom, freskókkal és fafaragásos lépcsőkkel, valamint a kicsi Néprajzi Múzeum.
Pszili Ammosz finom fehér homokos strandja miatt közkedvelt.
Asztrisz a nevét a derült csillagos egének köszönheti.
Szirének medencéje - márványbányászat után maradt, tengervízzel telt üreg (lásd Kirándulások menü/)
A nyugati partról látjuk a kolostorairól híres Athosz félszigetet.
A Szent Mihály Arkangyal apácakolostor a sziget védőszentjéről kapta a nevét. A kolostort először egy 1287-es okiratban említik, egy Krisztus keresztfájáról való szög kis darabját őrzik. Hosszú szünet után a kolostor mai lakói 1974-ben költöztek ide, felújítása most is folyik. A kolostor udvarából lenyûgöző a panoráma. Boltjában szuveníreket vásárolhatunk.
Aliki - a hegy felé eső oldalon Thimonia, a parton és a félszigeten ókori maradványok.(lásd A sziget régészeti emlékei c. fejezet)
Paradise beach strandja közkedvelt a finom homok és a hullámok miatt.
Kinira - itt voltak az aranybányák, amelyeket a föníciaiak fedeztek fel.
Következik Golden Beach - Aranypart. Előbb Szkala Potamiát érjük el - mindennel ellátott üdülőfalu. Itt láthatjuk az Agiosz Nikolaosz pici templomot, a festői kikötőt, amely csak kis hajókat tud fogadni, a régi kolostori arszanaszt (hajójavító) 1892-ből, amely ma szórakozóhelyként mûködik.
Majd a parton továbbhaladva Szkala Panagiához érünk, amit sok helyen Golden Beach üdülőfaluként említenek.
Az öböl homokos - néhol aprókavicsos - partja, sekély vize ideális a strandolásra. Kitekintve a nyílt tenger felé, tiszta időben bal kéz felől Thrákia partjai, part menti hegyei látszanak, jobb kéz felől, a kis Gramvusza-szigeten túl Szamothraki szigetének 1700 m-es hegycsúcsa.
Az országút tovább felfelé vezet Potamiába. Innen indul az Ypszárióra vezető turistaút.
Ebben a faluban található Polignotosz Vagisz (Potamia, Thaszosz 1894 - Amerika 1965) thaszoszi szobrásznak a múzeuma. A mûvész 1894 januárjában, Potámiában született. Édesapja favágó és faszobrász volt. Heten voltak testvérek. 1911-ben az édesapa Amerikába küldi menekültként. New Yorkban sok nélkülözésen megy keresztül. Mivel tehetséges és kitartó, 1917-ben a COOPER UNION által hirdetett szobrász tanulmányokon vehet részt. Az első világháborúban haditengerésznek áll. A háború végére megkapja az amerikai állampolgárságot. 1919-ben beiratkozik 3 éves szobrásziskolába. 1920-ban már kiállításon is megjelennek mûvei. NATIONAL ACADEMY OF DISING első helyezést kap a PÁPPOS MOI, azaz "A nagypapám" mûvével. Ezután saját galériát nyit, amit 10 évig HARRY PAYNE WHITNY szponzorál. Később Bethpage-ben, Long Islandon telepszik meg . Ez a szakasz életének legboldogabb, legtermékenyebb része. 1952-ben már világszerte elismert szobrász és grafikus mûvész. 1952-ben Long Islandon egy nagy fesztiválon az Ipnosz, azaz az Álom címû mûvével nyeri meg az első helyezést. Nagyon sok alkotása New York ortodox egyházi múzeumában található. De munkássága darabjai más múzeumokba is elkerültek: Brooklyn, Toledo, Ohio, Tel Aviv, és nagyon sok van magángyûjtők kezében is. 1963 nyarát sok év után újból itthon tölti Potámiában. Ekkor már idős és beteg. Betegsége miatt visszament New Yorkba, ahol 1965. márc. 15-én elhunyt. Végakaratában kérte a Görög Nemzeti Múzeumot és Képtárat, hogy szülőfalujában építsenek egy kis múzeumot, ahová kedvelt alkotásait kérte elhelyezni, ráhagyva értékes mûveit a szigetre ill. Potámiára. 1981. aug. 29-én teljesült kívánsága.
Nem sokkal utána elérjük Panagiát, Thaszosz régi fővárosát (1838-1840-ben volt az). Tipikus hegyoldalhoz ragasztott görög falu. Rengeteg turista keresi fel. Jellegzetesek az erkélyes, szürke palatetős régi polgárházak. A tiszteletet parancsoló Panagia temploma (1832) mellett 11 kápolna is található, amelyeket csodatévőknek tekintenek. Olívaolaj-üzem is mûködik itt.
Márványbányák mellett, fenyvesek között kanyargó szerpentinen érjük el Limenaszt.
A város szélénél jobbra vezet az út Makriammoszhoz, a sziget legjobb (de fizetős) strandjához, azon túl pedig a márványbányákhoz.
Forrás:
Panoráma Görögország útikönyv 1977. (Forgács A.- Szabó M.)
Thaszosz (Rekosz Kft., ford.: Athanaszia Lambropulu)
www.go-thassos.gr
+ Ági kiegészítései