A hegyeink teli erdőségekkel, patakokkal, kis és nagy vízesésekkel.
Tengeri öbleink megszámlálhatatlanok.
Mindez kiváló a szervezetünk, tüdőnk, immunrendszerünk erősítéséhez, tisztításához. Az asztma leküzdéséhez. Bőrbetegségek, ekcéma tüneteinek megszüntetésére vagy enyhítésére. De hogy élvezzük a természetünk adta jókat, tisztelnünk kell annak erejét.
Az időjárásjelentéssel kezdem.
E hó első több mint 10 napja rekord melegeket írt. A nappali hőmérséklet jóval 30C fok felett, az éjszakai pedig olykor a 30 C. Ezt egy pár nap normál, nyári hőmérséklet követte.
Ide a szigetre a vihar nem érkezett meg, csak a tengert felkorbácsoló meltemia szél.
Ez a nappali hatalmas tengeri hullámokat jelenti.

E hónapból még hátra van kb. 10 nap.
Az előrejelzések a hó eleji kánikula riadót írják e hó végéig.
A plafon 40 C fok lesz nappal. Az éjszakai hőmérséklet 30 C fok.
A tengervíz hőmérséklete 30 C fok.
Ez mind jól hangzik azoknak, kik szeretik a meleg nyarat.
De...

Évszázados görög hajós hagyomány egy hajót készíteni és feldíszíteni Karácsony, Újév és Vízkereszt ünnepi napjain.
A hajó könnyű és kézzel készített. Papírból vagy fából készült, és akár három méter hosszú is lehet. Árbocát a görög zászló díszíti.
A hajóval a kézben a gyermekek boldogan mentek házról házra, hogy kalandát énekeljenek. Házról házra egészséget és örömöt kívánjanak az otthonokba, ahova bementek. A jó kívánságért kapott süteményeket, finomságokat a hajóba gyűjtötték össze.
Ezen kívül miért díszítjük még a hajót? A hajó az új út kezdetét szimbolizálja, amelyre az emberek Krisztus születése után léptek, és ez egyfajta megtiszteltetés és öröm is a hosszú utakról visszatérő tengerészek számára.

A feldíszített hajó emlékeztet egy melegebb időszakra, nosztalgikusabb és határozottan sokkal görögösebb hangulatot ad. S bár szokás a karácsonyfa, de bármit is teszünk, a hajó más időkre emlékeztet bennünket. Valljátok be ti is, mi jut eszetekbe vitorlánkat látva... A szabadság, az aranyló nap, a kék ég és egy felhőtlen, gondtalan nyaralás.

Maradjon az elmúlt évek minden java és áldása. Az új év adjon új erőt, egészséget, örömöket és célokat.

Hajótok járjon mindig büszkén, feszített vászonnal a nyugodt vizeken, gyarapodva és békén célba érve.

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDENKINEK!

A karácsonyfa díszítésének története évezredekkel előtt kezdődött. Az ókori Görögországban nemcsak a fenyőfát használták e jeles ünnepre, hanem bármilyen fát, melynek termése volt. A karácsonyfa elnevezése: Ειρεσιώνη, azaz Iriszioni. Az ókori szó elemzése a következő: írisz (tirosz = erion, mallion) vad olíva ága volt, amelyet feldíszítettek fehér gyapjúszállal és a színes első őszi gyümölcsökkel (füge, dió, mandula, gesztenye, gabonafélékkel stb.), kivéve az almával és a körtével.

Köszönetnyilvánítás volt az év terméseiért, valamint a következő évre fohász a termékenységért és örömünnep. A hálaadáson túl Athénának és Apollónnak szentelték ezt az ünnepi időszakot.

A karácsonyfa őse, tehát az Iriszionival való köszöntés ezekben az időkben a görög hajós utazók által eljutott az északi népekhez is. Mivel ott nem nőtt olívafa, azt más fákkal helyettesítették.

Ezt az ősi hagyományt a bizánci rezsim bálványimádónak ítélte és betiltotta.

A görög kávéról már többször esett szó az elmúlt évek alatt.
Olvasgassátok a régebbi írásokat, amikben előfordul a görög kávé említése:

A frappé története

A búgó fa

Metcikas Jorgos papu kafeniója

Múzeumi tárlatismertetés 2.

Első rész: A görög ókori játékoktól a feltalálásokig I.

Mi kell a játékhoz, azaz a játszáshoz?

Gondolkodás. Ez a legfőbb eleme. Az agyi torna. Ez bármilyen játék alapeleme. Legyen az aktív mozgás nélküli, vagy erőnlétet megkövetelő cselekvéssel járó. A hitnek legalább ekkora szerepe van. Hitét erősítette a játékban a győzelem. A templomi szertartások szerves részévé kellett válnia a játéknak, mert az Isten tisztelete, félése, de szeretete is fontos volt. A templom és a játék tehát egymástól elválaszthatatlan volt. Ha kedv nélkül játszunk, győzhetünk? Kicsi az esélye, hogy mi legyünk a legjobbak. E három dolog megléténél kialakul a páthosz, azaz a szenvedély. Ha már ez is megvan, akkor sokszor tesszük azt a folyamatot. Tehát gyakorlunk. A gyakorlat adja a kitartást és a nagyobb tudást. A játékos a játék jellegétől függően erősítette magát. Öntudatát, lelki-testi erejét, hitét, közösségi kapcsolatát, kombinációkészségét.  Mi mindenhez kellenek ezek? Teljesen mindegy, ha mára vagy a régre gondolunk. Ezek nélkül az ember megbetegszik, és cselekvőképtelen lesz. Ezek birtokában minden lehetséges. Megnyerhettek egy háborút, felépíthettek bármit, meggyógyulhattak vagy nem betegedtek meg. Tehát szabadként élhettek. Jókedvűen és derűsen.

A tudós filozófusok ezért írták elő, hogy a gyermek a fogantatás pillanatától kezdve 7 éves koráig játsszon. Ez utána olyan életformájává változott, mely segítette élete végéig.

Játsszunk hát tovább!

Múzeumi tárlatismertetés 1.

Az itt bemutatott tárlatanyagot két ízben tett rövid athéni útjaim során két múzeumban járva láttam. Bár életem során jártam már kisebb múzeumokban, és részletekben láttam ezekből, most e kettő múzeumban oly sokaságában volt kiállítva a témához kapcsolódó lelet, hogy arra jutottam, örömmel megosztom felétek élményemet.
Az első alkalommal sétám az Akropoliszra és annak múzeumához vezetett. A második alkalommal a parlamenthez igen közeli múzeumba, Kostas Kotsanas ókori görög technológia és felfedezések immár állandó múzeumába látogattam.
A múzeum a peloponese területről került ide 2 éve. Időszakos kiállításként jár körbe a kiállított anyagok nagy része az egész ország területén. Tartanak bemutató, oktató előadásokat minden korosztály részére a kiállított berendezésekből.
A felétek való bemutatása a teljes anyagnak igen nagy fejtörést okozott számomra. A tárgyakat, bár kicsi területen, de oly szemléltető módon mutatják be, hogy hosszú idő szükséges annak mély betekintéséhez. Szükséges az egy-egy tárgynak a tárlatvezető részéről adott magyarázata. Ezek felétek való átadásánál belegondoltam, hogy nincs elegendő műszaki tudásom. Amit én magam is könnyebben értettem meg, azok a játékok voltak. S az is kiderült számomra, hogy az ókor nagyjai is a játékok során juthattak el azokhoz a valóban csodálatos felfedezésekhez. Miért ne követhetném én is őket.
Játékaink során nagyon régre viszlek el benneteket. A témát kicsit feltúrtam régebbi ismereteim alapján. Azok visszahúzódnak a csodálatos minoszi időkig, i.e. 3500-ig. Bár a legtöbb itt bemutatott anyag Nagy Sándor idejéből származik az egész ország területéről.
Játsszunk hát!

A gyógynövény latin neve URGINEA maritima (Ugineia vagy a Skylla vagy Paralio)

Egyéb nevei: Skylokremydos, Skillas, Askellas, Kouvaloskera, Botsikas, Koutsounas, Agiovassilitsa, Askyokaras, Askeletoura  /Σκυλοκρέμμυδο, Σκύλλα, Ασκέλλα, Κουβαλοσκέρα, Μπότσικας, Κουτσούνα, Αγιοβασιλίτσα, Ασκυλοκάρα, Ασκελετούρα./

Magyar neve: Tengeri hagyma

Mivel Újév napjának köszöntéséhez küldöm felétek, ezt a  kapott nevét elemzem:

Szent Királynő: Az Agiovassilitsa neve annak köszönhető, hogy Újév napján a bejárati ajtóra akasztották. A túlélést szimbolizálja, mert nem kell vízzel locsolni, csírázni vagy ültetni,  élve marad hidegben-fagyban, nyári szárazságban akár föld nélkül is.  Minél mostohább a föld és az időjárás minősége, annál szebben és többet hajt ott a sziklás, táptalan földeken. Az egyik legismertebb, nagy hagymával rendelkező növény (20 cm átmérőig), virágzatával együtt elérheti akár az egy-másfél méter magasságot is. Virágai fehérek, zöld vagy lila ágacskákkal fürtökben. Minden fürtnek több mint 50 virága van, 6 fehér csillagzatban. A hagymalevelek lándzsásak, szélesek, simák és a virágzás után nőnek. A levelek hossza 30-100 cm, szélessége 3 és 10 cm között van. Görögországban a réteken, sziklás terepeken, pirított területeken, hegyvidékben találjuk. Víz nélkül nő. Éppen ellenkezőleg, amikor öntözik, nem hoz hajtást. E növényből 25 féle fajta létezik. De ismertebbek csak a fehér és vörös virágú fajtái, melyek gyógyhatással rendelkeznek.  Mindkettő fajtát az ókori irodalom sokszor megemlíti. Az ókorban, mint gyógynövényt tanították és használták, úgy is mint gyógyszer, de méregként is. Itáliában a leggyakrabban használt növény volt.  E növényről a feljegyzések visszanyúlnak i.e. 1600-ig.  Több egyiptomi papiruszon levő  orvosi szövegben szerepel.