Családi nyaralás Thassoson!
Mint minden évben, 2008-ban is a nyaralásról hazaérve már elkezdem tervezni a következő nyarat. A férjem ugyan mindig elmondja, hogy ne tervezzek, mert nem biztos, hogy tudunk menni! De azért tervezem, mi legyen és mikor, hát ez most sem volt másképpen.
Mivel görögimádatom nem szűnik, így egy cél lebeg előttem: Görögország! Szeptemberi hazaérkezés után gondolkodás, merre kellene jövőre menni, és mikor. Időnk behatárolt volt (vizsgák, munkahely, stb), így maradt június eleje. Nagy kérdés, hová? Hellasz.hu-n a búvárkodásom meghozta a döntést, Thassos vagy Evia? Kérdés feltéve a családfőnek, térképre néz, így Thassos maradt. Így jutottam el a ...thasos.hu-ig. Nagyon sok információ áradat, majd Ágit és Pamagot állandóan zaklattam kérdéseimmel. Utána már végleges a döntés, Thassos. Talán már január elején szállás utáni érdeklődés, van miből választani. Ági nagyon jól jellemezte a keresgélésem, mint egy ruhásszekrény tele ruhával, még sincs mit felvenni címmel, de bármilyen lüke kérdést tettem fel, úgy válaszolt, mintha az első lett volna. Ezúton is köszönet neki. El is döntöttem: Ifigénia apartman. Kicsit féltem attól, hogy a 73 éves Mami hogy fogja bírni, mert a hegyoldalban van a szállás, csodás kilátással.
Így hát május 31-én útnak indultunk ismét! Ági, Pamag útba igazítását kinyomtatva és Balázs „bibliájával” úgy mentünk, mint aki haza megy.
Tankolás után délután 5 órakor indulás Pestről.
18.45 Röszke, minden probléma nélkül, 15 perc és már a szerbeken is túl vagyunk!
A megszokott táblák 60-40-, bukkanók után, első fizetős kapu 4 euró, tovább figyelve a szorgos szerb rend őreit /volt belőlük/, haladtunk az utunkon. Fizetős kapu 3 euró, majd 21 óra magasságában már Belgrádnál vagyunk, kiérve autópályakapunál biléta, amit fizetni Nisnél kell, 8 euró-t. Mi az OMV kútnál szoktunk megállni, talán félúton, 507 km. 22 óra magassága az odaérkezés. Tankolunk, pihi, egészségügyi szünet és már el is telt egy félóra és indulunk is tovább. Még két fizetős kapu, Nis-nél az előbb említett, majd még egy, 2,5 euró és lassan a szerb-macedón határ. 2 óra 10 perc, ismét negyedóra és megvan mind a két határátlépés. Macedóniában 3-szor kell fizetni. Mi 3x1 eurót fizettünk. Fél 5 óra körül már a görög határon voltunk. Megálltunk a Duty Free-ben és indultunk tovább. Olympus Pláza benzinkút /görög idő/ fél hat, tankolunk, beszívjuk az éltető görög levegőt és irány Keramoti. 9.30-as kompot elérve telefon Áginak, hogy elindult a komp. 10 óra után pár perccel kompról leérve a drága Pamag leírását követve 10.30-kor megálltunk az Ifigénia kapujában: 1300 km. Efi már várt bennünket. Nagyon jó házigazdának bizonyultak a férjével, Makisszal. Bepakolás után talán szerettem volna pihenni a hosszú út után, de ez nem ment. Fedezzük fel a tengert! nyüzsgött 6,5 éves gyermekünk. (Ő aludt a Mamival.)
Így elindultunk. Én még ilyen hihetetlen színben pompázni a tengert soha nem láttam, pedig már ez volt a 10. utazásunk, szédületes volt a látvány. Mikor beteltünk vele, leültünk ebédelni, természetesen gyrost. Visszasétálva az apartmanba már Ági telefonált, hogy este 7 körül érkezik. Meg is érkezett görögösen 8-ra /telefonált, hogy késik/. Jót beszélgettünk és elindultunk aludni, nem kellett ringatni 1300 km és16 óra vezetés után.
Kedden kicsit borongós volt az idő. Felfedeztük Skala Potamiát, megnéztük, mit hol mennyiért, hol van Közért, hol vannak az apartmanok, és hogy honnan tudunk integetni. Elmentünk a kikötőbe, majd integetni a mólóra, mert az esti integetésről lemaradtunk. Ebéd után irány a part, mert a gyerek már nem bírt magával, de fürödni nem lehetett, nagyon fújt a szél, homokvárat épített apával. Este csepergett az eső. Szerda reggel, borús idő lévén, elindultunk szigettúrára. Első megállónk Alikinél volt, bejártuk a félszigetet. Gyönyörű, elképzeltük, hogyan lehetett régen, mert nagyon jó képek voltak kirakva. Majd tovább haladva megnéztünk egy csodálatos gyöngyszemet, egy női kolostort, ahonnan láttuk az Athos hegyet. Itt már hétágra sütött a nap. Mi mint „kezdő” turisták nem vittünk rövid nadrágot, így majd megsültünk. Limenariá-nál csodálkoztunk ismét a tenger hihetetlen színein és hogy mennyi már a turista, főként bolgárok és szlovákok. Ezután végig a part mentén öbölről öbölre bejártuk a szigetet. Következő megállónk Prinos, ahol a kikötőben megláttuk Ági férjét. Majd a fővárosban álltunk meg, itt ebédeltünk 5 óra magasságában egy Zorbas nevű étteremben, nagyon finom és bőséges volt! 4-en 31 eurót fizettünk itallal együtt. Este értünk vissza a szállásra. A házigazdákkal egy pohár bor után egészen jót beszélgettünk. Ők jól beszéltek görögül, angolul, mi németül, magyarul, úgyhogy egy igazi turistanyelvet sikerült összehozni. Majd megjött a felmentőnk, Ági, így mindenre fény derült, ami addig homályos volt. Az esőcseppek végül beűztek aludni. 4. nap igazi turisták voltunk, csak Skala Potamiában voltunk: tengerpart, este séta a bazárokban. Pénteken elmentünk Potamiába, nagyon érdekes kis falu, büszkék lehetnek az itt élők a falujukra. Igazi görög házak /nem kék-fehér/, félelmetes a nyugalom, amiben élnek, jó lenne tanulni valamit belőle. Szombaton ismét tengerpart, már tudott a gyerek fürödni, jót játszott, este elmentünk vacsorázni a Trata étterembe /Edda pólós/.
Nagyon szívélyes volt a pincér, nem mondom, hogy nagyon jó volt, de borzalmasan sok, azért ettünk már rosszabbat is. Vasárnap napozás, majd este bementünk Limenasba, hogy lássuk, milyen is este. A bevásárló utcája, mint más nagy forgalmú üdülőtelepülés, a strandja jól kint van a kikötő két oldalán, gondolom csak itt lehet strandolni /bocs ha tévedek/. Vettünk óriás palacsintát és bámészkodtunk egy kicsit. Másnap elindultunk Kinirába, Ágit félreértve azt hittük, akkor van a pünkösdi búcsú, de nem volt, majd így visszamentünk a szállásra és egészen délutánig játszottunk. Később a tengerparton megismerkedtünk egy nagyon aranyos szegedi házaspárral (Süliék), akik az unokájukkal voltak, a gyerekek jót játszottak, mi jót beszélgettünk, és megbeszéltük, hogy szerdán megmásszuk az Ypszáriót. Este séta a tengerparton, nagyon szép volt, a telihold tükröződött a vízen. Kedden pihentünk és este megnéztük Panagiát, ami talán még szebb, mint Potamia. Szerda reggel 8-kor a megbeszéltek szerint mentünk Süliék apartmanjához, de ők előtte való nap a szafari túrával bejárták a kitűzött célt. Így mi hárman, Apa, Anya és a hat és féléves kislányunk nekivágtunk. A falu végéből indul az út a hegyre, piros nyíl az útitárs. Megbeszéltük, hogy ameddig a gyerek bírja, addig megyünk, de a gyerek fáradhatatlan volt!! Időnként olyan részeken mentünk, hogy le sem mertünk pislogni. Csúszott a kő a lábunk alatt, benőtte az utat a páfrány, és az útitársunk, a piros nyíl csak imitt-amott bukkant fel kövekre rajzolva, de mi csak mentünk, mentünk, de a cél csak nem látszott. Már vagy három órája kanyarogtunk a hegyen, mikor szembe jött két hölgy és ők mondták, hogy még két óra. A gyerek nem akart visszafordulni, így mentünk tovább. Végre felértünk az általunk hitt csúcsra, de a jelzésekből hamar kiderült, hogy nem ez a végcél. Majd a csemete elfáradt, szerencsére volt egy turistaház /zárva/. Pihentünk, de még előttünk a csúcs. Apa azt mondta, ha már ide eljött a gyerek, ő csak beírja a nevét a Nagy Könyvbe. Mi meg vártuk a háznál. Ettől félelmetesebb kilátást még nem láttam, pedig az Olymposzt is megmásztuk, de onnan nincs ilyen kilátás. Innen látni az Athost a félszigetével, Kavalát és szárazföldet. Nem utolsósorban pedig az egész Golden Beach-et. Apa visszajött, egy kis kaja, pihi és víz után elindultunk lefelé. Ha lehet, még nehezebb volt, mint felfelé, mert minden kiment a talpunk alól, de szép lassan fél ötre leértünk az autóhoz. A lábunk igencsak remegett, kellemesen elfáradtunk, de olyan élményben volt részünk, ami felejthetetlen. Némi jégkrém és fürdés után a fáradhatatlan csemetével irány a tengerpart. Este senkit nem kellett ringatni, már meseolvasás közben elaludt a mi kis hősünk.
Csütörtökön úgy ébredtünk, hogy sajnos ez az utolsó napunk. Kicsit összepakoltunk, majd a Mama és a gyerek után mentünk a partra. Este még egy vacsora a Tratában, valami fenséges volt, amit kaptunk, biztos érezték, hogy búcsúvacsora. Ezután séta még a bazároknál, majd fájó szívvel „haza” mentünk. A reggel hamar ránk köszöntött, némi reggeli, pakolás az autóba, fájó búcsú Ágitól és a nagyszerű házigazdától, Efitől. Irány Budapest. Vettünk még a pékségben kroasszánt, ami olyan de olyan finom mogyorókrémes volt, hogy életemben ilyen finomat nem ettem, pedig keserűnek kellett volna lennie! Irány a kikötő. A 9.15-ös kompot elérve már 10.20-kor az autópályán voltunk hazafelé. Sehol semmi gond, autópályadíjak csakúgy mint lefelé. Határon semmi. Sebességhatárokat betartva rendőrökkel sem akadtunk össze. Így éjfélre hazaértünk Budapestre.
Mindig fáj, ha haza kell jönni, de talán most fájt legjobban. Remélem, a sors keze majd visszairányít még.
Összegzés: 2009 június 1-től 12-ig Thassos, Skala Potamia, Ifigénia apartman : 418euró/4fő
Benzin: 185liter
Autópályadíj: 81euró+3080ft
Komp: 2x26,5euró
Költőpénz: kb. 400euró
Nem éltünk nagylábon, de boldogok voltunk, pihentünk, és ez erőt ad a következő évre!
Kívánom minden olvasónak, ha elindul - és ha nem, akkor is -, legyen ilyen boldog, mint a mi családunk.
FÉNYKÉPEK :