Thesszaloniki Lagada falvától Seres és Dráma környéki falvakig
Egy érdekes riportműsort láttam a napokban.
Közeleg a Húsvét.
Ez az ortodox világ legnagyobb vallási ünnepe.
Ilyenkor a tévében a fő program a hívő emberek igaz, mély hitének bemutatása.
Most ugyan nem Húsvétot előkészítő ünnepi népszokást mutattak be.
Május 28-án Szent Eleni és Konstantinos napján, Tráki térsége egy különös ünnepét.
Érdeklődve néztem a programot.
Itt ezt az ünnepet: Anastanasides - feltámadás - ünnepének nevezik.
Hagyománya a trák térség bolgár megszállása óta van. A bolgárok felégették a görög templomokat. A hívők kétségbe esve az életüket veszélyeztetve rohantak a tűzbe, hogy kimentsék szent ikonjukat. Kosta nevű faluban történt, hogy az ikon kihozatala során senki nem sérült meg a tűztől. Erre az időszakra emlékezve, minden év e napján minden trák faluban erre a napra készülődnek a helyiek és az egész országból odaérkező hívők.
Mi az ünnep lefolyása?
Kora reggeli liturgiával kezdődik.
A liturgia egy körmenettel folytatódik. Ágios Eleni és Konstantinos ikonját egy piros kendővel körbekötik, az emberek nyakába ugyanolyan piros kendő van kötve. Mindenki kezében egy kis tömjénező edény. A pap a menet elején az imát kántálva, utána a ministráns gyermekek a kereszttel és a nagy tömjénezővel, majd a nép gyertyával, tömjénezővel, kendővel a nyakukban körbejárják a falu minden házát. Meg-megállnak, megszentelik a házakat. A liturgia végével a közösségi házba vagy a főtérre mennek, ahol a ceremónián résztvevőket megvendégelik. Oda megint előkészítenek egy oltárt, ahol a később jövők tudnak imádkozni, az esti parázstáncra áldást kérni. Késő délután kezdődik a vidám hangulat. Addigra mindenki megáldozott, meggyónt. A falu egy kertjében egy 30m2-nyi kör alakú térség füves területét lenyírták már előző nap. A kör közepére tölgyfából egy óriási máglyarakást raktak. Estére kelve ezt meggyújtják, és addig, míg a tűz parázzsá nem válik, körülötte táncolnak. A zenekíséret hangszerelése: líra, köcsögduda, klarinét.
Sokan már akkor cipő nélkül, kart karba öltve, kendővel a nyakukban táncolnak és énekelnek. Majd az izzó parázsba beletáncolnak. Van, aki hosszú ideig csak a parázson táncol. Vannak, akik a körtáncot egy játékos tánccá alakítják, új koreográfiát alkotva a parázstáncra.
Az ölben levő gyermekek a szülők kezében ropják a ritmust. Mikor a parázs kialszik, az ünneplők az ikonnal a kezükben a kúthoz mennek, lemossák talpukat a hamutól. Ilyenkor a bátortalanok a tisztálkodásban segítenek. De nem annyira a segítségadás a szándékuk, mint inkább a kíváncsiskodás, hogy valóban csak hamu fedte-e be a táncolók talpát, vagy égési sebeket is felfedezhetnek. Nincs égési seb, nincs perzselés a talpakon. Mindenki járása egészséges.
Majd közösen elkezdik a vacsorát, ami egyházi vendéglátásból, de az egész faluközösség együttes munkájából kerül a terítékre.
A vacsora után reggelig tartó tánc az oltár körül. Ez a hálaadó tánc. Megköszönik Ágios Eleninek és Konstantinosnak, hogy hitük megerősítést nyert.
A riport egyik személye elmesélte, hogy 5 évvel ezelőtt bulgáriai kiránduláson voltak októberben, Szófia mellett Filippipoliban. Ez a 3 napos kirándulás az őszi időszakaszban nagyon kedvelt, utazási irodák által rendszeresen szervezett. Az ő csoportja nagyon szerencsés volt. Az első nap estéjén azt látták, hogy nagy a gyülekezet. A görög csoport is társult a tömeghez. Érdeklődve kérdezte a bolgárokat, milyen program lesz aznap este. Azok mondták, hogy egy család tagjai, e napon minden évben parázstáncot járnak.
És valóban. Az apa a kezében a lírával, az anya és egy fiú kezükben Ágios Eleni és Konstantinos ikonjával, ami a már ismert piros kendővel volt körbekötve, a parázson táncoltak.
A táncosokat a későbbiekben kérdéseikkel megostromolta a görög buszos csoport.
Válaszukból kiderült, hogy a házaspár nagyszülei a tráki Kostas faluból származtak. Onnan hozták magukkal ezt a szokást. A helyiek nem vállalták fel e táncmutatványt, de csodálattal adóznak a minden év e napján megrendezendő parázstánchoz.
Tehát a gyökerek Görögországba vezetnek vissza.
Ez görögországi ortodox hagyomány.
Az ómagyarok táltosairól hallottatok már?
E néphagyomány nem 100 évre vezet vissza, hanem több ezer évre.
Ők is táncoltak és táncolnak a parázson.
A görög riporter a liturgián résztvevőktől megkérdezte, mi a titka a parázstáncnak.
Válaszuk: A HIT
További kérdés: mit fejez ki a parázstánc?
Válasz: A közösségnek erőt és bő, jó életet ad.
És most hallgassátok meg, mit mond egy magyar.
Az a magyar, akinek a történelmét hamisan tanítják az iskolákban. Hamisan írják a tankönyvekben.
http://www.youtube.com/watch?v=jbm-49uCcT0&feature=related
Zárógondolat.
A görög szereti és ismeri magát és múltját. Ezért szeretik és ismerik az egész világon.
A családom egyetlen vérre menő vitája, és valós összeveszési oka, amikor megvitatjuk a görög és a magyar múltat.
Még a kajszibarackot is ki szeretné sajátítani a görög magának.
Tudjátok, hogy nevezi e finom illatos gyümölcsöt?
Általánosan: verikoko.
Az illatos fajtáját: kaiszi.
Azt mondja, azt hiszi minden görög eredetű…
Az igaz ómagyar történelmet én a Krétán a minoszi emberek tanulmányozása során a helyi könyvekból és a krétai könyvtárból tudtam meg.
Azóta felmerült bennem a kérdés. Kik által lett görög a görög? A minosziak által, vagy a nagy ómagyar nemzetség miatt?
Még szerencse, hogy ma már nem égetnek meg e soraim miatt! A párom próbálkozik, de kikezdhetetlen vagyok. A parázsra lépést pedig kerülöm!
A párom a történelmi vitánkban hinni csak akkor fog majd nekem, ha termőre fordul a magyar kecskeméti kajszifánk, és édesebb és illatosabb lesz majd, mint a helyi kaiszi...
Kívánok mindannyiotoknak Boldog Húsvéti ünnepeket!
A magyar parázstáncról bővebben olvashattok : http://www.google.gr/search?sourceid=chrome&ie=UTF-8&q=Táltos+tűzön+járás
és
Figyelmeztetés!
A parázsonjárást a szertartás nélkül senki ki ne próbálja. Komoly égési sérüléseket szenvedhet!
A képek rossz minőségéért elnézést kérek, de a TV-t fényképeztem.