Krétára régóta visszavágytunk. Idén úgy alakult, hogy az lesz a célpont. Mivel volt elköltendő WizzAir pontunk, ezért repülővel. Május elején ezt írtam egy fórumra:
Az autó kontra repülő témához.Idén nekünk a repülő nyert, igaz Kréta a cél. 2013-ban már megjártuk oda-vissza autóval, tudom mivel jár. Oda - vissza 2x 1550 km, ami egy éjszaka és még egy éjszaka a kompon.
Idén így számoltam.
A repülőjegy már megvan, oda-vissza 225.000 Ft volt a wizznél 1db 32kb-os feladott csomaggal és elsőbbségi beszállással (a +1-1db kézi 10 kg csomag miatt). Az autóbérlés 2 hétre 515 Euró, vagyis a komforton nem vesztünk. Ha jól számoltam ez kb. 420 eFt.
Autóval ugyan ez kb. 2x75 eFt üzemanyag, 2x25 eFt pálya díj, 2x145 Euró komp. Összesen kb: 320 eFt.
Repülővel itthonról kb. reggel 7-kor indulunk, a repülő 10:25-kor indul és 13:40-kor landolunk. Délután 5-re biztosan a 150 km-re lévő szálláson leszünk. Ez ugye 9 óra.
Autóval ugyan ez kb. este 10-11-kor indulunk, egész éjjel vezetek, délután, kora este Pireusba vagyunk, majd este 10-kor indul a komp, ami reggel 6-kor köt ki Krétán. 9-kor két éjszaka után már a szállásnál lennénk, ami még nem foglalható el. Ez pedig kb. 35 óra.
Ha jó számoltam, akkor 100 eFt-val drágább 2 főre a repülő úgy, hogy ott is végig a segged alatt van egy autó. Az út időben viszont 26 órával kevesebb.
A kényelemnek ugye ára van...
Az éjszakai vezetéssel eddig nem volt gondom, nem az miatt lett repülő.
Leginkább az nyomott sokat, hogy volt 140 eFt értékű wizz pontom is, amit el kellett használni, vagyis annyival került nekünk kevesebbe a repülőút.
Ez annyiban változott, hogy a gép indulása módosult, illetve a terv még kibővült 3 éjszaka Szantorinivel is.
Utazások, közlekedés
2020.06.30-án 12:25-kor indult a gépünk a krétai Heraklion repülőtérre. Itt bérelt autóba ültünk, és a Chania melletti Galatasba mentünk. A következő 2 hétben ez a település volt a bázisunk.
2020.07.14-én reggel 8-kor indult a gyorshajó Santorinire, előtte adtuk le a kikötőben bérelt autót. Santorini kikötőjéből menetrendszerinti busszal mentünk Firába és másnap reggel a cég ”irodájában” vettük át a bérelt autót.
2020.07.17.én 22:05 helyett 22:55-kor indultunk haza Santoriniről, a bérelt autót a repülőtéren adtuk le.
A repülőgépek a WizzAir Airbus A321 NEO gépei voltak, a hajó a Seajet társaság Powerjet nevű hajója.
Krétán a www.cretarent.gr –nél bérelt Renault Clioval közlekedtünk, mely 1723 km-en keresztül vitt minket a különböző célpontokhoz. Míg Santorinin a www.santorinibikerental.com -nál bérelt Fiat Panda 143 km-en segítette a látnivalók felkeresését.
Szállások
Krétán szuper szállásunk volt a Kalamaki Mare-ban. Az első héten, mivel még a lányunk is velünk volt egy nagy, tengerre néző 3 ágyas stúdióban laktunk, majd a következő héten átköltöztünk egy kisebb, szintén tengerre néző 2 ágyas stúdióba. A tulaj, Manolis, egy nagyon kedves fiatalember, aki a szállás földszintjén egy reggelizőt is üzemeltetett. Rendszeresen küldött javaslatokat WhatsAppon, hogy melyik helyet vagy strandot keressünk fel, vagy melyik közeli (néha távolabbi) tavernát ajánlja. A stúdiót naponta takarították, ágynemű és törölköző csere 3 naponta volt. Felszereltsége nekünk elég volt, mivel csak teát és kávét (saját Bialetti kotyogós) főztünk. Minden főre volt mély és lapos tányér, evőeszköz, teás és kávéscsésze, két féle üvegpohár, néhány edény, vízforraló és rezsó. Az ágyak is nagyon kényelmesek voltak.
Santorinin ugyanez már nem volt elmondható. Ott a New Haroula Hotel-ben foglaltunk előzetesen a Bookingon egy szobát (a Bookingon kedvezőbb volt, mint ha közvetlenül náluk foglalunk). A hotel maga szép, de a szobából az egyik legrosszabbaikat kaphattuk. Az ágy nagyon kemény és kényelmetlen volt, a bútorok is elavultak. A kilátásra, hiába volt írva, hogy tenger, medence, udvar, még a vagy kapcsolatot sem sikerült megugrani, mert a hotel falára illetve egy kis gazos földdarabra néztünk, ha kiültünk a teraszra. Végül is az ágy kivételével mindegy is lett volna, mert általában úton voltunk. A hotel elhelyezkedése amúgy nagyon jó, mivel közel van a központ, így minden pár perc alatt elérhető. A takarítás itt is napi volt, még a törölköző csere is.
„Napló”
A nyaralás jól indult, mivel a hírekben olvasható nagy késéseket a repülőtéren megúsztuk. Budapestről pontosan indult a gépünk és Heraklionba is pontosan érkezett. Az út eseménytelen volt, miután Görögország fölé érkeztünk már gyorsan telt, mert a szigetek látványában gyönyörködtünk. Mivel Thessaloniki felett repültünk át, ezért Thassos csak nagyon halványan volt kivehető a messzeségben. Már ereszkedés közben előzetesen fentről is megnézhettük a nyaralásunk végére tervezett Santorinit.
A kicsit lassú csomagátvételt követően a kijáratnál találkoztunk az autóbérlős hölggyel (táblán a nevemmel várt), majd a rövid papírmunka után átvettük a kis ötajtós Renault Clionkat. A bepakolás után irány Channia, de mivel éhesek voltunk, ezért a google segítségével kerestünk útközben egy helyet, ahol csillapíthatjuk az éhségünket. Sikerült is megállni még Heraklion szélén a Lazaros tavernában (Google térképen "Lazaros" meze restaurant néven szerepel), ahol elfogyasztottuk az első 2022-es igazi görög „vacsoránkat”. Előétel tzatziki és az étlapon nem található, de a pincér által ajánlott nagyon finom babsaláta volt, a főétel egy 2 személyes vegyes grill tál volt görög salátával.
A gyors vacsora után irány a kb. 150 km-re lévő Chania melletti Galatas. Útközben megtankoltam a nem túl fürge autónkat a drága görög benzinből és kicsivel több, mint két óra autózás után leparkoltunk a szállásnál. Mivel a tulajdonos nem volt már a helyszínen, ezért az előzetes instrukciói alapján (kód nyitja a bejáratot, majd a recepción kód nyitotta a páncélszekrényt, amelyben a szobakulcs volt) elfoglaltuk a szobát. Mivel már megérkezésünkkor kezdett sötétedni a kipakolás után már csak a közeli partra sétáltunk le és vizet vettünk a közeli boltban.
Az első teljes napunk még a nyaralás két hetére való felkészüléssel és fürdőzéssel telt. Reggel, miután a tulajdonossal megbeszéltük a részleteket elmentünk a közeli SYN.KA Supermarketbe és bevásároltunk, a szálláson megreggeliztünk, majd a Kalathas Beacre mentünk. A strandolás után a szálláshoz közeli Pita Grill-ben vacsoráztunk. A menü dakos, tzatziki, görög saláta és gyros volt.
A következő napon a Lild péksüteményeivel indítottunk és indultunk Elafonissi felé. Első megállónk a Chrysoskalitissa Monostor volt (belépő 2 Euró). A kolostor nem túl nagy, így nem tart túl sokáig bejárni, megéri rászánni azt a rövid időt. Innét a Kedrodasos Beach-re mentünk, amihez egy kicsit „túrázni” is kell, mivel a parkolóból egy rövid, kb. 10-15 perces sétával sziklák, bokrok és fák között lehet lejutni a partra. A parton a „civilizálatlansága” ellenére meglepően sokan voltak, bár ez már a parkoló telítettségéből is érezhető volt. A part ugyanúgy „rózsaszín homokos”, mint a szomszédos Elafonissi, de kevésbé zsúfolt és szemetes. Itt eltöltöttünk kb. 2,5 órát, majd átautóztunk Elafonissire. No, az a parkoló még zsúfoltabb volt, a parton és a vízben pedig még több ember pihent. Itt is időztük kb. 2 órát és elindultunk a szállás felé. Útközben Elos-ban a Kastanofolia Taverna-ban vacsoráztunk. A menü taramasaláta, töltött cukkinivirág, krétai saláta, stifadó, tsigariasto, sütőben sült bárány volt. A kiadós vacsora után még útközben megálltunk szurdokban pár fényképet kattintani.
A következő napon szeles napra ébredtünk. Így a reggeli után kirándulni indultunk. Első megálló a Kourtaliotiko szurdok, és az ott lévő vízesés volt. A kápolnához és tovább a vízeséshez kővel kirakott lépcsősor vezet le. Fent, a főút mellett viszonylag kevés parkolóhely van. A vízesés nagyon nagy és látványos. A szurdokból folytattuk utunkat a déli part felé. Mivel nem siettünk, ezért nem mindenütt a főúton. Plakias felé útközben Damnoni felé tettünk egy kis kitérőt, itt csak végig autóztunk a parton. Majd Plakiast is végig autóztuk, itt már két helyen, bár a nagy szél miatt csak rövid időre, kiszálltunk fotózni. Itt meg is állapítottuk, hogy ez a hely tetszik, itt szívesen eltöltenénk akár egy hosszabb nyaralást is. Plakiasból szintén nem a legegyszerűbb úton jutottunk el a sziklába épített Szent Nikolasz kápolnához. A kápolna kicsi, ajtaja nyitva. Innét Rethimnoba mentünk, ahol először a Taverna Klimataria-ba próbáltunk vacsorázni, de itt olyat tapasztaltunk, amit eddig a sok-sok év alatt Görögországban még nem. Konkrétan kb. le se sz..tak. Megérkeztünk, bementünk, leültünk és vártunk. A szemkontaktus egy helyi valakivel, aki a pultban dolgozgatott megvolt, de oda nem jött hozzánk senki. Így a google idővonala szerint kb. 15 perc után eljöttünk. Végül a parti úton lévő Manolis Place-ben vacsoráztunk. A hely nem volt rossz, de nem is érdemel sok szót.
Még mindig szeles nap volt. Így a városnézést választottuk. Első megállónk a szállásadó által ajánlott Venizelos Graves volt, ahonnét szép kilátás nyílik Chania városra. Ezen a helyen egyébként „az egyik legkiemelkedőbb görög (és krétai!) államférfi, Eleftherios Venizelos és fia, Sophoklis nyughelye” van. Innét lementünk Chania-ba. Először az épített mólón sétáltunk ki a világítótoronyig, majd a kikötőben és a belvárosban sétáltunk. Mivel a szél kezdett csillapodni, és már a második napja nem voltunk a tengerbe, ezért hazafele még megálltunk a Golden beach-en, ami egy viszonylag védett öböl Chania mellett. Még a chaniai séta közben beültünk egy kis frissítőre is, a lányok pedig ezért nem voltak igazán éhesek, ezért ezen a napon nem kaptam „rendes” vacsorát. :D
A következő napra kicsit csillapodott a szél, így reggel ismét a Lidl péksütiéivel indítottunk, amit útközben fogyasztottunk el, és a Lidl-ben frissen facsart narancslével öblítettünk le. Célunk a Balos Laguna volt. A földút kezdetén a helyi önkormányzat „belépőt” szed, mely személyenként 1 Euró. Az autóbérlők által nem javasolt földes úton 15-30 km/h közötti sebességgel tudtunk haladni. Többen veszélyesnek jellemezték, én egyáltalán nem láttam annak. Nem egy országút, de okosan haladva lehet rajta közlekedni. A nehezebb emelkedős részek odafele már két helyen betonozva is van. Mivel korán érkeztünk, még a parkolóban is volt helyünk. ¾ 10-re már a parton voltunk. Mivel ide az első napon megvett napernyőt és gyékényeket nem cipeltük le, ezért ezen az egy napon napágyakat is béreltünk (15 Euró a 2db napágy 1db napernyővel). A korai időpont miatt még válogathattunk is a jó helyek között. :) A víz a északi, mélyebb, nyitottabb oldalon hidegebb és tisztább, míg a déli oldali zártabb öbölben sekély és „forró”. A szél azért még ezen a napon is fújt, főleg a parton. Néha-néha már kellemetlen volt a szél által felkapott homokszemcsék ezernyi „tűszúrását” kibírni a parton. Párszor megmártóztunk a mélyebb vízben és sétáltunk a sekély részen kagylóházakat gyűjtögetve. A part egy ideig nyugodt és csendes volt, a hegyről folyamatosan érkeztek az emberek. Majd egyszer csak megérkezett az északi kikötőbe egy kisebb kirándulóhajó, melyről 100-150 ember jött szépen sorban a napágyak felé. Majd egyszer csak, mikor a sekély részen sétáltam feltűt délről is egy nagy komphajó. Először azt hittem, hogy valami kiránduló hajó, amiről megmutatják az embereknek a lagúnát, de nem, az is kikötött és szerintem többszáz ember indult el tömött sorokban felénk. Nem hittem a szememnek. A part valóban megéri a túrát. Csodás látvány tárul elénk, mikor először megpillantjuk. A sok ember ellenére próbálják is tisztán tartani. A kihelyezett kukákat rendszeresen ürítik, és az eldobált szemeteket is szedi a személyzet. Mikor éppen nem a vízben voltam, akkor figyeltem a „napágyárusokat”. Az is megérne egy mesét. Lényeg, hogy a pénzszedő munkáját segíti másik két ember, akik folyamatosan járkálva diktálják, hogy melyik napernyőtől mentek el, és amint új csapat érkezik, már mennek is ismét beszedni a 15 Eurót. Kb. 4 órát töltöttünk el lent, majd elindultunk fel a kocsihoz. Mikor felfele tartottunk, kb. ½ 3 körül, is folyamatosan mentek le az emberek. A parkoló és a part közötti kb. 1,2 km-es út le is, fel is a nézelődés miatt kb. 30 perc volt. Mikor felértünk, a parkoló már félig üres volt. Elindulva kifelé, az út mellett kb. 1 – 1,5 km hosszan folyamatosan parkoló autók voltak. Volt, aki mikor megérkezett megállt a sor végén, pedig nem kellett volna. Szóval, aki délután 2 körül megy, az próbálkozzon be a parkolóba, mert nagy valószínűséggel lesz már hely, főleg akkor érdemes ezt megpróbálni, ha az 5 km-es földúton jönnek is kifele autók. Ha nem sikerül bent parkolni, akkor max. egy kis időt veszít az ember.
Balos után Falasarna Beach-et is megnéztük. A két hely egymástól kb. 20 km és ¾ óra autózásra van. A parton nagy parkoló várja a strandolókat. A víz viszonylag gyorsan mélyül, a part homokos. Bárok, vízisport lehetőség, tavernák mind megtalálható. A hely tetszett, de sajnos csak kb. 1,5 órát tudtunk maradni, mivel a vacsorát a szállásadó által ajánlott és az előző napon már megnézett halas tavernában terveztük. A taverna neve Stelios, melyet a házigazdánk szerint a helyi halászegyesület vezetője üzemeltet. A menü többek között tarama, egész tsipura (arany durbincs), tintahal volt és mind valóban nagyon ízletesen elkészítve.
A lányunk utolsó teljes napján először elmentünk a botanikus parkhoz, de mikor megláttuk, hogy mekkora, inkább nem mentünk be, mivel még strandolni is szeretett volna. (Sajnos az előző napi késői hazaérkezés miatt nem sikerült időben elindulni.) Szóval a teljes napot az első napi Kalathas Beachen töltöttük. Este az Elia Tavernában vacsoráztunk. A menü a szokásos előételek és egy 2 személyes vegyes haltál volt. Bár a taverna 4,7 *-os értékelésű, én csak jó átlagosnak mondanám. Az átlagos Görögországban nekem azt jelenti, hogy finom az étel, de nem hagy bennem különösebben mély nyomot.
Reggeli és pakolás után indultunk a Heraklionba a repülőtérre. „Utolsó kívánságként” még egy gyros-ost kerestünk a fővárosban, ami nem is bizonyult olyan egyszerű dolognak. Először a part mentén kerestünk volna valamit, de hiába volt az internet szerint gyros is a menün, mégsem árultak. Végül az O,ti Thes nevű helyet sikerült megtalálnunk, ahol nagy nehezen (szabálytalan) parkolót is találtunk. A gyors evés és a reptéri búcsú után mi visszamentünk Heraklionba és a belvárosban sétáltunk egyet. Persze először megfelelő parkolóhelyet is kellett találni, ami nem is egyszerű volt feladat. Autózás közben észrevettem egy P táblát, mely egy szűk utcába mutatott, ahol egy udvaron meg is találtuk a parkolót. A parkolóban az első 3 óra fix áras volt, majd utána óránként emelkedett az ár. A majdnem 4 órára kb. 5 Eurót fizettem. A parkolóból először az Agios Minas Katedrálishoz mentünk, majd a Venizelou térre, a Morosini szökőkúthoz. Innét a sétáló utcán lesétáltunk a partig. Közben megnéztük a Velencei loggiat, az Agios Titos templomot, nyaltunk a DaVinci fagyizó díjnyertes fagylaltjaiból. A parti mólón megvártuk, míg a gép elmegy és indultunk vissza a kocsihoz, majd a kocsival a szálláshoz. Útközben lekanyarodtam Agia Pelagiába, ahol 2013-ban laktunk, és még megálltunk Rethimno előtt is, ahol két kollégám nyaralt a családjával. Teljesen véletlenül alakult úgy, hogy egy időben leszünk Krétán. Előzetesen megbeszéltük, hogy összefutunk majd, és ez a nap volt a legtökéletesebb, mivel úgyis arra jártunk. Beszélgettünk kb. 1,5 órát egy bárban, majd indultunk a szállásra.
Egy pihenő nap következet, csak a közelben szerettünk volna strandolni. Először elmentünk Agia Marina központjába, de ott szinte az egész part végig telepített napernyőkkel volt telerakva, ami annyira nem jött be, így elindultunk visszafelé és a település szélén mentünk le a partra. Nem a legjobb part volt, de arra a napra megtette. Este a szállásadó által ajánlott Kypros Tavernában vacsoráztunk. Egy egyszerű tradicionális hely, ahol étlap nincs, csak finom ételek meglehetősen olcsón. Leülsz, a fiatal felszolgálók megkérdezik, hogy mit iszol, majd egyszer csak jön egy bicegős öreg, aki megkérdezi, hogy mit ennél. Van disznó, marha, bárány és csirke, mindez faszénen sütve. Ezután megkérdezi, hogy krumpli kell-e, erről is híres a hely. Végül a salátát és előételt kérdezi. Mi kértünk egy-egy adag disznót és csirkét, sültkrumplit, görögsalit, tzatzikit, mindehhez járt még frissen pirított kenyér is. A húsok nagyon ízletesek és nem kis adagok voltak. Jó poén volt, mikor megjött 4 (skandináv kinézetű) fiatal, és leültek. Az öregnek mondják, hogy halat ennének. Ő felnevet, és mondja, hogy akkor menjenek a partra, mert a hegyen csak ez van. A krumplis kérdésre nem kértek, erre az öreg megint csodálkozva felnevetett. Végül nem tudom mit ettek, de valamit biztosan, mert nem mentek el. :)
Másnap ismét autóztunk, Paleochora volt a cél. Útközben megálltunk a Christos Polentas Parknál, ami a Chania megyei közlekedési balesetben elhunytaknak állít emléket. Paleochoran először felmentünk a várba, majd a nyugati oldali strandnál próbáltuk volna élvezni a vizet. Ezt sajnos nem sokáig tehettünk, mert egyszer csak a távolban megjelentek a szürke felhők, beborult és a szél elkezdett fújni, így jobbnak láttuk, ha tovább állunk. Sokáig nem mentünk, mivel úgy döntöttünk, hogy eszünk valamit. Átmentünk a „félsziget” keleti oldalára (kb. 500 m), ahol sütött a nap és nyoma nem volt a rossz időnek. Beültünk az Odysseia Pizzériába, ahol két előétel mellé ketten ettünk egy tenger gyümölcse pizzát. Minden nagyon finom volt. Innét már csak a hazaút maradt, útközben itt-ott megállva és fényképezgetve.
Mivel az időjárás másnap nem volt a legfényesebb, ezért a Botanikus Parkba mentünk. A jegyek megvásárlása után elkezdődött a séta. A parkban szokás szerint különböző területen őshonos növények vannak egy-egy területen. Ha egyszer elindulsz a kiépített úton, akkor végig kell járni, azt csak egy helyen lehet rövidíteni, ha a tóhoz, illetve az állatokhoz nem megy le a látogató. Gyorsan is végig lehet szaladni, bár nekünk sikerült több mint 3 órát eltölteni itt. Igaz ebben benne van az is, hogy az étteremben ettünk 1-1 desszertet. Innét visszaindultunk Chania felé, de még a Theriso szurdokon és Theriso falun keresztül felmentünk egy kilátó pontig. Innét, a névhez méltóan jó volt a kilátás, ezen kívül még a rengeteg vadon növő leander adta a különlegességét.
Szerencsére a borús idő nem tartott csak egy napig, így a Stavrosnál lévő Zorbas (Gold Coast) Beach felé indultunk. Előtte még elkanyarodtunk az Agia Triada kolostorhoz. A kolostor nem túl nagy, gyorsan bejárható. Ha a főbejáraton mentek, akkor belépőjegy is van. Kívülről, a főbejárattól balra, van egy kis múzeum is, ahol a bor- és olajkészítés eszközeit állították ki. Itt lehet vásárolni is bort, olajat és fűszereket is. A kolostortól irány a strand, mely megérkezéskor nem is annyira tetszett, de a később bejövős lett. A strandolás után elsétáltunk a nagyon jónak értékelt és közel lévő Almyriki Restaurant-ba. Ez az étterem, mint kiderült, egy kicsit fine dining jellegű. Ez az árakon és a tálaláson is látszott. Annyira nem volt kiugróan magas az ár, de azért drágább volt, mint az általános. Nagyon finom és nagyon szépen tálalt tarama saláta és töltött cukkinivirág volt az előétel, főételnek pedig polipot és rákos spagettit kértünk. Az étteremből hazafele egy kanyarban szembejött velünk a lemenő nap, így megálltunk még naplementét nézni.
Lidl-ben történő reggelivásárlás után újabb hosszabb autózás volt a napi program, hiszen a cél Frangokastello Beach volt a cél. Az erődbe nem mentünk be, mivel nem nagyon keltette fel érdeklődésünket. A part jó átlagos, semmi extra. Napközben jött egy túrázó csoport, szerintem az Imbros szurdok bejárása után hozhatták őket a partra felfrissülni. Ekkor, egy órácskáig voltak viszonylag többen a parton, amúgy nagyon csendes part volt. Vacsoránkat a strandhoz közeli Vatalos Tavernába fogyasztottuk el. Ez a taverna már a megszokott családias taverna volt, finom ételekkel. A menü tzatziki és cheese ball után, Liwer Stew -Sikoti (leginkább máj stifado) és gigantes (paradicsomos fehér bab) volt akkora adagokban, hogy nem tudtuk megenni. Az éttermeket egyébként úgy szoktuk választani, hogy a közelben lévő, sok (több mint 2-300) értékelésből is jónak értékelt vendéglátóhelyek képeit megnézzük, és amelyik megtetszik, oda megyünk.
Az utolsó napunk Krétán strandolással és esti chaniai sétával és vacsorával telt. Strandolni a már egyszer felfedezett közeli Golden Beachen voltunk. Utolsó krétai vacsorát a szintén már említett Stelios Tavernában fogyasztottuk el.
Korán 5 óra körül, még sötétben indultunk el a szállástól, hiszen a hajó Santorinire 8 órakor indult Heraklionból és még az autót is le kellett adni a kikötőben. A jegyünket elővételbe megvettük és be is csekkoltunk, így oda csak fel kellett szállni. A csomagjainkat bepakoltuk és indultunk. Indulás előtt a napernyőnket a szállás közelében egy elektromos szekrény mögé eldugtam, amit fotókkal dokumentálva feltettem az egyik krétai csoportba, hogy jó állapotban lévő napernyő található itt és itt, akinek kell, használja, és ha már nem kell, akkor Ő is adja tovább. Viszonylag kis forgalomban jó ütemben haladtunk a kikötőig, így még reggeli vásárlásra is maradt időnk az autó leadása előtt. Autó leadás után irány a hajó. Jegyek telefonon bemutatva. Nagy csomag az autós szinten kialakított bőröndtárolónál, kis csomagok velünk a fedélzetre. A fedélzeten a repülőülések elfoglalása. Ez a gyorskomp, nem a megszokott komp volt. Gyorsan ment és a hullámok miatt erősen billegett. Mi viszonylag szerencsés helyen ültünk, mivel a hajó középső tengelyében lévő ülések kevésbé mozogtak fel-le, mint az ablaknál lévők. Több utasnak is meggyűlt a baja a tengeri betegséggel. Kb. 2 és negyed óra hajózás után kikötöttünk Santorinin. Itt a hajóról leszállva balra kb. 20 m-re ott sorakoztak a helyi, „menetrend szerint” közlekedő KTEL feliratú, buszok. A kikötőben nagy volt a nyüzsi, mert sok turista érkezett az 1-2 napos szigetlátogatásra is. Rengeteg irodás turistabusz is volt. A busz aljába csomag be, mi fel és amint megtelt a busz indultunk is fel a szerpentinen. Kisebb nagyobb buszok fel és le az úton. A káosznak tűnő forgalomban meglehetősen rutinosan közlekedtek a sofőrök. Hol a fel, hol a lemenő autók álltak és vártak, míg a másik beveszi a kanyart. Tudták, hogy muszáj összedolgozniuk, ha haladni is akarnak. Firába megérkezve leszálláskor kellett a 2 Euró/fős jegyeket kifizetni. A buszpályaudvartól elsétáltunk a közeli szálláshoz, ott, mivel csak 2-től lehetett elfoglalni a szobát, megőrzésre leadtuk a csomagokat, majd a buszpályaudvar alatti parkban megettük a reggelinket. Ezután irány Fira sétálós része. Elsétáltunk majdnem Imerovigliig, közben bementünk többek között az Ortodox Katedrálisba és a Katolikus Templomba, és sétáltunk a szűk utcácskákba, valamint koptattuk a lépcsőket. 2 után visszatértünk a szállásra, elfoglaltuk a nem túl fényes szobát, kipakoltunk, pihentünk egy kicsit, majd este visszamentünk a sétálós részre. A Lucky’s Suvlaki gyorsétteremben vacsoráztunk, majd sétáltunk ismét egy jó nagyot. A séta közben egyszer csak szembe jött velünk kb. 30 db szamár, öszvér és ló. Valószínűleg mentek az éjszaka szálláshelyükre az egész napos turistaszállítás után. Séta után visszamentünk a hotelbe és már csak az alvás maradt.
Másnap reggel elmentünk az autót átvenni egy irodának nem nevezhető műhelybe. Sikerült valami kis céget (www.santorinibikerental.com) kifogni, melynek a honlapja jobban néz ki, mint a hely. De végülis mindegy volt, mert az átvett Fiat Panda tette a dolgát, elvitt mindenhova, ahova akartuk. Az autó átvétel után irány a bolt vizet és reggelit vettünk, majd haladtunk tovább az Akrotiri Világítótoronyhoz, majd az Akrotiri Múzeumot néztük meg. A múzeumnál lehet választani, hogy csak múzeumi belépőt vagy kombinált belépőt veszünk. Mi a kombináltat vettük, mely belépést biztosított az Akrotiri Múzeumba, az ősi Thira területére, és a Firai Múzeumba. Az Akrotiri ásatás nekem Pompeit juttatta eszembe, mivel itt is a kitörő vulkán által elpusztított települést tártak fel. A terület fedett, hűvös, így nyáron is elviselhető a bejárása. A kár lett volna kihagyni kategóriába került. Innét az ősí Thirához mentünk fel Kamari felöl a szerpentinen. Sajnos bemenni már nem tudtunk, mivel már elmúlt 3 óra és csak 15:30-ig van nyitva. Talán jobb is, hogy nem jutottunk be, mert a hegytetőn olyan szél volt, hogy néha odébb lökött bennünket és a bejárattól még jócskán kellett volna felfele menni. A szerpentinen lejöttünk és Kamari déli részén lementünk a partra és béreltünk két napágyat, ahol eltöltöttünk egy kis időt. Az ejtőzés közben kerestünk helyet, ahol a vacsoránkat elfogyaszthatnánk és mivel Kamarin nem találtunk szimpatikus helyet, ezért a tőle északra, a reptér mellett lévő Agia Paraskvi településen a Galini Tavernába mentünk. Ez egy halas taverna közvetlenül a vízparton. Egy tzatzikit, egy favat ettünk előételnek és egy nagy friss halat ettünk főételnek. Ajándékba desszertnek 2db „baklavát” és 2 gombóc fagyit és valami helyi alkoholos italt kaptunk. Minden nagyon finom volt. Hazafelé Monolithos felett a homokfalnál még megálltunk fotózni, majd utána irány a hotel.
A következő nap reggelizni a McDonald’s melletti Svoronos Bakery-ben fogyasztottuk el. Kínálat a szokásos görög pékségé. Jó volt látni, hogy a pékségben sorok álltak, míg a McDonald’s szinte üres volt. Ezután elsétáltunk a Firai Múzeumba, ami nem nagy és szintén a kár lett volna kihagyni kategóriába esett. Volt egy-két érdekes lelet, amit Akrotiri és Thira feltárásakor találtak. A múzeum után Pirgos település volt a célunk, de előtte még elkanyarodtunk a közelében lévő Profiti Ilia Monostor felé, ahova végül nem mentünk be, csak pár fotót készítettünk a kilátásról. Pirgosban sétáltunk egyet, felmentünk a szűk utcákon és lépcsőkön a várhoz és vissza, majd tovább indultunk Oia irányába. Útközben a keleti parton próbáltunk volna megfelelő fürdőhelyet keresni, de egyik hely sem nyerte el a tetszésünket, így ezen a napon kimaradt a tengerben való fürdőzés. Oiaba érkezve az autót letettük a nagy parkolóba és elindultunk felfedezni a sziget másik „túristás” települését. Itt is sétáltunk a szűk utcákba, miközben megtaláltunk egy-két nevezetes fotópontot is. A taverna árai az egekben voltak, már akár hajlottam is volna ezek kifizetésére, ha onnét a naplemente is látható, de ilyen helyet nem találtunk, illetve amit találtunk az mind előre le volt foglalva. Szóval maradt a gyorsétterem, melyekből a Pitogyros Traditional Grill House-ra esett a választás. Maradandó nyomott nem hagyott bennünk, szóval se rossz, se kimagaslóan jó nem volt. A tzatziki + gyros elfogyasztása után visszamentünk a „legjobb” naplemente néző helyre, ahol még jutott az „első sorban” is hely. Itt kicsivel több, mint egy órát töltöttünk, mire teljesen lement a nap. Mint minden naplemente, ez is szép volt, de nem életem legszebbje. Nekem jobban tetszik az, mikor a nap közvetlenül a tengerbe bukik le és nem egy távoli sziget mögé.
Utolsó napunkon reggel kijelentkeztünk a szállodából, bepakoltunk mindent a kis kocsinkba majd ismét az előző napi pékhez mentünk reggelizni. Ezután Firába még sétáltunk egy kicsit „Szantorinis” ajándékok után kutatva, majd dél körül indultunk a Perissa Beachre. Itt a part nem túl ideális, mivel pala szerű csúszós köveken kell bebotorkálni a vízbe, ami a palák után hirtelen mélyül. Azért az itt töltött kb. 5 óra alatt párszor még megmártóztunk a vízben. Míg ott voltunk a szél is meg-megélénkült néha. Volt mikor mindent is vitt. A strandolás után átöltöztünk „repülőgép kompatibilis” ruhába, majd beültünk vacsorázni a Fratzeskos Fish Tavernába, ami szintén jó választásnak bizonyult. A vacsora után 8 órára érkeztünk a repülőtérre, ahol leadtuk az autót, majd a csomagjainkat és vártuk az indulást. Végül a repülő kb. 30 perc késéssel 22:50 kor indult haza, így sötétben is megnézhettük a nagyvárosok fényeit.
Összegezve egy nagyon jól sikerült nyaralás volt. A hosszabbítás és Szantorini 4 napos, 3 éjszakás meglátogatása jól sült el. Kréta még mindig nagyon jó úticél, ha tudunk, még biztosan visszatérünk. Szantorini szép, jó, de két hetes nyaralásra számunkra nem megfelelő. Az egy napos Krétáról történő átruccanás azért szerintem nagyon kevés lett volna. Ez így volt jó, hisz volt időnk saját ütemben, nappal és éjszaka is megnézni a nevezetes városokat és láttunk még mást is ezeken kívül.