Itt a nyár!
Még borongós, párás, hűs reggelek vannak.
A hegy buja zöldje szürke párával vonja be a reggeleket. Samothráki felől és délről azonban már látszik az ég friss kék türkize. A halpikkelyesen csillogó tenger hajóra hívott hát bennünket.
Az idei szezon első kirándulása volt ez. A hajó vízre bocsájtásának első didergős napja.
30 vendégünk életkora vegyes. Nagyon idős, életvidám, kedves nyugdíjasok és fiatal szerelmespárok.
A hajó személyzete? Kettő kapitány: Manolis és Pános. A vendégek szórakoztatására Naumi és jómagam. Az idén egy kis frissítés lesz hát a hajón. Naumi tavaly nyár közepétől kezdte a tengerélet minden csínját-bínját elsajátítani. Igazán remekel. Kitűnő búvár, ügyesen gyűjti a tengeri ínyencségeket, melyeknek nagyszerű szakácsa is. Egy valódi igazgyöngy ezen a hajón. Évek óta sokan kerestek meg azzal, hogy segítségemre szeretnének lenni. A székesfehérvári kislányt én szúrtam ki a nyaraló vendégek közül. Pános szerint is hajóra termett, igazi kapitányissza! Tiszta szívvel adom át neki minden tudásomat. Általa ne csak a hét egy napján, hanem bármelyik napon tudjatok menni a hajóval kirándulni.
Hullámok közt erősen dülöngélve indultunk meg Kinira szigete felé. Öltözetünk igen télies volt. A reggel 10 órás indulás ellenére több rétegű ruhát vittünk. A kávézásra mindenki a bárban kucorgott, majd a fedélzeten igyekeztek a vendégek napos részeket keresni. Csak a fiatalok, kik gint tonikkal ittak a tea és a kávé helyett, ők nem vettek észre semmit sem az induló hullámzásból, sem a metsző tengeri szélből.
Kinira sziget belső fürdő- és horgászöblében Manolis izgalommal adta kezembe a távcsövét. Eddig a delfinekről kérdeztem tőle. Most mondta, hogy a sötétben nézzem meg a 3 méteres nagy monacho-monacho fókát. Mesélte, télen többször jött ide és állandó barlanglakóként lakott itt egy idős fóka. Egyedül, remeteként, mint ahogy nevéből is ez kitűnik. Láttam is és nem is láttam. Mondtam a többiek felé is, de mindenki csak a fantáziáját tudta használni, hogy vidám bajuszú kedves öreg fókát oda lássunk. Ha ott is volt, mi békén hagytuk. Mondtuk, most ugrálásos fürdéssel nem zavarjuk meg békéjét. Eltávolodva tehát a megszokott öblünktől, horgászni kezdtünk. Voltak, akik csak a pompás természetben gyönyörködtek, voltak, kik kártyáztak, a többiek a hajó feljáratánál levő, ügyesen horgászó fiatal fiú és Pános attrakciójának drukkoltak. Az angol fiú horga bár csak 1 cm-es volt, egy nagy polip ráakaszkodott. A srác az első döbbenetében alig tudta mondani, mit szeretne kifogni.
Pános lenézve az itt 20 méteres mélységbe, látta a mini csalinkra tapadt 8 lábút. Átvette a fiútól a felszerelést és lassan emelve a damilt lenyúlt a horog felé, hogy az épp leugrani készülő polip így a kezére kapjon. Az nagy cuppanással rá is tekeredett. Ekkor kezdődött a harcunk. Hogyan fejtsük le? Jó negyedórás küzdelem volt, kicsit szándékos színjátékkal, hogy mindenki lencsevégre kapja a mai nap nagy zsákmányát. Ezután Manolis a fiú horgára nem a szokásos kicsiny tintahaldarabkát helyezte, hanem egy tenyérnyi halat kötözött rá és azt engedtük alá. Az eredmény? Hétszer kifogtuk és hétszer elengedtük a következő másfél kg-nyi polipot. Az, ahányszor a csalit leengedtük, annyiszor rákapott. Ahányszor megpróbáltuk kihúzni, elérhető távolságba érve alábucskázott a mélybe. A végén előkerült a hármas villájú nagy horgas „kamaki” is, mit ti Zeus villájának ismertek. (Kamakinak mondjuk ezt a szerszámot is. A kamáki szót használjuk arra is, mikor a fiúk a lányokkal ismerkednek. Ugye halászat ez is, az is.) Azzal is próbálkoztunk, hogy megemelve a zsákmányt, a víz felszíne alatt belekapunk. A mókás zsákmánynak valónk azonban mindig gyorsabb volt nálunk. Így egy félóra múlva mi kifáradva, nevetve lemondtunk róla, a sok csalit hozzádobva jutalomként. Aztán, hogy mennyi jutott neki belőle? Kevéske, mert az éles szemű sirályok hangos vijjogással csaptak rá a finomságokra, mielőtt azok a mélybe merültek volna. Ezek az apró kis beetetések hoznak ide sok halat, mit a rejtélyes öreg fóka is jól ismert.
A hullámok immár csendesültek, a nap száz ágra sütött. A partról nézve bennünket ez órában biztosan vízen remegő meleg délibáb-felhő vett körbe. Ott a kevéske fürdőző és napozó már árnyékba kellett, hogy húzódjon, míg mi még mindig fázósan voltunk öltözve.
Megérkeztünk a Nestos folyó áramlatának fő öblébe, a Vathihoz. Az öblöt körülvevő hegyi erdő zsongó élettel fogadott bennünket. A sziklákon több vadon legelő kecskenyáj. Itt-ott a távolból egy elmaradt, megriadt kis kecske sírdogáló hangja hallatszott hozzánk a hajóra. A friss hajtásoktól még világosan zöldellő babérerdő és a fenyőfák gyantaillatába elegyedve étvágygerjesztőként vegyült a fák közti tenyérnyi pázsiton a most virágzó zsálya és a gyenge hajtású, még bimbótlan origánó. A part vakítóan fehérlett a finom márványportól. A vendégek kíváncsian szálltak csónakba, hogy birtokba vegyék a szűziesen tiszta, lakatlan öblöt.
A tengerészeink az ebédfőzéshez láttak. A friss sertéskarajok kettő sütögetőre kerültek. A hajón levő flekkenező nagyon okos találmány. A fém ládikó alján van egy rekesz. Az efölötti lapra tiszta tengeri homokot szórt Manolis. Erre került a faszén. A homok azt a célt szolgálja, hogy tartsa és megsokszorozza a parázs adta meleget, valamint a rácsra helyezett hús lecsöpögő zsírját magába szívja és ez által nincs égett szag, valamit könnyen tisztítható a sütögető felszerelés.
A faszenet alkohollal gyújtották be, és kicsi gázégővel folyamatossá tették a tüzet. Majd egy trombitaszerű csővel egyenletessé tették a parazsat. A húsok natúr módon kerülnek a rácsra. Nincs forgatgatás. Ha megsült az egyik oldala, akkor lesz csak átfordítva. Miután kisült mindkét oldala, akkor egy hűtőládába lesz helyezve minden szelet hús. A dobozba kerülése során, mikor még forró, ekkor kerül rá a fűszerkészítmény. Ez egy tálba előkészített friss citromlé, feketebors őrlemény, só és őrölt origánó. A hús ekkor magába szívja az összes ízt, és megtartja a saját és a fűszeres levet. Mester szakácsok titka ez a sütési mód! A húsok mellé rizses köret, görögsaláta, friss kenyér és egy pohárka üdítő vagy bor jár. A legjobb vendéglő elbújhat e menü mellett. Az ebéd a hajón gyors kiszolgálással történik. A hajó maximális létszáma 45 fő lehet plusz a személyzet. Ebéd után, ha valaki még valamit szeretne inni, azt a bárból minimális térítés mellett megkaphatja.
Tisztaság, minőség és maximális figyelmesség a szerviz jellemzője. Nincsenek mikrofonba beszélő idegenvezetők. Nációtól függetlenül minden vendég azonos figyelmességet és kedvességet kap. Kik a közösségi vidámságokat szeretik, azok az alsó szint feljárati részénél helyezkedhetnek el, a csendes pihenők a hajó szintjén vagy a hajó elején alul ülhetnek. Ha valakik napozni szeretnének, ők az emeleten a hajó középső részén a saját törölközőn tudnak szenvedélyüknek élni.
A következő megállónk a Kis Márványpartnál vagy helyi elnevezése szerint Száljáránál (Saliara) volt.
Még a régi csendes romantikus képével köszöntött felénk. Ennek oka, hogy a napágyakkal kiadott partszakaszokra a vízi parancsnokság még nem tartotta meg az idei éves szerződésére az árverést. Június első hetében történik annak kihirdetése, az idén ki nyeri meg ezt a partszakaszt. Akik tehát a csendet szeretik, azok június közepéig jöjjenek. A paradicsomi szépség addig tart ott. Június közepétől beáll majd a fiatalok vérlázító zenéje és a karib-tengeri tömegturizmusra jellemző állapot. Kinek ez, kinek az a kedvence.
A kikötőbe való visszaérkezésünk 16.00 órakor történt. Most, bár a tenger teljesen lenyugodott, itt egy futó tengeri forgó fogadott bennünket. A hajó teljes személyzete külső segítséget is igénybe kellett hát hogy vegyen a biztonságos kikötésünkhöz. Naumi kismacska rugalmasságával ugrott ki a partra a kikötő szegélyétől 2 méter távolságra levő, 75 fokos magasságban álló ingatag lépcsőről. A távolodó hajóra próbálta dobni a kikötő kötelet. A kapitányaink épp csak a kötél véget érték el, majd sámsoni erőkifejtéssel a partra húzták magukat. Minden vendég örömmel nézte a jól összeszokott csapat bravúros szakértelmét.
Jól sikerült hát a napunk. Egy épp a parton akkor sétáló pár mohó irigységgel nézte a hajóról leszálló vendégeinket. Kérdezték a kapitányt, ők mikor jöhetnének el erre a kirándulásra? Sajnálattal tudták meg, hogy szervezett kirándulások hajója ez. Valószínű egy hét múlva lesz a következő útja, addig, míg az igazi szezon elkezdődhet. Akkor hétfőtől péntekig lehet majd a szervezőknél jelentkezni.
Az ára változatlan: 32 Euró/ fő/ felnőtt. Transzfer díjat nem tartalmaz az ár. Gyalogosan is megközelíthető a kikötő. A transzfert szintén mi szervezzük le. 6 Euró volt a tavalyi ára 4 főre a taxinak a szállástól vagy a szállásig. Fontos a hét végén szombat-vasárnapig való jelentkezés, akkor tudjuk beütemezni, hogy a hét melyik napján tudnak menni a hajózni szándékozó vendégek.
A párt ezután még egy csalódás érte. Míg Pános elment a Skála Panagia-i kicsiny halászkikötő parkolójához, addig én az utolsó halászkalyibákhoz mentem gyönyörködni. Nektek kattintottam lencsevégre a számomra egyik legkedvesebb kunyhóját. Frissen festve, kicsinosítva a tél sós lerakódásától.
Épp a hajónkat próbáltam innen fotózni, mikor a fiatal pár besétált ide, és az asztalhoz ültek. Kettő kávét kértek tőlem. Én ámultan néztem rájuk, ők egy kicsit csalódottan fogadták, hogy sem tulajdonos nem vagyok itt, sem nem kávézó ez. Bár tudom, ha Jorgos itt lett volna, szívesen meghívta volna őket egy házi kávéra.
Ilyen hát egy május elején tett hajós kirándulás.
Kívánunk mindenkinek élményben gazdag, tartalmas kirándulást, sok pihenést és fürdőzést!
Ezúttal már Naumi tengerészlányunk nevében is.
Pános, Naumi, Manolis, és jómagam.
Fényképek: