Thassos, Potámia, 2012. január 10.

Odafent - a hegy felett - hideg fényével ragyog még a kövér, fehér hold. Szemérmetes fényével az esthajnalcsillag fénye villan meg a havas fenyőfákon. A hajnali madarak fázós trillával kelnek életre, és küldik a tenger felé tiszta hangjukat, hogy a völgylakók is lassan ébredezni kezdhessenek. Nem zúgnak a fák, a tenger is csendes. Alszanak a hófehér márványgolyók is a tenger mélyén. Csak a sirályok gurnyasztanak a parti márvány púderben. A téli csend szavához a hegyről az erős csobogással lezúduló patakok zúgása ad visszhangot.
Majd itt-ott ajtó csapódása hallatszik. Később a hegyről egy autó berregése, majd mint a templomok harangjátéka, megszólalnak a bárányok és kecskék rézcsengői. Érces hanggal kánonként hallatszik a különféle állati hangok között. Giling…,  galang… Majd élesen süvítenek a pásztorok füttyszói, egymásnak vidáman válaszolva. Reggeli riadóként hatol át a természet sűrű páráján. Ela…, ela. Majd füttyszó.
Aztán újból csend. Csak a vizek zúgása és a jeges fákon a zúzmara és a hó sercenésszerű hangja hallatszik mindenhol.
A falu felett még kevés kémény füstje fehérlik. Alszik még Potámia.

Vízkereszt vagyis a „fény”-“Φώτα- Θεοφάνια

E hosszú lélegzetű írás célja, hogy az otthon már elsekélyesedett, ám itt az ortodox vallásban erősen élő nagyon nagy ómagyar egyházi ünnep hagyományát újra megismerjük.
Elolvasva eljuthattok majd a hatalmas folyón, a múlt végtelen vizén evezve az egyik korból a másikba, megpihenve átélitek a múlt legendás meséjét.
 

A Karácsonyt követő szent napokról

A görög ortodox és a katolikus szemléletű vízkereszt ünnep hagyományáról

1. Dimitrios Moshos  írása alapján
( az Athéni Egyetem Általános Egyháztörténeti Tanszék teológusa)

A vízkereszt hagyomány kezdetéről
Az első keresztények ünnepeiről és szokásairól az Újszövetség könyveiben olvashatunk. Léteznek írások, mely szerint az úgynevezett apostoli atyák követői, a tanítványok is hirdették a vízkereszt hagyományát.  Antiochiai Szent Ignác, Klimis Róma és más keresztény írók munkái adtak e napokra szabályokat, utasításokat és tanításokat.
Ezekben meg lehet különböztetni a húsvéti, a vasárnapi szent liturgiát, a napi imákat és az új keresztség felvételét, mely csoportosan történt Szent nagyszombat estéjén.

A hagyomány nem őrizte meg Jézus születésének kalendáriumi napját. Az első századokban az Egyház az epifániát, az Isten láthatóvá válását, az emberré vált Isten világra jövetelének misztériumát ünnepelte.
(Επιφάνεια”- az Epifánia szót  Szent víznek, keresztvíznek fordítom.)

Az új év nyarára új lehetőséget ajánlok a sziget csodáinak felfedezésére:

Gyalogtúra Adenából, az ős-Potámiából a mai Potámia falujába.

Potámia mai falujának lakossága kb. 450 családból áll, mintegy 2000-es lélekszámmal.
Potámia nevének jelentése: folyók.

Ennek az egykori deltának a nyomait még ma is felfedezhetitek.
- Pontios hotel parkolójától le a Tarsana kikötőbe: Stamatous folyó
- Anassa hotel és benzinkút: Korvakia folyó
- Viki parti apartmanházunk melletti partszakasz: Panotnyi vrisi folyó.
- Alexander Golden 5 csillagos szálloda partjától egészen a Kastallia apartmanunkig: Katotnyi vrisi folyó.

Ezek közül a Panotnyi vrisi és a Katotnyi vrisi voltak a nagyobbak. Szabad folyással csobogtak az öreg kőházak között. Abban az időben Potámia mai területén kb. 300 ház - kőkunyhók, emeletes uradalmi kőházak, kis bakcékkal, periboliák, azaz veteményes kertekkel - valamint vízimalmok álltak. Az életmódváltozás szele és a folyók téli áradása miatt a folyókat szabályozható duzzasztógátakkal zárták el, majd öles csövekben vezették le a Potámia-Skála Potámia közötti területre, hol a mai napig kis víztározókba gyűjtik a felgyülemlett folyóvizet, aminek feleslegéből az olívaligetes kertek locsolása történhet. Figyeljétek meg a falu házainak kiskertjét. A kerthatár szegélyeinél kővályús vízelvezetők vannak. Nyári éjszakákon, ha felsétáltok a faluba, minden kertben élvezhetitek az egykori folyó csobogásának hangját. A helyi gazdák késő délutántól, este 8 órától hajnalig eláraszthatják kis veteményesüket, ha bejelentéssel élnek a közösségi ház vízfelelőse felé, aki kinyit a duzzasztóból egy egy nagy csapot.

Hogy a mai falu mikortól lett lakott, ez vitatott téma. Egyes öregek megesküdnek arra, hogy mai lakosságának száma a második világháború idején is ennyi volt. Megint mások azt mondják, hogy az egyiptomi török időszak idején csak kevesen laktak errefelé, ill. a parti szakaszokhoz közel inkább csak a halászok és az agyagedény-készítő mesterek családjai és a vízimolnárok által volt lakott e terület. Az emberek többsége a nagy adók miatt és a jobb mezőgazdasági, állattartási feltételek, kőfejtési lehetőségek miatt inkább 4-700 méteres tengerszint feletti magasságban élt. Ott nem voltak kijelölve az akkori hatóságok által a magánterületek. Mindenki szabadon gazdálkodhatott. Maga jelölte meg a birtokhatárait azáltal, hogy mekkora területet tudott megművelni. Gondolok itt a szarvasmarha-, birka-, kecsketartásra, méhészetre, szőlészetre, fűszernövények, fenyőgyanta gyűjtésére. Természetesen léteztek családi háborúk a területbirtoklás miatt, amelyben mindig az erősebb család győzött.

ÁLDOTT, BÉKÉS, BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET MINDENKINEK !

Barátaink köszöntéseiből