Húsvéti maratoni ünnepnapok
Április 17-től május 2-ig csak rendszertelen időközökben és nagyon minimális órában vagyok gépközelben.
A szállások sem érhetők el ebben az időszakban. A Húsvétot követő kedd, szerda, csütörtök azok a napok, amikor a helyi társadalmi szokások megsértése nélkül tudom keresni a szállásokat. Utána május 2-ig megint teljes munkaszüneti napok lesznek.
Köszönöm mindannyiotok megértését e szent napokon korlátozott elérhetőségem miatt.
Akiket bővebben érdekelnek, hogyan telnek ezek a napok, kövessék figyelemmel a naptári eseményeket (a március 17. és május 1. közötti időszakot) ITT: 2012 - Egyházi ünnepek, panigirik és hagyományápoló ünnepek
Mindenek előtt szeretettel ajánlom az alábbi linket meghallgatásra:
http://www.magyarvagyok.com/videok/29-Oktato/15558-Molnar-V-Jozsef-Husvet.html
Húsvét egyik legnépszerűbb szokása Nagycsütörtökön a tojások festése. A tojás szimbolizálja Krisztus sírját, ami jól lezárva volt - mint a tojás a héjában - mely elzárta magában az élet magját, amiből feltámadt Krisztus!
Az elmúlt években a tojásokat különböző színekben is festik, de a hagyomány azt írja elő, piros legyen a tojás.
Egy kicsit a más színekről is beszéljünk:
Ösztönösen is érezzük, hogy a színek jelentenek valamiféle többletet. S valóban, minden kultúrának, vallásnak megvolt s megvan a saját színszimbolikája.
Református egyházunkban a fehér a domináló szín, ezért talán kezdjük is ezzel.
Ha nekünk magunknak kell fogalmakat asszociálnunk a fehérhez, akkor a tisztaság, szűziesség, szentség szinonimái jutnak először az eszünkbe, ami nem is csoda, hiszen a fehér a fény, a világosság, a minden kezdet, a Teremtés színe, amely magába foglalja az összes többi színt is. Nem véletlen talán, hogy a különböző kultúrákban a fehér a végletes ünnepek színe is.
Az Ormánságban még magam is ismertem olyan magyar parasztasszonyt, aki „fehér gyászba" öltözött. A fehér gyász egészen a XIX. századig általános volt hazánkban, csakúgy, mint a távol-keleti népeknél az ősidőktől a mai napig. A nyugati kultúrában azonban a legnagyobb örömünnep, a házasság, az új közös élet színe a fehér, mint ahogy a római katolikus és az evangélikus egyházban egyéb ünnepekkor is (keresztelő, bérmálás, konfirmáció) fehérbe öltöznek az ünnepeltek.
Az erő, az élet színe igen sok népnél a vér színe, a piros. Ezért festjük pirosra az újjászületést jelképező húsvéti tojást, ezért ajándékoznak Kínában piros betűkkel írt áldáslapocskákat az újszülötteknek. Afrikai törzseknél a beteg vagy a haldokló arcát pirosra festik, hogy megtévesszék a démonokat, Ausztráliában, Pápua-Új-Guineában pedig a csecsemők csuklóját kötik át piros szalaggal, hogy megvédjék a rontástól. Ez a szokás is sok évezredre tekint vissza: a nomád magyaroknál is szokásban volt, ám megtaláljuk római, görög vagy egyiptomi freskókon is az életet védelmező piros csuklószalagokat, pántlikákat.
A nyugati kultúrában a kék szín kevésbé közkedvelt, ám ahogy keletebbre megyünk, egyre többször felbukkan. Számunkra furcsának tűnnek a kékre festett erdélyi házfalak, a kék színű ruszin tetők, vagy a kék bőrű indiai istenségek. A kék a keleti mítoszok szerint a szentség színe: az égé, amely Isten lakhelye és a vízé, a tengeré, ahonnan minden élő ered. Ezt a szentséget hivatott kifejezni a római katolikus ábrázolásokon a kék palástba burkolózó Mária alakja.
Tavasszal a legdominánsabb szín a zöld, a kisarjadó vetés, a lombba boruló fák koronájának színe. A reménység, a várakozás színe. Nem csoda, ha a zöld pálmaágakat lengető virágvasárnapi tömeg is oly sok reménnyel, bizakodással volt teli. Csak úgy, mint a mi szívünk is, így húsvét táján, hiszen tudjuk, hogy Jézus áldozatával valóban új életnek lehetünk részesei.
Az a tény, hogy a színes tojásokkal találkozunk az ókori Rómában, Görögországban, Kínában, Egyiptomban, mint ajándéka a tavaszi ünnepeknek, azt mutatja, hogy - a nyúl és a tojás- a termékenység szimbóluma.
Azonban miért esett a vörös színre a választás? Számos magyarázat létezik. Az egyik legelfogadottabb az, hogy a piros szimbolizálja a vért és Jézus áldozatát. Más értelmezésben főszereplő a három nő: Szűz Mária, Magdolna és a névtelen szkeptikus nő.
Legvalószínűbb azonban, hogy Panagia, azaz Szűz Mária története él a „piros tojások” szokása miatt.
Az egyik magyarázat szerint azt mondják, hogy Mária vett egy kosár tojást és átadta a Fiú őrzői felé, könyörgve nekik, hogy jól bánjanak vele! Amikor a könnyei a tojásokra pottyantak, azok pirosra festődtek!Magdolna és a piros tojás.
Egy másik történet szerint a vörös szín Mária Magdolnához köthető. Amikor a római császár,- Τιβέριο Καίσαρα-, megtudta Jézus feltámadását, úgy vélte, hogy ez úgy nem lehet valószínű, mint ahogy egy tojás nem lehet vörös. Mária Magdolna erre a kijelentésre, hogy megerősítse Krisztus feltámadásának tényét, befestett egy kosár tojást vörös színűre.
A névtelen hitetlen nő és a piros tojás.
A fenti történetek egy másik változata szerint egy ismeretlen nő nem hiszi Krisztus feltámadását és azt mondja: Amikor a tojások, melyeket tartok, bepirosodnak, akkor támad fel majd Krisztus. És ekkor a tojások bepirosodtak.
A piros tojásokkal való „koccintás_τσούγκρισμα”
A tojáskoccintás játékos szokása, mint kötelező egyházi szertartás éjfélkor köszöntés után a feltámadás órájában, valószínűleg Észak-Angliából ered. A legerősebb tojás tulajdonosa a győztes. Az eredeti hagyomány szerint minden háznál az első megfestett tojás Szűz Mária tojása. Tehát ez a tojáskoccintás nem tartozik bele az eredeti hagyományokba.
A mai napig nagyon sok házban szokás, hogy az ikonosztászikon őrzik a következő év húsvétjáig ezeket az első megfestett tojásokat. (Ikonosztászi: minden görög lakásban van egy olyan kis oltár ikonokkal, szent ereklyékkel, tömjénezővel, ami arra szolgál, hogy ha a háziak nem tudnak mindennap a templomi liturgián részt venni, akkor e házi oltárnál bármikor imádkozhatnak.)
Az érdekessége, hogy a hit szerit ez a tojás nem romlik meg a következő évig. Ezen a napon a földjeikre is bevetettek egy tojást, valamint az állati ólak bejáratához is tettek egy piros tojást. A hiedelem szerint ez segítette őket, hogy ne fagyjon ki a termény és ne pusztuljanak el betegségben az állatok, valamit a bő terményt és szaporulatot is ezáltal kérték .
Sokan tartják, hogy egy évig eltartható ez a tojás,.
De az az egy biztos, hogy Nagycsütörtöktől 40 napig kínálják a vendéget a nem hűtőszekrényben tartott tojásokkal.
És valóban ezek a festett tojások fogyaszthatók!
A magyar keresztény húsvéti hagyomány
A Húsvét minden évben más-más napokra esik, úgynevezett mozgóünnep. A tavaszi napéjegyenlőség (március 21.) utáni első holdtöltét követő vasárnapon és hétfőn ünnepeljük.
(A napéjegyenlőség minden évben kétszer fordul elő, tavasszal és ősszel.Ezeken a napokon a nappal és az éjszaka hossza közel azonos. A tavaszi napéjegyenlőség után egyre hosszabbak lesznek a napok, míg az őszi napéjegyenlőség után az éjszakák hossza növekedik.)
A Húsvét magyar neve arra utal, hogy régen, a 40 napon át tartó nagyböjt után, mely Jézus negyvennapos sivatagi tartózkodásának emlékére, önmegtartóztatásra tanít, ekkor ettek először húst az emberek, „húst vettek magukhoz”.
A Húsvét nem egy nap, hanem több napból álló ünnepsorozat, ma már csak a Húsvétvasárnapot és a Húsvéthétfőt ünnepeljük országosan.
Ezeken a napokon meghatározott ételeket fogyasztanak az emberek: kalácsot, tojást, bárányhúst illetve sonkát.
A Húsvét egyes szakaszai során fogyasztott ételeknek a magyar keresztény hagyományban nagy jelentősége van. A 40 napos böjt már a 7. században szokás volt, a Húsvét napján elkészített ételek mindegyikének van saját hagyománya, szimbolikája, mely alapján az ünnepi asztalra kerültek.
A tojás az évente megújuló természet élményének hatására a feltámadás, az újjászületés, az örök élet szimbóluma. A népi hitvilágban a világ megszületésének jelképe, amely az évezredek folyamán különböző ovális természetű kultikus tárgyakban öltött testet.
Őseink tojás alakúnak képzelték a világot
Őseink - például a sámándobok rajzolatának tanúsága szerint - ilyennek képzelték el a világot is. Nem véletlen, hogy a hímes tojásokon visszatérő formák a világmindenséget mintázzák: az „Egyenlítő” felezi meg a tojást, ezeket a „főköröket” osztják az évszakoknak megfelelően négy szeletre, és ezek metszőszögei mindenkor megfelelnek az égi sarkoknak, a napfordulóknak, a napéjegyenlőség időpontjának. Ez a beosztás - a tojás belsejére vetítve - megfelel annak, ahogyan az ősök a világot felső, középső és alsó részre osztották, mindegyiknek meghatározva jó vagy rossz, világos vagy sötét alaptermészetét. Ilyen díszítésű tojásokat találtak a régészek a honfoglalás előtti avar sírokban is. Ez is bizonyítja, hogy ősi hit szerint a tojás mindenkor a feltámadást szimbolizálta, egyúttal pedig a magzati lét jelképe volt.
A néphitben kettős szerepe van
A néphitben és hagyományos népszokásainkban a tojásnak kettős szerep jut: egyrészt a gyógyító, egészségmegőrző, másrészt a termékenységet segítő erő. Így például a csecsemő első fürdővizébe tojást ütöttek, hogy a gyermek majd szép és egészséges legyen. Az újszülöttet - első látogatáskor - tojással ajándékozták meg, miután végigsimították vele az arcát, hogy sima és hibátlan legyen a bőre. Ami pedig a termékenységvarázsolást illeti, a tojás felbukkan az emberi élet szinte minden területén, hiszen szerepe van az új asszony családba való befogadásánál. Különböző rítusok formájában kötődik a naptári ünnepekhez, jelen van a farsangi népszokásokban, játékokban, sőt az időjárás alakulását is „befolyásolja”, amennyiben attól függ a termés mennyisége, minősége és az állatszaporulat. Szántáskor például tojást tesznek az első barázdába, belekeverik az állatok takarmányába, azzal etetik az újszülött borjút és csikót, de a termékenységet kívánja elősegíteni a pirosra festett húsvéti tojás is.
A termékenységvarázsolás rítusaiból fakadnak a tavaszi ünnepekhez kötődő tojásjátékok, mint például a tojásösszeütés, a tojásdobálás, a tojásgurítás, amikor is a húsvéti locsolásért kapott tojásokat legurítják a domboldalon, és akié a legmesszebb jut, az elnyeri a többit. Jelképes ígéretre utal, ha húsvétkor a leány hímes tojást ad a legénynek.
Böjti ételek
A hamvazószerdától Húsvét vasárnapjáig tartó 40 napos böjt során a régi időkben csak napjában egyszer ehettek, akkor is csak kenyeret, sót és száraz növényi táplálékot. A böjttel kapcsolatban sok vita alakult ki, azonban a magyar parasztság – a könnyítések ellenére – a 19. század végéig csupán halat és növényféléket fogyasztott a böjt során. Ma a katolikusok többségénél már a nagyhétre és nagypéntekre csökkent ennek betartása, akkor is leginkább csak a hús elhagyása a jellemző.
Ahogyan a Húsvét napján, úgy a böjt során fogyasztottaknál is vannak tájegységekként különböző hagyományos ételek. Ezeknek az alapanyaga is változott a különböző térségeknél. Az Őrségben jellemző volt reggelente a forralt tej és kenyér fogyasztása, ebédre babgánica, aszaltszilva-leves, tejfölös szilva, mákos hajdina (vagy kukoricagánica) stb. A Tápió mentén a böjt során fogyasztott ételek között rántottleves, főtt tészta, aludttej, túró, míg a rábaközi népeknél ezek mellett a gombás, vadsóskával főtt ételek voltak az asztalon. Az ország egész területére jellemző volt böjt alatt a bab- és tojásleves, a rántás nélküli krumplileves, főtt tészták – különösen a mákos tészta – valamint krumpli- és babsaláták. Mivel ezen a héten még tart a böjt, ezért az alábbiakban egy ilyen hagyományos böjti étel elkészítését mutatjuk be.
Őrségi mákos hajdina (vagy kukoricagánica)
A kukoricalisztet (vagy hajdinalisztet) forró vízbe szórjuk és folyamatosan kavargatva keményre főzzük. Ha megfőtt, hagyjuk kissé kihűlni, majd egy tálban ellapogatjuk és mindkét oldalát cukros, vagy cukor nélküli törött mákban meghempergetjük. (Az ízesítése más is lehet, gyakorta fogyasztják csak tejföllel.) Mézzel is meglocsolhatjuk, és almával is tálalhatjuk.
Húsvéti ételek
A Húsvét során asztalunkra kerülő ételeknek a magyar keresztény hagyományban nagy jelentőségük van és kiemelt szerepet kapnak az ünnep során. Minden ilyenkor fogyasztott ételnek megvan a saját szimbolikája, ami miatt nem hiányozhatnak egyetlen ünnepi asztalról sem. Ilyen például a bárány, a tojás, a sonka, a kalács stb. Ezeket az ételeket – kosárba pakolva – a katolikusok évszázadok óta megszentelik Húsvét vasárnap, a szentelésre vitt ételeket pedig a legtöbb helyen pászkának nevezik. A kosár minden helyen a húsvéti ételeket tartalmazza, ez pedig tájegységenként változott. A szentelés régebben a templom udvarán és a templomban is történhetett, ma már inkább az utóbbi jellemző. A kosárban ízlésesen, tetszetősen rendezik el az ételeket, és azt egy hímzett, szép konyharuhával takarják le, amit csak a szentelés idejére emelnek föl, vagy vesznek le az ételekről. A szentelés után a család együtt fogyasztja el a megáldott ételt. Sok helyen jellemző a mai napig az a hagyomány, hogy a szentelt ételnek a maradékát, morzsáját sem dobják ki, különleges erőt tulajdonítanak ezeknek. Régebbi időkben szokás volt például, hogy a szentelt sonka csontját gyümölcsfákra akasztották, hogy jól teremjen, a morzsákat pedig a tyúkoknak szórták, hogy jobban tojjanak.
A kosár tartalma is tájegységenként változó lehet, azonban a sonka, tojás, kalács szinte mindenhol jelen van. A szentelésre vitt kosárban Göcsejben jellemző volt például a sonka, a tojás, a kalács mellett a torma is, mely Krisztus keserűségét szimbolizálta, és amiből a családok elsőként ettek az asztalnál, hitük szerint azért, mert Krisztus is szenvedett a feltámadás előtt. A moldvai csángóknál a pászka hímestojást, tojásos túróslepényt és kozsonnát, azaz tejjel, tojással, túróval, mézzel, mazsolával készült húsvéti süteményt tartalmazott, a szabolcsi görögkatolikusoknál pedig a sonka, tojás, bor, bárány, torma mellett helyet kapott az ún. sárgatúró is, melynek receptjét olvashatják a következőkben.
Szabolcsi sárgatúró
Az elkészítéséhez annyi dl tej szükséges, amennyi tojást használunk (pl. 10 tojás + 1 liter tej). A tejet ízlés szerint adagolt cukorral (általában fele annyi evőkanál cukorral készítik, mint ahány tojással), csipet sóval, és vaníliás cukorral (vagy vaníliarúddal) el kell keverni, majd bele kell egészben ütni a tojásokat, amiket csak annyira kell elkavarni, hogy a sárgája szétfolyjon. (Van ahol mazsolát és reszelt citromhéjat is szokás rakni a masszába, de ezek elhagyhatók.) A keveréket nagyon lassú tűzön addig főzzük, amíg túróssá áll össze és a tejsavó kicsapódik. Ekkor egy nagyobb gézdarabba (a túróhoz hasonlóan) beletöltjük a masszát, összekötözzük és fellógatjuk, alá téve egy tálat, mert a maradék lé még kicsöpög belőle. Pár órán keresztül hagyjuk így állni (legjobb egy éjszakán át). Ezután levágjuk róla a gézt, és hűtőbe rakjuk a már teljesen összeállt túrót. A szabolcsi húsvéti asztalon sonka, kolbász és töltött dagadó mellé tálalják. Sokak szerint furcsa párosítás (az édes íze miatt), de mindenképpen ki kell próbálni, mert nagyon ízletes.
Egy dolog azonban nem hiányozhat az asztalról, ha a sárgatúró is jelen van, ez pedig a kalács.
Fonott kalács
Hozzávalók: 3 dl tej, 4 evőkanál cukor, 5 dkg vaj, 1/2 tk só, 50 dkg liszt, 2,5 dkg friss élesztő, valamint a kenéshez egy kevés tej. A hozzávalókat egy tálba tesszük a fenti sorrendben. Az élesztőt felfuttatjuk tejben egy kevés cukorral, és mint egy hagyományos kelt tésztát összeállítjuk, majd kétszeresére kelesztjük. A megkelt tésztát lisztezett deszkán 6 egyenlő részre osztjuk, egyenlő vastagságú és hosszúságú hengerekké sodorjuk és megfonjuk, majd vajazott-lisztezett tepsire rakjuk és tejjel lekenjük. 175 fokos sütőben 30 percig sütjük. (A jobb eredmény eléréséhez egy vízzel teli tálat teszünk a kalács mellé a sütőbe.) A kalácsot sülés után rácson hűtjük ki.
A húsvéti asztalon tehát a hagyomány szerint a sonka, a tojás, a bárány, kalács a leggyakoribb étel, ezek egészülnek ki a különböző térségek sajátosságaival, mint például a sárgatúró, a túrós lepény stb. A hagyományos húsvéti ételek mind saját szimbolikával rendelkeznek, e szerint a bárány az ünnep áldozati jellegű étele, melyet ma a főtt sonka sok helyen kiszorított a menüből. Ha bárányból készült ételt választunk húsvéti ételsorhoz, akkor érdemes minél fiatalabb állat húsát választani (az idősebb bárány húsa sötétebb), mert ennek finomabb az íze. A régi magyar konyha gyakran használta ezt a húsfélét, ma azonban leginkább csak Húsvétkor kerül az asztalra.
Másik ilyen hagyományos húsvéti eledel a tojás, amit az élet, az újjászületés ősi jelképének tartanak. A keresztény magyarázat szerint ahogy a tojásból életre kel egy új élet, úgy támad fel Krisztus az emberek megváltására. A Húsvétkor pirosra festett tojás Jézus szívét jelképezi. Ehhez sok néphiedelem is társul, a körmendiek például úgy vélik, hogy mikor Jézust keresztre feszítették, odament egy asszony, akinek a kosarában tojás volt. Ezt a kosarat letette és imádkozni kezdett, ekkor a tojásra Jézus vére csöppent, amitől az piros lett. A néphiedelem szerint ezért festik pirosra a tojást húsvétkor.
A sonkához fűződő hiedelmek inkább mágikusak, mint szakrálisak, ennek ellenére nagyon régóta a jellegzetes húsvéti ételek közé tartozik a paraszti élet gazdasági rendje következtében. A legtöbb helyen nem hiányozhat a húsvéti asztalról.
Húsvéti sonka
A füstölt sonkát előző este beáztatjuk hideg vízbe. Főzés előtt alaposan meg kell mosni, mert a főzővizet másra is fel lehet használni. Sok helyen ugyanebben a lében főzik meg a kolbászt, a tojást, mert így a tojás átveszi ezek ízét. Gyakori az is, hogy ebből a főzővízből készítenek a későbbiekben valamilyen levest. A sonkát hideg vízben kell odatenni főni, és nagyon lassú tűzön addig kell főzni, amíg a csontot ki tudjuk belőle húzni.
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok mindenkinek !