Thassoson megtalálták Nagy Sándor sírját?

Erről a témáról már tettem említést 2008. március 2-án, mikor a téli Alikiről (Aliki télen) meséltem. A napokban akadt a kezembe egy  újságcikk, ami alapján keresgéltem az interneten és a találtakat most megosztom veletek.

2010 - a BIMA  újság február havi ismertetője -  Nikolaos Koumartzis riportja

A munka a legnagyobb kincsünk...
Andreas Kofterelis

Ebben a cikkben egy történetet szándékozom elmesélni. Ennek egy része már ismert több görög újság, újságíró és szerkesztő számára, és ismertették már más országokban is. Erre a különös kérdésre már felhívták a Kulturális Minisztérium és a görög orthodox vallás néhány képviselőjének, valamint a konstantinápolyi pátriárkának a figyelmét. De senki nem mutatott különös érdeklődést, nem azért, mert a dolog nem méltó figyelemre, hanem szerintem nem a kellő súllyal mutatták be nekik.

 

Ezek az amatőr ásatások Thassos szigetének belső részén Aros területét érintik, ahol néhány eléggé furcsa leletet ástak ki (lásd térképeket). Aszerint, amit a helyiek elmeséltek nekünk egy meglehetősen egyszerű, de eléggé filmszerű kincsvadászatból, egy rendkívül lenyűgöző felfedezésnek a küszöbén voltak, egy ókori vagy középkori építményt találtak, aminek a létét senki nem gyanította azelőtt.
Ez valóban különös építmény. Azok, akik hozzájárultak az ásatásokhoz, biztosak ebben. Néhányan összefüggésbe hozzák azt Nagy Sándor sírjával, míg mások Mózes 10 parancsolatának bibliai kőtábláját, és egyéb forgatókönyvet is emlegetnek. Ennek az épületnek az ásatása vetekedik a legnagyobb 21. századi felfedezések egyikével. De hadd bontsuk ki a történetet a kezdetétől. 

 

A kutatás kezdete
Legelőször telefonos beszélgetésen keresztül, június végén szereztem tudomást a témáról a 47 éves Thassoson lakó Georgos Kofterelitől, a Görög Kereskedelmi Hajózás másodkapitányától.
A telefonban jelezte, hogy különleges feltárásról van szó, aminek a során vagy egy makedón sírt, vagy Nagy Sándor sírját, vagy a Mózes-féle tízparancsolat kőtábláit találták meg.
Ezzel kezdődött egy magánkutatás a szigeten és a magánkönyvtáramban Thesszalonikiben. Ellátogattam a területre, összegyűjtve a legfontosabb fényképanyagot, videófelvételt készítettem, beszélgetéseket az ásatást végzőkkel, beszélgettem a helyiekkel, akik a helyre vonatkozó mítoszról, álomról meséltek, elemeztem földtani vizsgálatokat. Begyűjtöttem tehát mindazokat a bizonyítékokat, amik ma már nem láthatók.
Mire lyukadtam ki?
Nagy az esélye, hogy létezik valami a megjelölt területen, lehetséges, hogy valóban egyike a megjelölt kincseknek. De nem volt elegendő kézzelfogható bizonyíték az állításra. De a téma fontossága felkeltette az érdeklődést, hogy megfelelő energiákat mozgósítva a végére járjunk.

Az elveszett kincset kutatva
Az események láncolata, melyet most bemutatok, nem volt egyszerű. Nagyon sokszor egyeztetnem kellett a személyekkel. Hogyan kezdődött mindez? Hagyjuk tehát mesélni G. Kofterelit, aki részt vett az 5 tagú ásatási csoport munkájában.
„Azok, amik előkerültek egy völgyárokban, ahol évek óta gyalogtúrázom, mióta a hajóról leszereltem és a szigetre érkeztem. (Lásd a rajz.)
Az egyik körutam során felfigyeltem egy hatalmas, földből kiálló ferde sziklára, egy olyan részen, ahol valóban megdöbbentett, hogy nem dőlt el. 2000-ben e területre mentem egy barátommal. S. Kostas, aki ismerte két eléggé különleges jelnek a jelentését, a völgyben egy közeli sziklán észrevett ilyet... két kereszt volt! Kiskoromtól kezdve hallottam épp elég történetet a jelekkel megjelölt eltemetett kincsekről. A két kereszttel teljesen szemben volt a ferde kőszikla. Eléggé különlegesnek tűnt ahhoz, hogy véletlen legyen. Valahogy így döntöttük el, hogy a területen kutatni kezdünk. (2000. október)”

A bizonyítékok, hogy a lelet emberi építmény
„Ekkor csatlakozott a csoporthoz Filippos Papanthimos (és később testvére, Dimitrios), akivel megpróbáltuk megdönteni a kősziklát, húzva dróttal meg nem tudom mivel. Lehetetlenség volt a nagysága miatt, de amiatt is, hogy eléggé mélyen volt a föld alatt. Így elhatároztuk, hogy ásni kezdünk a kő alól, úgy, hogy eltörjük azt a követ, amely támogatta. Darabolgattuk a követ 1-2 napig, míg megállapítottuk, hogy ez nem egy önálló darab, hanem két kisebb kőből tevődik össze, tökéletesen összeillesztve, így egynek néz ki. Kezdetben nem értettük, annyira jó volt az illesztés, tökéleteset alkottak, akik gyártották!”
F. Papanthimos egyetértett: „Nagyon nehéz ilyen összeillesztést készíteni kövekből”. Majd Koftereli kapitány mondja: „A bizonyítékra, hogy valóban e helyen emberi kéz által készített építmény található, később akadtunk. Amikor találtunk egy eléggé nagy követ, mely bennünket ott tartott ezen a helyen 3 és fél évig, amíg megtaláltuk a barlangot. Teljesen kivehetően egy emberi kéztől származó kutyafej rajza volt rajta. Lásd a képek.

A munkálatok folytatása szintén nagyon megdöbbentő...
Miután elrontottuk a plafont - mint ez kiderült -, és kivettünk 2-3 egymáshoz illesztett követ, kinyílt egy kb. 1 méteres helyiség, ahol más nagy kerek kövek voltak, megformáltan, készen a helyükre való behelyezésre.
Ez volt a második nagy meglepetés... Azokat nagyon könnyen elmozdítottuk, kivéve a támasztékként szolgáló ékeket! Azok mögött homok volt. Nem mertünk azonban előremenni a hegyen, hogy odébb is ássunk, mert nem feltételeztük, hogy a lelet annyira nagy területű. Így a könnyebb megoldást választottuk, kifelé ástunk a kövek alól. Addig, hogy lássuk, hol van különbség a talajban, tehát hol található a megbújt kincs. Nem sikerült beazonosítani különbséget, csak egy-két földréteget: vörösföld és vas. Később értettük meg, hogy ezek a rétegek befedtek egy teljes barlangot....

„Ott elbizonytalanodtunk, nem tudtuk, hogy induljunk tovább. Küldtünk a földfelületről vett talajmintákat Kavalába kémiai vizsgálatra, ahonnan azt válaszolták, hogy ez az anyag (agyag) előfordulhat a természetben, de csak nagyon ritka esetben. E válasz után biztosak voltunk abban, hogy valami különleges dologról van szó.
Itt végződik a munkálatok 1. szakasza, mivel közben megérkezett 2001 tavasza, és több ok miatt nem lehetett a munkálatokat tovább folytatni.


A védő szigetelőréteg és a kőfiók
A munkálatok második szakasza (2001. október-2002. március) nem volt olyan látványos, bár a felszínre hozott néhány másodlagos fontosságú elemet. Néhány kő annyira kidolgozott, hogy képtelenségnek tűnt, hogy természetes legyen. Emberi építmény jele volt, de a rajta lévő megdőlt kő miatt addig nem vették észre.
A harmadik munkaszakasz előtt (2002. október-2003. március ) csatlakozott X. Angelos is. Ebben a pillanatban kerül a felszínre az 5. jel, egy védő-szigetelő réteg, amely nagy területet fedett be. G. Kofterelis említi: „A hasadék, vagy folyosó, hogy így nevezzük, mint bebizonyosodott a későbbiekben, az volt a szigetelő réteg, mely a páratartalom és a nedvesség elleni védőzóna volt.”

Arra a kérdésre, hogy pontosan mit találtak meg, azt válaszolta:
„A vörös erdőtalaj két rétege között volt egy másfajta anyag, kb 70 cm vastagsággal. Ezüstös föld volt, tehát ezüsstel kevert föld. Ez több helyen fordult elő, és arra használták, hogy védjen a nedvességtől, hőmérséklettől, stb. Akkor még nem értettük, hogy ennek védő feladata volt, és elhatároztuk, hogy követjük az árkot (folyosót) addig, míg meg nem találjuk a kincset. Azonban nem találtunk semmit, mivel az nem az az út volt, mint amelyet követnünk kellett volna, hanem csak védő réteg, amin túl kellett jutnunk. Végül az utolsó nap véletlenül ástunk egy másik helyen, ahol megtörtént a csoda! Találtunk egy kb. 60 cm-es átmérőjű kerek követ és annak hátulján egy épített falat  -lásd 3. kép -, mely tökéletesen kimunkált kövekből volt rakva, habarcsként használt vörös erdőtalajjal. Egy háromszög alakú követ ki-be lehetett húzni, mint egy fiókot. Azon alul és felül lemezszerű lapok voltak, hogy megtartsák, szóval mint egy normál, de kőből készült fiók. Valahol itt hagytuk abba, és adtunk randevút egymásnak 2003. októberére, mivel a kutatás komolyra fordult.”

A kutyafej egy térkép volt!
A harmadik munkaszakasz még több eredményt hozott. A thasszoszi csoport azt gondolta, hogy a kimunkált kutyafej - a 4. jel - valójában egy térkép! Hogyan?! A háromszögű kőfiók a 4. jel  - tehát a kutyafej - kicsinyített mása volt. „Ezek szerint akkor az útvonal felénél vagyunk” -mondta G. Kofterelis.
Úgy számították tehát a távolságot, hogy a kimunkált kő-kutyafej és a háromszögű kőfiók között kb. 3,5 m a távolság. Tehát a térkép szerint ha folytatjuk az ásást még 3,5 m-re egy meghatározott szögben, akkor kell találnunk valamilyen leletet, hogy beigazolódjon a feltevésünk.
Ahogy meg is történt. „Ásva egy-két hónapig és közeledve a 3,5 méterhez, a vörös erdőtalaj hirtelen elfogyott és előtűnt újból a vízszintes szigetelő védőréteg. Tudomásom szerint, bár nincs erre vonatkozó geológus szakértelmem, a geológiai rétegződés nem vízszintes, hanem függőleges. Láthatóan mesterséges és kifejezetten sima felület”  - mondja Kofterelis kapitány, majd folytatja. „A réteg befedett hátulról egy követ, melyről később bebizonyosodott, hogy egy barlang kapubejáratát zárta le. Az a kő kerek formájú volt és egy ragasztószerű anyaggal lepecsételték,amelyet vésőkkel és feszítőrúddal eltávolítottunk, hogy el tudjuk billenteni."

 

A kapu és a barlang
Ezek történtek 2004. februárjában.
A thassosi csoport követve a megmunkált kő „térképet”, folytatta az ásást 2 méternyire a barlang belsejében, ahol találtunk még egy hatalmas kősziklát. Bent a barlangban azonban megfigyelhető volt egy másik fontos dolog is. Ahogy Kofterelis mondja: „Ahogy bebizonyosodott, a kő körül, amely bezárta a kaput, a ragasztó szigetelőként működött, mivel a barlangbelsőben a talajfelület rendellenesen száraz, pedig ilyen mélységben lévő helyen a nedvesség természetes! Az volt a benyomásunk, hogy egy öngyújtó is okozhatna tüzet! Ennek a szigetelésnek határozottan szándékosnak kellett lennie.” Közben bent a barlangban találtak más falakat, kerek formájú köveket, melyek a fal felé néztek és teljesen biztos, hogy más kapukat zártak el, míg a tetőn kőlapok voltak, hogy megakadályozzák, hogy a mennyezet homokja lepotyogjon. Ott találtak 3 blokkot, tehát követ egy kék anyagból, és egy követ.

Az ásókat felváltja a markológép
„Innentől kezdve nagyon érdekes lett a feltárás. Megértettük, hogy pusztán ásóval képtelenség a munkát folytatni. Féltünk, hogy ha még tovább ásunk, a barlang mennyezete ránk szakad. Az ügyvédünkkel elhatároztuk, hogy értesítjük az illetékes országos szerveket” - magyarázza G. Kofterelis.
Így tártuk fel a barlangot 2004. március 6-án, mely feltárást jelentettük az Ókori Szolgáltatásnak, a Bizánci Régészetnek és a Krisztus előtti Ókori Régészetnek, hogy nyilvántartási számot kapjunk.
Továbbá egy Thesszalonikiben dolgozó ügyvédnek köszönhetően létrejött egy csoport, akik anyagi támogatást adtak a munkálatokra. Végeredmény: június 4-én megérkeznek az engedélyek az első ásatásra 905-ös iktatószámmal a kavalai földügyi hivataltól. Így egy markoló és egy földtoló segítségével megindulnak a munkálatok. A barlang belsejében nem tudtunk előrehaladni az ásatással, mivel ki kellett ácsolni, és erre az adományokból nem futotta. Így a kapu körüli területre összpontosítva más, a már említett szigetelő anyaggal bevont helyeket is felfedeztünk.
Ahogy megemlíti a helyi kapitány: „Egy méterre onnan, ahol megálltunk a barlangban, találtunk egy falat befedve a szigetelő anyaggal, mely olyan kemény volt, hogy nem tudtunk tovább haladni egy métert sem.
Ezen a ponton a thesszaloniki csoport, ahelyett, hogy gratuláltak volna az eredményhez, azt kérték, hogy ne haladjunk tovább 5 percet sem, mert abban az irányban nincs fal! Itt megjegyzem, hogy mi láttuk azt, de ők Thesszalonikiből voltak, semmit nem láttak! Akárhogy is, mivel a pénz tőlük jött, el kellett fogadnunk a feltételeiket és abba az irányba haladtunk tovább, amit ők gondoltak.” 
Semmi különösen érdekes nem volt
a kimunkált köveken túl, melyek G. Koftereli szerint emeleti szobát vagy folyosót takartak. A pénzutalvány (2500 Euró ) elfogyott június 7-8-ig. A munkálatok a terület rendbehozásával végződtek, így írta elő az engedély.

A folyosó, amely a hegy belsejébe vezet.
A második ásatás ugyanabban az évben október 9-én indult, 2500 Eurós pénzadománnyal, 11037-es iktatószámmal. Mindenekelőtt a munkálatokból látszott, hogy beszakad a plafon, amelyet az első ásatás során a thesszaloniki csoport nem volt hajlandó tudomásul venni.
Ahogy Koftereli kapitány mondja: „Mi azt vártuk, hogy ez egy mennyezet lesz, ami valamit lezár. Mivel a barlang oldalvastagsága 4-5 méter, leszakadt és elzárta azt a falat, amit most találtunk. Így egy folyosó alakult ki, bent a hegyben.
Elkezdtünk tehát ásni, és ahogy haladtunk előre, előtűnt mind jobban és tisztábban egy boltív alakzat, ahogy mi neveztük, a szemöldök. Véséseket végezve a boltívbe, láttuk, hogy megtartotta ugyanazt azt az alakzatot elég sok méteren keresztül. Egyszóval egy folyosó boltíve volt. 
Balra és jobbra a folyosón a megmunkált kövek egy tökéletes egyenes vonalú vázat adtak. Azonban eléggé előrehaladtunk amiatt, hogy a folyosó egyre beljebb és beljebb haladt a hegy gyomrába. Csak idő kérdése volt, hogy a homokréteg beszakadjon a markolóra. A kidúcolás szükséges volt.”
A második ásatás október 11-én a környezet rendbetételével befejeződött.A feldúcolás miatt újabb és nagyobb pénzadományok váltak szükségessé, végül Halkidikiben találtunk új szponzort. Így az engedélyt 2005. május 30-án kaptuk meg, az előrelátható munkálatok költségét 16 000 Euróra becsülve, mely a folyosót követve a hegy belsejébe való behatolásra szolgált. De nézeteltérések miatt a thassosi belső csoport 3. ásatása május 12-13-án megszakadt."
 
MIÉRT SÍR? ÉS MIÉRT NAGY SÁNDOR SÍRJA?
Ahogy láttuk, ezen a területen valóban valami emberi kéz által készített építmény van, mely eléggé mélyen hatol a hegy belsejébe, szóval eléggé nagy, hogy elrejtett kincsre gondoljunk. Ha elfogadjuk, hogy ez szükségszerűen síremlékmű, és feltehetően Nagy Sándoré, igen sok kérdést vet fel. Mi az igazolás?
Hagyatkozva G. Koftereli magyarázatára: „Először is tekintettel az összes építmény nagyságára, az eddig beazonosított leletekre, a jelek azt mutatják, hogy tekintélyes uralkodó parancsára készült. Véleményem szerint olyan uralkodóról lehet szó, akinek teljes uralma volt a területen... És a méret tisztán mutatja ezt a tényt.
Másodsorban a talált jelképek, a két kereszt. A Thesszaloniki Arisztotelész Egyetem egyik szakértője szerint az egyik kereszt uralkodói kereszt, a másik halotti szimbólum. Ha összekötjük az értelmüket: „halott uralkodó”!"

 
Az árok vagy szakadék látképe, melyben az első jelet a két keresztet találták Az első jel: a két kereszt a szakadék tetején, pontosan szemben az ásatás helyével
 
Maradjunk kicsit ennél a ténynél és értékeljük az információt.A makedón háromszög
  1. Sajnos nincs elegendő fényképanyag az ásatásról, ahhoz, hogy biztonsággal következtethessünk.
  2. A thesszaloniki csoport megszakított mindennemű kapcsolatot a thasszoszival, lehetetlenné téve az együttműködést.
  3. Azonban lehetséges, hogy választ adjunk. A földmérési eredményekből bebizonyosodott, hogy valóban egy szabályos egyenlő szárú háromszöget alkot a három pont, miként a történelmi elemzések szerint több bizonyítékra derült fény.
Általában ismerjük, hogy az ókori Görögországban megszokott volt a szent helyeknek olyan módon való alapítása, hogy egymás közötti távolságaik nagyon sokszor egy egyenlőszárú háromszöget adtak ki. Az ókori várost, Filippit i.e. 356-ban alapították. Az ókori Amphipolist i.e. 437-ben, tehát már léteztek Nagy Sándor halála előtt. Emiatt létesült e háromszög, feltehetően Filippi kiválasztására. Amphipolis oroszlánját illetően a legvalószínűbb feltételezés az, hogy temetkezési emlékhely volt, a legfontosabb, legjelentősebb hadvezérek (NAPSI, ANDROSZTHÉNI és LAOMEDONA) sírja. Tehát logikus, hogy a makedón háromszög harmadik csúcsa, Áros területe szintén temetkezési emlékhely volt.
  
Amphipolis oroszlánja Amphipolis oroszlánja
Hogyan teljesedik ki, vagy fejeződik be a felfedezés
Az ásatások vége
Miért nem folytatja senki az ásatásokat? G. Kofterelis megmondja ezt világosan: „Amit ebben a pillanatban várunk: el kell hogy higgyék az emberek, hogy megtaláljuk azt, amit a 3. ásatás eredményétől várunk. Szeretnénk hinni, hogy találunk megfelelő gépekkel rendelkező embereket, akik segítenek nekünk feltérképezni a területet. Poulianos úr egy beszélgetés alkalmával azt mondta, léteznek ilyen gépek. Egy ilyen gép térképezte fel Petralona barlangját, mielőtt behatoltak volna a barlangbelsőbe. A szerkezet fentről tapogat le. Az eljárást altalaj-térképezésnek nevezzük, mely nagy részletességgel teljes pontossággal tud belső területeket letapogatni. Pl: belső szobákat, folyosókat, átjárókat, és mindent, ami a föld gyomrában van."
F Papanthimos szerint: „Biztosak vagyunk abban, hogy van a területen valami nagyon fontos. A véleményem szerint szakértőknek is jönniük kellene azért, hogy biztonságos következtetéseket tudjunk levonni. Ha csak én mondom, hogy fontos leletet találtunk, ki hinné el?!.A szakemberek véleménye a megfelelő mérő és letapogató szerkezet segítségével alakulhat ki, és az ásatás a várható eredménnyvel fejeződhet be."
A kutatócsoport reménytelin várja, hogy egy szponzort találjon, hogy a harmadik, becslések szerint utolsó ásatás befejeződhessen.
G. Kofterelis szerint: „A felállványozás anyagi terhein túl szaktudásra van szükségünk. Ezeknek a feltételenek a megléte után már az első nap bizonyságot kaphatnánk mindarról, amit idáig megemlítettünk, tehát hogy mit jelentenek a kimunkált kövek, a kutyafej, a barlang, a földalatti folyosórendszer, és a terem, mely a hegy belsejében 7-8 méter mélyen van. És hogy ne érhessen bennünket az a vád, hogy becsaptunk valakit, amit találunk, annak értéke jóval felül fogja múlni a befektetők költségeit. Így minden befektető biztos lehet abban, hogy a pénze nem fog elveszni. És még egy utolsó dolog...Személy szerint nem tartok igényt semmiféle hivatalos pénzösszegre a felfedezésekből. Már nem az elveszett kincsről beszélünk, hanem a megtalált kincsről. Nem mi mentünk utána, hanem az vitt oda bennünket. Az ásatási terület őrzés alatt áll” - lásd Egyéb információk 6. és 7.
 
Az ásatásnak be kell fejeződnie!
Személy szerint F Papanthimos szavaival élek, aki egy interjú során megpróbálta elmagyarázni nekem a felfedezéseket: „Csak akkor foghatod fel ezeket, ha magad is látod.”
Azokból, amiket eddig is láttam és hallottam, hajlok arra, hogy azt higgyem, hogy valóban valami nagyon jelentős dolog van ezen a területen, figyelmet érdemlő, és érdemes a továbbkutatásra. Bár azt gondolom, hogy a Nagy Sándor sírjáról, vagy a Mózes-féle 10 parancsolat kőtáblájáról szóló hírek elegendő bizonyíték hiányában talán alaptalanok. 
Ahogy azt mondani szoktam, „minden domb alatt lehet egy eltemetett Akropolis”. A fontos az, hogy elég bizonyítékod legyen, hogy a te dombod alatt van és nem máshol. Bárhogy is, ez az ügy megérdemli, hogy végül megoldják.

Lábjegyzetek:
- G. Kofterelis csoportja által talált feljegyzések és minden egyéb bizonyíték közjegyzői letétben vannak.
- Az újabb kutatások Pytheas Team (www.explorers.gr-nek megvalósították) Maria Sarigiannidou értékes segítségével.

 

Egyéb információk:

1.

A hat lelet
1. lelet: a két kereszt
2. lelet : A megdőlt kőszikla
3. lelet: a kettő háromszög a sziklán
4. lelet A megmunkált kőszikla kutyafej
5. lelet A szigetelő anyag
6. lelet A kőfiók

2.

Álmok, látomások és metafizikus bizonyítékok
Egy sor furcsa álom kapcsolódik a helyhez, amelyek ösztönzést adtak a feltáráshoz. Ezek nem szolgálhatnak bizonyítékként, de bárki elhiheti. Azonban sajátosak. Az egyik álom Nagy Sándor sírjának létét erősíti meg. Chrysoula Koftereli asszony, - leánykori néven Souris, prinosi lakos - meséli el nekünk:
„Lefekvéskor elalvás előtt magamban morfondíroztam: -Jaj Alexandra, mit tettél velem? -Majd egy hang válaszolt vissza nekem: -Nem Alexandra, hanem Alexandros!-, majd megismételte: Alexandros és két uralkodó! Még ébren voltam!
Az álmomban - amit utána láttam -, egy hatalmas barlangban találtam magam. (Nem abban, amit az ásatáson találtak.) A barlang végtelennek látszott, körülöttem arany ládikók sorakoztak, és volt egy fény, amely három egyesült gyertyától származott. Megengedték, hogy elmenjek egészen odáig, majd elhúztak onnan.
Odakint azt mondták nekem, hogy ha a barlang bejáratát megnyitják, félelmetes dolgok történnek majd. Erős szél, mennydörgés, villámlás, égiháború, melyet egyesek majd látnak, mások nem. De ne ijedjek meg, mert azok, amik majd történnek, a természet örömére lesznek és nem megfélemlítésre, de inkább menjek messzebbre, mert az egész föld remegni fog, nem csak itt a szigeten és Kaválában, hanem az egész világon.”

Hrissoula Koftereli asszony nem írástudó, a nevét is csak razolni tudja. A fia szerint először mesél ilyen álmot. Ez az álma 2004-ben volt.
Egy évvel később, 2005-ben ezt álmodta: „Sétáltam Kazaviti (Megalos Prinos) irányába, amikor láttam, három ember fehér tunikában, aranykeresztekkel elöl-hátul, sisakkal a fejükön felfelé halad. Amikor találkoztam velük, azt mondták nekem, hogy hagyjam el a helyet békésen és senkinek ne szóljak, valamint megtiltották, hogy folytassam az utam.”
2004. végén G. Kofterelis - aki igen mélyen hisz a keleti orthodox vallásban – ezt álmodta: „Végigsétáltam az ásatás útján, kezemben fogva egy régi naptár szerinti, gyémánttal kirakott keresztet. Majd láttam három árnyékot, ahogy haladnak a szurdokvölgyből az ásatás helyére. Majd kivált közülük az egyik, megállva köztem és a másik kettő között. Emberi formát vett fel, majd arra a pontra összpontosította figyelmét, ahol a második ásatás volt, és azt mondta nekem: Az az egyetlen út.”
Különösen érdekesen mutat be egy kettős álmot is. Ő is és egy nő is ugyanazt az álmot látta. A nőt Konstantinának hívták, aki a thassosi ásatási csoport köréhez tartozott, tehát ő is ismerte az eseményeket. A 2004-es év kezdetén - míg Athénban tartózkodott -, azt álmodta, hogy látta Krisztust, aki az ásatási domb oldalán álldogált, látta, hogy integet a kezével, hogy jöjjenek közelebb, majd felvesz egy gallyat és azzal ütögetni kezdi a helyet, ahol állt. Mintha azt mondta volna: Ide nézz, itt gondolom. Egy pár hónappal később újra Krisztussal álmodott, amint az a fővárosi háza udvarán álldogált, majd a bejárathoz közeledve furcsa dialektusban beszélt. Az az egyetlen frázis, amit görögül értett, ez volt: Emlékezz a gallyra.

3.

Az ásatást az égből őrzik
Különféle beszélgetések thassoszi lakosokkal, például a híres és nagyon kedves 98 éves Stavros Karamaniola asszonnyal, felfedett számomra egy sor néphagyományt a helyre vonatkozóan.
Először is sok ember, akik vagy első kézből ismerik, vagy hallomásból régebbről, mesélnek olyan történeteket, amikben szentek jelentek meg Áros területén, általában Szent György és Szent Dénes (mindkettő az ortodox vallás katonai szentje). Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy e szentek „odafentről őrzik e helyet”.
Ezzel a témával kapcsolatos „Szent György lyukának” legendája is, Szent György templomában, mely kevesebb, mint 1 km távolságra van az ásatás helyétől. A történet szerint a temlomban van egy lyuk, amely az ásatás alagútjához vezet. S aki ezen a földalatti folyosón végighalad, az az eszét veszti. Ennek a legendának több változata van.
Ahogy Hristos Angelos úr nagyon helyesen mondogatja: „Ez az egész történet egy legenda.. És minden mesében rejlik valami igazság. Ha nem is mind, de a legtöbbje igaz! Senki nem ismeri, honnan indul a földalatti folyosó, csak azt tudjuk, hogy bevezet a Szent György templom belsejébe. Ez az, amit a legenda mond. Nem találtuk még meg, de így mondják.”
A koros helyi lakosok azt mesélik, hogy pl. 1955-ben idegenek érkeztek ide, és térkép alapján hivatalos kutatást folytattak Áros területén.

 

4.

Miért a ....
A történet még nem ér véget itt. A thassosi csoport tagjai közül néhányan azt állítják, hogy a Mózes-féle tízparancsolat kőtáblájának a felfedezése is lehetséges. Azonban ezt többen vitatják. Például G. Kofterelis így vitatkozik: „Először is nekünk tekintetbe kellene vennünk az álmokat. Mindegyikük kapcsolatban áll Istennel. Azonfelül sok legenda van a szigeten, amely szerint a “fentiek őrzik a területet”. Ha csak Nagy Sándor sírjáról lenne szó, akkor hogy kerül ide a keresztény kapcsolat?
Ezen túlmenően közel az ásatási területhez van egy különösen furcsa kőszikla. Ez egy szimbólumkő, mely őrzi a helyet, és azt sugallja, hogy ez a hely magasabb hatalmak szentté avató helye.
1977-ben, mikor Kosta S. úrral legelőször a területre mentünk, láttunk fent a sziklán egy ortodox keresztet. 2004. áprilisában-májusában Filippával jártunk ott, akkor ugyanezen a helyen egy téglalap látszott. 2004. után e helyen egy ΘΙ felirat volt, majd ma teljesen kivehető ugyanazon a helyen: ΘΣ”
.
Mindezek valamit jelenthetnek. Példának okáért „ΘΙ” , János evangélista Jelenések könyvéből. Az  Apokalipszisból felidézi, az égből egy csillag hull majd alá, és e csillagnak adják a szakadék kulcsát, és amikor a szakadék kinyílik, akkor kezdődik meg Krisztus második megjelenése. Épp ezért hiszem azt, hogy amik bekövetkeznek, félelmetes dolgok lesznek, melyek szoros összefüggésben vannak a sírfeltárással. És talán ez az az ok, amiért nekünk folytatnunk kellene az ásatásokat. Azért, hogy választ adjunk az embereknek a kérdések mindegyikére. Néhány történet szerint Nagy Sándor hódító hadjáratai egyikében megtalálta a Mózes-féle 10 parancsolat kőtábláját. Tudom, hogy ez esztelenül hangzik, de személy szerint én ezt valósnak gondolom. Miért minden álom az Istennel kapcsolatos? Keresztek, Krisztus, stb. .Tehát szükségszerűen adott a keresztény kapcsolat.

5.

Egy... alternatív nézet
„Azt hiszem, hogy mindezek csupán tündérmesék. Hangsúlyozom ez az én személyes nézetem! A barlang teli van különféle leletanyagokkal.
Ha alaposan végiggondoljuk, a jelek mindegyike tovább vezet egy másik jelhez. Vagy egy meghatározott helyre. Ezeket követtük és értünk oly közel a célhoz. Követtük a jeleket és végül megtaláltunk valamit. Mindezek  - Nagy Sándor sírja, a Mózes-féle kőtáblába íródott 10 parancsolat, stb. - csak tündérmesék.” - mondja ezt Angelos Xristos úr. Mit mond még? „Amiket bent a barlangban találtunk, azoknak semmi közük a fent említettekhez. Azok valóban mind kézzel kidolgozottak voltak, de mintha egy másik történetről mesélnének. És a talált dolgok mind-mind emberi kéztől származnak, nincs isteni kisugárzásuk.” 

6.

Régészeti bizottság és a Sírdomb
2004. május 12-13 után, miután a kutatócsoport jelentést tett a hatóságok felé, a Régészeti Bizottság egy hivatalos levelet küldött a régészeknek, melyben érvényesíti a felfedezéseket és a leleteket, és elbírálja az ókori leletek jelentését. Az archeológiai hatóságok ásatásuk támogatására vonatkozó válasza nemleges volt. Amikor megkérdeztem a thassosi csoport véleményét, a következő választ kaptam:
“A régész azt mondta, hogy úgy tűnt, ez egy épület, de nem tudta megmondani, mikor építették, vagy azt, milyen célra szolgált. Bizonyossággal tehát csak egy építményről beszélhetünk. Utána azt mondta, hogy barlanghasadéknak is feltételezhetjük. Ez volt a hivatalos jellemzés.” - jelentette ki Filipos Papansimos úr.
“A régész hozzállása a témához nem volt teljesen tisztázott. Miért nem látta azt, amit mindegyikünk látott?!  Ott volt világosan egy kapu előtte. Hogy létezik, hogy nem ismerte azt fel?! Határozott véleményem, hogy speciális érdekeket védett.” - magyarázza ezt Georgos Kofterelis úr a többiek felé, akik szintén azonos véleményen voltak.
“Ezek után nehéz bármit is javasolni. Azt gondolom, az az ember a munkáját végezte. Végül is a régész nem látott mindent, amit mi láttunk; nem látta semelyik kaput, sem az illesztett  köveket, stb., nem lépett be a barlangterembe sem...” -  állapítja meg Filipos Papanthimos, Angelos Xristossal egyöntetűen. “Ha bárki be akarná fejezni a felfedezést, az ásatási eredményeket csak átlagos régészeti érdekességként jellemezve értékelnék fel. Ezáltal megállítva az ásatás folytatását. De nem tették ezt!”

7.

Kik vannak a témáról tájékoztatva
A feltárás témájáról részletes tájékoztatást adtunk több neves személy felé. Név szerint megemlítve őket: G. Metallinos, Tht. Ziszisz (teológiaprofesszor), Prokopios Eparch, Philippoi, Neapolis és Thassos tiszteletesei, Makis Triantafyllopoulos újságírócsapat, Mr G. Traggas, Mrs L. Kaneli, Mrs M. Latsi, Mr Emfietzoglou, Mr Papathemelis, Mr Chryssohoou Konstantinápolyi Ortodox Papi Közösség, Mr Podaras újságíró, Mr Chardavellas csapata, Mr Ioannidis (az N.D. jobboldali parlamenti párt tagja), Mr Dimaras újságíró (a PASOK balos parlamenti párt tagja), Mr Antonakis (Eleftheros Typos), Mr Rizos (Adesmeftos Typos), Mr Pissanos, Mr Anagnostopoulos (kulturális miniszter), Palea Penteli kolostorának a rendfőnöke, Mr Mpeksis (Ichor Magazine kiadója), stb.

8.

Egy szakértő dekódolta a jeleket
Egy híres író vállalkozott a  dekódolásra. Művei : „Görögország elveszett kincsei”, Ed. Archetypo kiadó 2005, valamint „Görögország és a Balkán elrejtett kincsei - Kódok, szimbólumok és ismeretlen útvonalak” Ed. Archetypo kiadó 2007, dolgozik a metafysiko.gr-nek és Mr Ioannis Mpaimpakis fórumának a tagja.
„Azok a keresztek, amiket látunk a fotókon, mutatják, hogy két sírnak kell lennie (ott, ahol a jelek vannak). Lehet egy személyé, vagy a személyé és családjáé, vagy egy csoporté. A két jel közötti távolság többé-kevésbé 5-10 méter. Az érdeklődésre számot tartó pont vagy szemben van a kereszttel vagy attól keleti irányban.
A sírok a barlangban a homokba lehettek eltemetve, vagy egy földalatti folyosóban. A két utolsó esetben, ha azt a múltban még nem bántották, ezen a területen megvan, de nem szükségszerűen közvetlenül látható módon. Nagyon valószínű, hogy ott más leletek is találhatók, amelyek a következő lépéshez vezetnek. Óvatosan és gondosan kell előre haladnunk, mert csapdák is lehetnek ott. A fej, amit találtak, mutatja az irányt. Amely vagy arra van, amerre néz, vagy fordítva.
Mindezek törökül vannak. Többet nem tudunk. Lehetséges, hogy a törökök találtak egy szent helyet és azt használták. A jelek törökre is utalnak. Az egyenlő szárú háromszög kétségtelenül a barlang bejárata, de nem láttam fényképet, így nem tudom elfogadni jelként."

 Forrás:

Egyebek: