Rhodos 2017.06.26. – 07.10.
Hol is kezdjem?
Az idei nyaralás más volt, mint az eddigiek. Idén repülővel utaztunk és autót béreltünk. Valamint nem volt olyan keserű a hazajövetel, mivel valahogy nem fogott meg a hely. Viszont volt hasonlóság is, hiszen egy újabb görög szigetet látogattunk meg.
Szóval úgy alakult, hogy a tervezett autócsere miatt mondtam a családnak, hogy idén spórolásból ne menjünk hosszú hétvégére valamelyik európai városba, hanem használjuk el a WizzAir pontokat a nyaralásra. A pontokat el kellett használni, mivel májusban egy részük elveszett volna. Így a lehetséges görög szigetek közül Rhodost választottuk, Korfu, Zakhyntos és Kréta lehetett volna még.
Ennyi bevezetés után jöjjenek a száraz tények. A repülőjegyeket már december 10-én megvettük a pontokból, 4 főre oda-vissza 196.146 pontért + egy 20 Eurós kuponért sikerült megszerezni (1pont=1Ft). A kupont a WizzAir félmaraton teljesítéséért kaptam. Az indulásig még további pontokat költöttünk a választott ülőhelyekre, elsőbbségi beszállásra és 2db 32kg-os feladott poggyászra. A repülőút vége 285.396 pont lett, vagyis ennyit kellett volna fizetni, ha nem gyűjtjük 2 évig a pontokat.
A meglévő repülőjegy után elkezdtem a szállásokat nézegetni. Több szállástól is kértem ajánlatot. Meglepődve tapasztaltam, hogy Rhodoson a szállásárak egy kicsit magasabbak, mint az eddig megszokottak. Egy szállással már majdnem meg is állapodtunk, de mire rámondtam volna az áment, elkelt. Jött a következő kiszemelt, akivel már sikeresen megállapodtunk. A honlapon feltüntetett árakból 1659 Euró jött ki a 14 éjszakára. Ehhez képest az első ajánlatuk 1500 Euró volt, amit végül sikerült 1400-ra letornászni. A szállásunk a Bella Vista Apartments volt a Stegna nevű településen.
A szállás Stegna, a „zsáktelepülés” egyik végének hegyoldalában, egy zsákutcában fekszik, remek kilátással az öbölre. Fekvésének köszönhetően a hely csendes, bár néha az alatta lévő hotel bulija felhallatszott, ami ellen a zárva tartott ajtókkal lehetett védekezni. A part gyalogosan is megközelíthető, bár mi nem sokszor éltünk ezzel a lehetőséggel. Az udvarban autók számára kialakított parkoló is van. Az apartmanunk kétszobás volt, amelyhez külön étkező-konyha is volt a fürdőszoba mellett. A szobákban lévő légkondicionálók használatát is tartalmazta az ár. A szállás érdekessége, hogy minibár is volt az apartmanokban, illetve reggelire is be lehetett fizetni, bár mi egyiket sem vettük igénybe. Naponta volt takarítás és 3 naponta ágynemű- és törölközőcsere. A tulajdonosok nagyon kedvesek voltak. A második héten már magyar szót is hallottunk, mivel a tulajdonos testvérének a felesége egy kint élő magyar hölgy, aki besegített a takarításba. (Az utolsó két napon 2 db 2 fős stúdiót is kipróbálhattunk, mivel a tulajdonosok már érkezéskor megkérdezték, hogy megtennénk-e, mivel egy kisgyerekes család érkezne…. Mi pedig ezt vállaltuk. A stúdiók elég szűkösek voltak a nagy apartman után.)
Stegna település kicsi, de minden megtalálható, ami kell, bolt, taverna, bár… A főút egyik oldalán a hosszú, homokos, aprókavicsos tengerpart, a másikon a kiszolgáló létesítmények sorakoznak. Több tavernát is kipróbáltunk, egyikben sem csalódtunk. Kimondott gyrosos helyet nem találtunk, azért mindig felmentünk Archangelos településre, a Kriti nevű helyre.
Autóbérlés, mert ugye a szigetet be is kellett járni. Ezt január végének egyik hétvégéjén kezdtem intézni. 17 cégnek küldtem el ugyanazt a szöveget (14 napra, full biztosítással, repülőtértől-repülőtérig bérelnénk autót, amibe 4 fő + 2 nagy csomag is elfér). 6-7 cég szinte rögtön válaszolt is, majd még néhány később. Végül mi az Auto Tour Car Rentals -t választottuk, amit nem bántunk meg. Érkezéskor táblával vártak a repülőtéren. Kitöltöttünk egy papírt, kifizettük a 380 Eurót és megkaptuk az 5 ajtós fehér KIA Ceed kulcsát. Az 1.4-es motorral szerelt autó nem volt egy versenyautó, a dombokkal néha küzdött, de végül mindenhova elvitt minket és bírta a két hét alatt beletekert több mint 1000 km-t. Érkezéskor és távozáskor a két nagy bőrönd és az egyéb kis csomagok is elfértek a csomagtartóban.
Egy probléma volt csak az autóval, de azt a cég végül korrektül intézte. Mikor hajókázni indultunk Symire, akkor a kikötőben való leparkoláskor olyan furcsán csukódott be a bicskakulcs. Az oka az volt, hogy a forgó rész öntvényanyaga elfáradt és kitört a szár. Hívtuk telefonon a kölcsönzőst, hogy mi történt. Persze először azt hajtogatta, hogy ki kell fizetni, hiába a full biztosítás. Végül még a hajóról (volt idő az úton) küldtünk egy képet a kulcsról, hogy lássa, miről beszélünk, és hogy ez tipikus fáradásos törés, ami nem csak a mi hibánk... Végül a kirándulás végeztével a hajóról leszállva a cég embere már várt a kocsinál az új kulccsal és egy kézfogás után elbúcsúztunk egymástól. Persze azért mondta, hogy vigyázzunk rá, de hát hogy vigyázhattunk volna jobban, mint eddig.
Ezen kis kalandon kívül csak tankolni kellett az autóba, mely nem evett keveset. Saját komputere szerint 8,5 l/100km volt az étvágya. Klíma, dombok, 4 fő……. az ennyi.
A repülőút minden gond nélkül eltelt. A repülő pontosan indult és érkezett. Rhodoszon átvettük a feladott csomagokat, majd az autót és indultunk a szállás felé. Útközben néztük, hogy hol lehetne egy gyrost bekapni, de a kétsávos főúton nem találtunk alkalmas helyet. Végül Archangelosban álltunk meg, és egy szimpatikus helyen kértünk 4db gyros pitát és mellé egy-egy üdítőt. Miután megettük az első rhodosi vacsorát, indultunk is a szállásra. A szálláson a késői érkezés ellenére (mely le volt beszélve) a recepción vártak, majd átadták a szállást, mondtak pár szót és hamarosan le is pihentünk.
06.27.
Első napra nem terveztünk semmi extrát, csak pihenést és strandolást. Erre a célra a sokak által ajánlott Tsambika Beach-et választottuk. Az öböl, hosszú, homokos, a parton több sorban napernyők sorakoznak. Napernyő és két ágy 10 Euró (általában az egész szigeten ennyi). A víz tiszta, lassan mélyülő. A parton több helyen is vízi sport lehetőséggel lehet megszabadulni a pénztől. Van néhány taverna is, de mi nem próbáltuk őket, így azokról nem tudok nyilatkozni.
Este az Index Fórumon sokak által kedvelt és ajánlott Taverna Mariat választottuk vacsoránk helyszínéül. Mivel viszonylag korán érkeztünk, még pont volt egy szabad asztal. A később érkezőket sajnos már nem tudták fogadni, de mindenkinek mondtak egy körülbelüli időpontot, hogy mikor nézzenek vissza. Volt időpont, mikor több család is várakozott a bejárat előtt.
A vacsora finom volt, de nem mindannyian voltunk maximálisan elégedettek. Az előételek finomak voltak, azt soha sehol sem hagyjuk ki. Főételnek én a helyi specialitást ettem, amiben volt paradicsomos bab, paradicsomos húsgolyó, muszaka, gyros és dolmades is. Ezt tudom ajánlani. A többi étel maximum átlagosnak volt mondható. Ezen a napon kívül még egyszer próbálkoztunk itt, akkor sem voltunk annyira elájulva az ételektől. A vacsora utáni jégkrémet mindig megkaptuk a számla mellé. A kiszolgálás mindig maximálisan kedves és figyelmes volt, de ez ritka, ahol nem így van Görögországban.
06.28.
Még Ferihegyen a gépre várva a lányom nézte az Instagramját és látta, hogy a volt szomszédok feltöltöttek egy képet, amihez az Irány Rodosz címet írták. Erre természetesen ment a válasz, hogy vigyázzatok, mert indulunk utánatok. Hát, ilyen a véletlen. Egy napon, de más időpontban és más településre, de azonos szigetre indultunk nyaralni. Természetesen megbeszéltünk egy találkozót telefonon, így közös autós kirándulásra indultunk. Nekik Kioratiban volt a szállásuk, így mi délre indultunk.
Első közös célpontunk Prasonisi volt, ahol a Földközi- és az Égei-tenger találkozik. Megérkezve a vártnál nagyobb szél fogadott. Először a Földközi-tenger oldalát vettük célba, ahol megmártóztunk a meglehetősen hideg vízben. Majd átsétáltunk az Égei-tenger oldalára, ahol már csak a csapatunk fele kívánta meg a hullámokat. Ezen az oldalon melegebb volt a víz. Egy ideig figyeltük a szörfösök és kitesurf-ösök sokaságát, majd elindultunk tovább. Én eredetileg úgy terveztem, hogy elsétálok a kb. 2,5 km-re lévő világítótoronyig, de mivel az időjárás nem kedvezett a hosszabb maradásnak, így lemondtam a tervemről.
A sziget nyugati oldalán indultunk északra, a következő célpont, Fourni Beach felé. Az út itt nem túl izgalmas, mondhatni inkább unalmas. Bal oldalt a tenger, jobbra zöld bokrokkal benőtt dombok, távolabb hegyek. Útközben Apolakkia faluban megálltunk egy röpke ebédre, amely meglehetősen érdekesen kezdődött. A főtéren három étterem is van, ahol három behívó versengett a vendégekért, akikkel egy kicsit eljátszadoztunk. Végül a Taverna Amaliaba ültünk be, ahol tzatziki, görög sali, gyros és báránysült volt a menü. Ebéd közben figyeltük a „harcot” a vendégekért. :)
Ebéd után indultunk tovább. A strand előtt még a Monolithos erődnél megálltunk néhány fényképet készíteni, de be nem mentünk, mivel még strandolni akartunk. A Forni Beach aprókavicsos, gyorsan mélyülő, viszont a víz jóval kellemesebb, mint Persanosinál, ott jártunkkor a hullámzás sem volt jellemző. A strandon parkoló, napágyak és kantin is van. A megmártózás után itt már nem hagytam ki és megmásztam a baloldalon lévő sziklát. A sziklanyelv végén van pár sziklába vájt valami, illetve a szikla túloldalán még két öböl volt látható. Ezek az öblök csak a vízről, illetve ezen a sziklanyelven keresztül közelíthetőek meg.
A strandolás után a hegyen keresztül Apolakkiát és Vatit érintve Gennadinál értünk a keleti partra, majd a keleti parton Pefkit és Lindost érintve mentünk haza.
06.29.
A tapasztalatokat olvasva reggel viszonylag korán indultunk Lindosba, ahol ismét találkoztunk az ismerősökkel. Olyan „korán” sikerült érkezni, hogy a Szent Pál öböl feletti parkolóban még alig voltak autók, illetve még a parkolóőr sem volt a helyszínen (csak távozáskor jött, hogy fizetni is kellene). A parkolótól a szinte üres utcákon át sétáltunk fel az Akropoliszig. Megvettük a belépőt és besétáltunk az Akropoliszba, amit kb. 1 óra alatt körbesétáltunk. A korai időpont ellenére is nagyon meleg volt, hiszen ezen a napon kezdődött a 3 naposra jósolt afrikai hőség. Az akropolisztól kifele, majd lefele jövet már alakult a tömeg. Még egy órácskát sétáltunk a város szűk utcáiban, közben megnéztük Rhodos legrégebbi templomát is, de az egyre fokozódó meleg hamarosan a vízpartra irányított minket. Az autó hőmérője 40 fokot mutatott.
Strandolásra ismét a már bevált Tsambika Beach-et választottuk. Most a vízi sportokat is kipróbáltuk, pontosabban a fánkot és a banánt. A fánkkal az öböl teljes szélességében vittek 2 kört, a banánnal elvitt a stegnai öböl északi végéig, majd vissza.
Az ismerősökkel közös vacsoránkat a Stegna déli végében lévő Perigiali Sea Food nevű étteremben fogyasztottuk el. Mivel viszonylag korán érkeztünk, az étterem még nem volt zsúfolt. A menü a konyhában a hűtőből választott friss hal, polip, tintahal, kardhal és különböző előételek voltak. Az asztaltól felállva mindannyian jóllakottan és elégedetten távoztunk.
06.30.
Ezen a napon tetőzött a hőhullám. Délután egykor a kocsi 46 fokot mutatott, éjfélkor 35-öt. Napközben hűsöltünk az apartmanban és lustálkodtunk. Este 7 körül pedig elindultunk Rhodos városba egy esti sétára. A városban a parkolás nem volt egyszerű, minden parkoló tele volt. Végül a várat megkerülve a piros kapuhoz (Red Door) közel, a stadion mellett sikerült parkolóhelyet találni. Ez a rész nem is fizetős, úgyhogy a következő, délelőtti látogatás alkalmával már célirányosan ide jöttem, és volt is hely.
A várba itt, a hátsó kapun sétáltunk be és a szűk utcákon hamar a központi részhez értünk. A központban sok ember volt. A Pita Fan nevű helyen ettünk gyrost és suflakit, melyek nagyon ízletesek voltak. Ezután tovább sétáltunk a várfalakon belül, majd kimentünk a tengerpartra és Symi hajóút felől érdeklődtünk. Sok hajó árulja a szolgáltatásokat, ki olcsóbban, ki drágábban. Végül kisétáltunk a mólón a szélmalmok mellett a kis erődig, illetve a Kolosszus egyik feltételezett lábának a helyén emelt oszlopig. Ezután a csendesedő váron keresztül visszasétáltunk a kocsihoz és elindultunk haza. Hazafelé fotóztam a 35 fokos hőmérsékletet.
07.01. és 07.02.
E két napon csak Kiotariig mentünk, hogy az ismerőseinkkel múlassuk az időt a parton, illetve rápihenjünk a következő hét kirándulásaira.
07.03.
Kora délután indultunk útra és utunk Kolympiába vezetett, ahol igazából csak végigautóztunk a fehér törzsű eukaliptuszfák közt vezető hosszú egyenes bekötőúton, illetve mentünk egy kört autóval a nagy szállodák közt és egyből haladtunk tovább a hét forráshoz. A hét forrásnál aszfaltozott, kialakított parkoló várt, ahol találtunk is helyet. Sétáltunk a források közt és a patakparton, majd lányunk átsétált a sötét folyosón, mi pedig a dombot megmászva vártuk a túlsó végén. A helyen viszonylag sokan voltak, taverna is üzemel, de szerintem az ott töltött kb. 45 perc elég is volt a felfedezésére.
A következő megálló, ahol szintén nem sokat időztünk, az Agios Nektarios kolostor volt. A kolostor előtt van egy lyukas törzsű platánfa, mellette egy taverna. A kolostor udvarában citrom- és narancsfákat és különböző növényeket látni. A templom része látogatható, mely olyan, mint az ortodox templomok általában.
Innét az Agios Nikolaos Fountoukli felé vettük az irányt, de közben megálltunk pár fotó kedvéért Eleousa érdekes főterén. A nagyon régi „kápolnánál” éppen nem volt senki, így egymagunkban tudtunk besétálni a meglehetősen kicsi belső térbe. Az öreg freskói meglehetősen kopottak és sötétek, de láthatóak. Mire végeztünk, megérkezett egy turistabusz is, így tovább is indultunk Profitis Ilias felé.
A Profitis Iliashoz érkezve először csak a szálloda épületét találtuk, pedig a Mussolini villát kerestük, de a kialakított parkolónál semmi utalást nem találtunk rá. Csalódottan indultunk tovább, mikor az úttól felfele tekintve észrevettük a romos épületet. Így újra leparkoltunk és felmentük a romos villához. Érdekes, hogy hagyják így az enyészetnek a valamikor szebb sorsra szánt épületet.
Hegyi falvakon keresztül vezető kanyargós utakon jutottunk el következő célpontunkhoz, a kritinai várhoz. A vár ingyenesen látogatható, igaz a romos falakon kívül más nincs is. A kilátást azért érdemes megemlíteni, mert az fantasztikus.
A vártól a tengerparti úton jutottunk el Kamirosba, a romvároshoz. A feltárt romokról nekem valamiért Pompei jutott eszembe. A hegyoldalban lévő romok között a lemenni készülő nap melegében sétáltunk majdnem egy órát és próbáltuk felfedezni a házakat, majd a tengerparton lévő Old Kamiros Tavernában vacsoráztunk, ahol vacsora közben a naplemente teljes szépségében gyönyörködhettünk. Az étteremről sok jót nem tudok mondani, de egyszer elment. Semmi extra nem volt a panorámán, a tálaláson és az árakon kívül, merthogy a felszolgált ételek nem voltak különösebben ízletesek, az biztos.
A vacsora után fáradtan, de élményekkel teli értünk haza a hegyen keresztül vezető úton.
07.04.
Mivel a hőség kezdett alábbhagyni, első utunk a Tsambika kolostorhoz vezetett, ahol a parkolótól megmásztuk a 300 lépcsőt, körbesétáltuk a kolostort és gyönyörködtünk a kilátásban. Bár a kolostorból a csodatevő ikon már lekerült a lenti templomba, a kilátás megmaradt, az fantasztikus, azért megéri megmászni a lépcsőket.
A kolostortól a Ladiko Beach és az "Anthony Quinn" öböl volt a cél. Mindkét öböl zsúfolásig tele volt, így csak pár képet készítettünk róluk, meg sem próbáltunk a parton helyet keresni. Látványra szép és jó volt, de a tömeg… az elriasztott. Így hát tovább mentünk a Kalithea Springhez, ahol a belépőjegy kifizetése után sikerült napágyon helyet találni. Maga a hely szép, de nekem valahogy nem az igazi. A kiépített betonplaccra sorba kihelyezett napernyők és napágyak nekem nem jönnek be. Mivel mindenhol azt olvastam, hogy az élővilág itt szebb és színesebb, mint máshol, ezért ebből a szempontból is többre számítottam. :(
07.05.
Újabb több megállós kirándulós nap. Első célpont a Pillangók völgye előtt az útba eső Monastery of Kleopetra volt, ahova a kisvonat is feljár. A Pillangók völgye alsó parkolójában sikerült parkolóhelyet találnunk. Így a kisebb és a nagyobb völgyet is sikerült végigsétálnunk. Így utólag mindenkinek javaslom a középső parkolót, mivel így az alsó rövidebb és kevésbé látványos szakaszt nem kell végigsétálni. Maga a völgy egy kiépített túraútvonal, ami egy patak mellett halad. A sok fa és a kétoldalt magasodó sziklák miatt nyáron is kellemes a klíma. A fákon pihenő, néha-néha felreppenő pillangók fotózásával próbálkozik legtöbb látogató. :)
Miután visszaértünk az autóhoz, tovább indultunk a Filerimos kolostorhoz. Ez a hely is belépőjeggyel látogatható, bár az épület belsejébe egy kápolnán kívül bejutni nem lehet. A nem túl gondozott parkban lehet sétálni, illetve az épületet körbejárni. A kolostor parkjában és körülötte sok páva sétál, szinte minden méret megtalálható. A kolostortól még kisétáltunk a keresztig, ahova felmenni éppen nem lehetett, pedig biztosan még jobb lett volna a panoráma.
A kolostortól Rhodos várost vettük célba, ezen belül a Monte Smithen lévő Akropoliszt és a Stadiont. Ettől sem sikerült elájulni. A szokásosnál még nagyobb volt a gaz, az akropolisz néhány oszlopa teljesen fel volt állványozva. A stadionban egy ember elég furcsa mozgással, de futott. ;)
Este még elmentünk Lindosba, hogy egy kis esti sétát ott is tegyünk a forgatagban. A tömeg nem volt kisebb, mint nappal, de a hőmérséklet elviselhetőbb volt. A parkoló még este is fizetős.
07.06.
A napot egy új strandon, az Agathi Beachen töltöttük el. Napernyőár a szokásos 10 Euró/egy ernyő, 2 napágy. A strand Charaki és a Feraklos vár mellett található, ezektől még északra van. A főútról Charaki felé kell lekanyarodni, majd a település előtt balra letérve folytatni az utat. A part homokos, a víz tiszta és lassan mélyülő, az öböl oldalában sziklák, ahol snorkelezni is érdemes. A parton tavernák, zuhanyzók és épített WC is emeli a színvonalat. Azt mondom, ismét egy jó strand.
A napi ejtőzés után Charakin próbáltunk meg vacsorázni, de nem találtunk megfelelő helyet. Ahova öltözetünkkel beültünk volna, az nem volt szimpatikus, ami meg szimpatikus lett volna, oda pedig alulöltözöttségünk miatt nem volt képünk beülni. Így este maradt a kedvelt Kriti Archangelosban.
A Kritiről annyit, hogy nagyon jó egy gyors étkezésre. A gyros, a suvlaki, a tzatziki, a görög sali, a … minden nagyon finom és ízletes. Sokszor voltunk itt egy-egy gyors étkezésre. www.rhodesbest.com/item/kriti-souvlaki-gyros/
07.07.
Egész napra csak Rhodos város világosban történő felfedezése volt tervezve. A parkolás a már említett helyen történt, így ismét hátulról érkeztünk a várba és elvegyültünk a tömegben. Igazából mindent csak kívülről néztünk meg. Kb. 3 órát sétáltunk a várfalakon belül. Ezután a parton megvettük a másnapi Symi hajókirándulás jegyeit (www.nikolaosx.gr), megnéztük, hogy másnap hol lehet a közelben parkolni, majd elindultunk haza.
Este egy új tavernát próbáltunk ki Stegnán, a neve Delfini Stegna. Igazi halas taverna volt. A szokásos előételek után ettünk egész halat, kagyló saganakit és tenger gyümölcse rizottót is. Minden nagyon finom volt. Nem lehetett panaszunk semmire. Később az utolsó rendes vacsorára még visszatértünk ide.
07.08.
Reggel a többi naphoz képest korán indultunk útnak, mivel 9:00-kor indult a hajónk. Útközben egy péknél vettünk reggelit, amit az autóban részben el is fogyasztottunk. Közvetlenül a kikötő előtt leparkoltunk és bedobáltuk a szükséges pénzt a parkolóórába. Természetesen váltani is kellett, mert nem volt nálunk elegendő. Ekkor történt a már említett autókulcs-törés.
Az előre megváltott jegyekkel felszálltunk a hajóra, majd hamarosan indultunk is. Első megállónk a sziget déli részén lévő Panormitis kolostor volt, ahol kb. 1 óránk volt a nézelődésre. Ez nekünk elég is volt. Mikor mindenki felszállt, indultunk Symi város felé, de útközben még a Agiou George Bay-hez bekanyarodtunk, ez az öböl csak hajóval közelíthető meg. Itt csak fotózási lehetőség volt a hajóról. Kb. 12:30-ra értünk a sziget fővárosába, ahonnét 4 órakor indult vissza a hajó. A hajón volt egy magyar csoport idegenvezetővel. Az idegenvezetőtől nagyon „fontos” dolgokat tudtunk meg Symiről, bár ne hallottuk volna. Pl.: mindenki vigyázzon az úton, mert ott az autósok nem figyelnek az emberekre, simán elütik őket; vagy, hogy itt ebben a boltban kell szivacsot venni, mert itt árulnak igazit….. Mi nagyokat hallgattunk, kussoltunk és gyorsan elhúztunk.
Ez után az oktatás után elsétáltunk az öböl egyik, majd másik végébe, közben pedig egy tavernában elfogyasztottuk ebédünket, megnéztük az üzleteket és megnéztük, megfogdostuk a különböző szivacsokat. Symi varázslatos. A hegyoldalba épült színes házak, a part, a víz, mind elvarázsolt. Azt beszéltük, hogy egyszer érdemes lenne ide visszatérni pár napra és este is, mikor a sziget lecsendesül, megtapasztalni a hangulatot.
A visszaút csendesen telt, legtöbben fáradtan pihentek a hajón. Kikötés után átvettük az új autókulcsot, majd Falirakiba letérve, ott végigautózva, egy-egy krepest elfogyasztva tértünk vissza a szállásra.
07.09.
Reggel átköltöztünk a két stúdióba, ezen kívül csak pihentünk a már ismert Agathi Beach-en.
07.10.
Reggel kiköltöztünk az egyik stúdióból, hogy tudják takarítani. A másikat, mivel este indult a gépünk, megbeszéltük, hogy tudtuk még használni du. 5-ig. Nagyjából össze is pakoltunk, majd lementünk a helyi strandra még egyet utoljára megmártózni a sós vízben.
Strandolás után mindent összepakoltunk, és indultunk a repülőtérre. Útközben persze megálltunk a kedvenc gyrososnál (Kriti), hogy együnk egy-egy finom gyrost. A tulajdonos az öltözékünkből egyből levágta, hogy hazafele indulunk és míg elkészült az étel, illetve elfogyasztottuk, az egyik alkalmazottját elküldte jégkrémért, amit a végén megkaptunk ajándékba.
A reptéren becsekkoltunk, feladtuk a poggyászokat, majd vártuk a repülő indulását. A beszállás egy kicsit elhúzódott, így nem indultunk pontosan, mert a nagy forgalom miatt nem szállhatott fel a repülőgép. A hazaút Magyarországig eseménytelenül zajlott, de hazánk felett egy viharba kerültünk. Mi nagy szél, villámlás és szakadó esőben még éppen leszálltunk, de a repülőből már biztonsági okok miatt nem engedtek kiszállni mindenkit, mert az eső egyre jobban szakadt. Míg vártuk, hogy kiszállhassunk, addig volt repülő, ami megpróbált leszállni, de végül a pilóta átstartolt. A stewardessek fogadást is kötöttek, hogy le fog-e szállni vagy nem. :) Azt beszélték, hogy szerencsénk volt, hogy időben érkeztünk és nem Bécsben vagy Pozsonyban éjszakázunk. Mikor kiszállhattunk, átvettük a csomagokat, hívtam a parkolónkat (www.repteri-parkolas.hu), akik szokás szerint gyorsan jöttek értünk és elvittek az autónkhoz. Esőben, a szinte üres Budapesten keresztül értünk haza.
Rhodosz sziget szép, de valami hiányzott. Ági mondta már, hogy a szigeteknek lelke van, és valakit ez vagy megfog vagy nem. Úgy látszik, minket Rhodosz nem talált meg, nem hangolódtunk egymásra.
Meg nem bántuk, hogy ezt az úticélt választottuk, de valami, valami megfoghatatlan, leírhatatlan hiányzott. Jól éreztük magunkat, mert végülis együtt voltunk, pihentünk, szép helyeken jártunk, szépeket láttunk, de az a valami hiányzott.