Thaszosz a Thrák-tenger legészakibb szigete és 7-8 km távolságnyira esik a szemben fekvő kelet-makedóniai partoktól, a Keramoti-öböltől és a Nesztosz folyó torkolatától.
A sziget alakja majdnem kör alakú, átmérője kelet-nyugati irányban 22 km, észak- déli irányban 25 km.
Területe 393 km2. Közigazgatásilag Kavala megyéhez tartozik.
Kerülete 90 km. Kavalától 24 km-re, a Szent Hegytől (Athosz) 50 km-re, Limnosz szigetétől 111 km, és Alexandrupolisztól 60 km-re esik.
Megközelítése: Kavalából komppal Prinosz kikötőjébe, szárnyashajóval Limenasz kikötőjébe érkezhetünk. A rövidebb távolságra fekvő Keramoti kikötőjéből sűrűn járnak a kompok Limenasz kikötőjébe.
A partján körbefutó autóúton megkerülhetjük. A legszebb kilátópontokon pihenők, parkolók várják a gyönyörködni megálló utasokat.Egy ÉNY-DK irányú hegylánc szeli ketté. Legmagasabb csúcsai: az Ipszario (1208 m), a Profitisz lliasz (1108 m), a Fanosz (744 m), és a Cutula (857 m).
Thaszosz felszíne hegyes, sziklás, fenyőkből, bükk- és tölgyfákból, platánokból és vadgesztenyefákból álló sűrű erdők borítják. Erdei az ókor óta híresek, a sziget felületének kb. 9/10-ét borítják, míg a partokon olajfamezőket találunk.
Az erdők tövében megbúvó, bájos kis falvai, hosszú, homokos strandjai miatt igen közkedvelt a nyaralók körében.
Thaszosz éghajlata kivételes. Nem olyan kiegyensúlyozott, mint a délebbre fekvő szigeteké, de domborzata, sűrű erdői és bőséges forrásvizei, fürdésre csábító tengerpartja miatt az üdülők paradicsoma.
Partjai kelet és dél felé sziklásak, észak és nyugat felé homokosak.
Legfontosabb kikötői és öblei a következők: északon Thaszosz főváros kikötője és a Skala Rahoni-i kikötő, északnyugaton Prinosz öble, nyugaton Szkala Szotirasz, Szkala Kallirahi és Mariesz kis kikötői, délen Limenaria és Roszogremnosz öble, valamint Asztrisz öble, délkeleten Aliki öble, keleten Kinira, Panagia-Potamia és Agiosz loánnisz öblei.
A sziget legfontosabb földnyelvei:
Északon: Evreokasztro, Pahisz, Arhangelosz
Nyugaton: Prinosz, Acpasz, Kefalasz
Délen: Agiosz Antoniosz ( "Holhosz" ), Oxiá, Szalonikiosz ( "Szapuni" ), Kalami, Demir Halka, Baburasz
Keleten: Sztavrosz, Furni, Pirgosz, Kalogerosz ( "Vathi" ).
Északi és keleti partjai mentén kis szigetek vannak.
Észak felé, Thaszosz és Keramoti-öböl között helyezkedik el Thaszopula. Sziklás és lakatlan sziget. Hossza kisebb 2 km-nél, magassága alig haladja meg a 100 m-t.
Thaszosz keleti részén, a parttól alig 100 m távolságra található a Gramvusza sziget, a Potamia-öböl déli végénél.
Az ezt követő földnyelvnél találhatók a Furni kis szigetek, majd az ókori Kinira kisvárossal szemben és a parttól 800 m távolságra található Kinira kis szigete, az ugyanolyan nevű védett öbölben.
Kissé délebbre fekszik a Diapori kis sziget, 100 m-re a parttól.Végül a déli részen, szemben a Szalonikosz földnyelvvel és a parttól 1700 m-re található a Panagia (vagy Asztrisz) kis sziget, olyan barlanggal, ahonnan szénsavas gőzök párolognak fel.
Thaszosz mai fővárosa, Limenasz az ókori főváros feltöltött területén épült, amelynek neve „Thaszosz” (Thaszosz sziget és város) volt.
A mai Limenaszt a XIX. sz. közepe táján a szomszéd falu, Panagia és más falvak tengerpartok felé húzódó lakói kezdték építeni.
Thaszosz legjelentősebb nagyközsége, Theologosz, évszázadok alatt épült fel egy szakadékban a Korfi nevű heggyel szemben, a sziget délkeleti részén. Theologosztól nyugatra található Kasztro, szintén régi falu. Kasztro lakosai építették Limenáriát a part délnyugati részén 1900 körül, amikor megkezdték a bányák kiaknázását.
Thaszosz két tengerparti helységénél, Limenásznál és Limenáriánál 1922 után sok kis-ázsiai és thrák menekült telepedett le.
A sziget belsejében fekvő Rahoni, Prinosz, Kazaviti, Szotirasz, Kallirahi és Mariesz falvak a nyugati oldalról közelíthetők meg, Potamia és Panagia a keleti oldalról.
A parton fekvő egykori halászfalvak ma üdülőtelepek. Limenaszból nyugat felé indulva, sorrendben Szkala Rahoni, Szkala Prinosz, Szkala Szotirasz, Szkala Kallirahi, Szkala Marion, Limenaria, Pefkari, Potos, Asztrisz, Aliki, Kinira, Szkala Potamia és Szkala Panagia (együtt : Aranypart), majd Makriammosz következik, míg végül visszaérünk Limenaszba.
Thaszosz az Égei-tenger talán legtermékenyebb szigete. Termelnek: gabonaféléket, hüvelyeseket, gyümölcsöket, mézet és bort. A fenyőméz és a helyben készített olívaolaj messze földre viszi a hírét. A thaszoszi bor, az ókor híres „thasziosz inosz”-a még napjainkban is Görögország legjobb borai közé tartozik.
A felszín alatt gazdag érclelőhelyek vannak. Vörösréz található Asztrisz, Thimonia és Theologosz területén. Ólom, ezüst és cink található Limenáriánál, vasérc pedig Kallirahi területén. A híres thaszoszi kincsesbányáknak (amelyek Enira és Kinira között találhatók), valamint a hajók építéséhez szükséges faanyagnak köszönhetően az ókorban virágzó, gazdag városállammá fejlődött.
Úgy gondolják, hogy ez a kincs hozta ide a föníciaiakat, az első telepeseket Thaszoszra.
Híres volt az ókorban is és ma is a hófehér thaszoszi márvány, amely alkalmas szobrok, pompás emlékművek és építmények készítésére. Thaszoszi márványt használtak a bizánci időkben is a konstantinápolyi Agia Szofia székesegyház építéséhez.
Adottságai miatt a szigetnek az ókortól kezdve sok neve volt, amelyek találóan fejezik ki természetes szépségét és nagyszerű éghajlati adottságait: „Odonida” és „Idonida” a jó érzés miatt, amit a látogatóban kelt; „Hriszi” és „Akti Dimitriosz” (Demeter partja) a gazdag termékeiért; „Ierii”(Aeria) a tiszta és a friss levegőért; „Ethria” az átlátszó, felhőtlen horizontjáért.
Forrás:
Panoráma Görögország útikönyv 1977. (Forgács A.- Szabó M.)
Thaszosz (Rekosz Kft., ford.: Athanaszia Lambropulu)
www.go-thassos.gr
www.wikipedia.org