Szilének : lólábú, lófarkú, félig isteni, félig állati, kopasz, tömpe orrú, vörös arcú lények, sokszor összekeverik a szatírokkal. Vezetőjük Szilénosz, Dionüszosz isten nevelője.

Szilénosz a gyermek Dionüszosszal

Szilénosz : Hermész fia, Dionüszosz nevelője és kísérője. Lófüleket és farkat viselő, pocakos, kopasz, mindig vidám és kótyagos kisöreg volt, aki részt vett Dionüszosz nevelésében a Nüsza völgyben. A bort mindig tisztán itta és ennek következtében járni is alig tudott, ezért legszívesebben szamárháton közlekedett. Dionüszosz mellett Pán, a Nimfák és a Szatüroszok társaságában is jól érezte magát. Szerette a bort, de fiatal korában még inkább a szép nimfákat, rengeteg fia született tőlük, a Szilénoszok.

Szilénoszok (szilének) : Szilénosz különböző nimfáktól született utódai, akik akárcsak a szatüroszok, buja természetű termékenységdémonok. Örökölték apjuk lófüleit és farkát, ezenkívül szívesen időztek Dionüszosz társaságában. Kedvelték a gyönyörű nimfákat, szívesen kergetőztek és szerelmeskedtek velük, soha be nem telvén a gyönyörökkel.

A Görög regék c. könyvből :

Midasz király

Dionüszosz az egész földkerekséget is bejárta, és mindenütt elterjesztette édes, de veszélyes ajándékának, a szőlőtőkének az ismeretét. Vele voltak elmaradhatatlan kísérői, a kecskelábú szatírok, és a bor mámorával eltelt, rajongó asszonyok, a mainaszok, akiket a bor istenének másik nevéről bakkhánsnőknek is hívnak az emberek. És velük volt mindig Dionüszosz isten öreg nevelője, a pocakos, mindig ittas Szilénosz, kit részegségében sem hagyott el soha a bölcsesség, s kopasz fejét virágkoszorúval övezte.

De mikor a Paktólosz vidékére érkezett a hangos menet, a híres folyóhoz, amelynek habjaiból utóbb csillogó aranyat mostak a környék lakói, Dionüszosz azt vette észre, hogy Szilénosz hiányzik kíséretéből. Öreg lábai nem bírták már a rohanást, a színborból is többet ivott megint a kelleténél, így maradt el a többitől, és bizonytalanul tántorgott, amikor ráakadtak a phrügiai parasztok. Megkötözték virágfüzérrel, és királyuk, Midasz elé vitték.

Midasz királyt már előbb a thrák Orpheusz és az athéni Eumolposz beavatták Dionüszosz titkaiba. A részeg öregben rögtön felismerte Dionüszosz nevelőjét, és mint tiszteletreméltó vendéget, illő fogadtatásban részesítette, megérkezését ünnepnek nyilvánította, s tíz napon és tíz éjszakán át tartotta magánál Dionüszosz szent szertartásainak leghitelesebb tanúját. Mikor aztán a tizenegyedik nap felvirradt, Midasz király - a bor tíznapos ünnepéne derűjétől ragyogó arccal - felkereste Dionüszoszt, aki ekkor éppen Lüdia mezőin időzött, és visszavitte hozzá Szilénoszt.

Megörült az isten, hogy előkerült elveszettnek hitt nevelője, s hogy meghálálja Midasz király jó szolgálatát, kegyesen felszólította, kívánjon bármit, ő teljesíteni fogja.

- Add meg nekem - mondta meggondolatlanul a király, - hogy amit csak megérintek, váljon színarannyá.

Sajnálta az isten, hogy Midasz királynak ilyen ostoba kívánsága volt, de mit tehetett egyebet, adott szava kötötte.

- Legyen hát kívánságod szerint - bólintott, és az boldogan távozott.

Hamarosan ki is próbálta Midasz király, hogyan teljesítette az isten, amit ígért. Leszakított egy faágat, hát maga is alig hitt a szemének : a faág arannyá változott........

........................................................................................................................

Jókedvűen ült az asztalhoz, hogy végre étellel-itallal üdítse fel magát. Hozták is a szolgák a sok jó falatot, de mihelyt a király a kenyérhez nyúlt, megkeményedett a kezében, s amint a húsba harapott, foga megakadt benne, sőt amikor Dionüszosz ajándékát, a bort akarta vízzel elegyíteni, az is arannyá vált, úgyhogy egy korty sem ment le belőle a torkán.

Meghökkent a király, a látta már, hogy tenger gazdagsága között szegényebb lett a koldusnál: a dúsan megrakott asztal mellett éhét-szomját semmi sem enyhítette. Kiszáradt torokkal átkozta az aranyat, amelyet az imént megkívánt, és így fohászkodott Dionüszoszhoz :

- Belátom, hogy hibát követtem el, bocsáss meg nekem atyai jóságodban, Szőlőisten! Kérve kérlek, könyörülj rajtam, és szabadíts meg ettől a csillogó nyomorúságtól!

Kegyesen fogadta Dionüszosz a megbánást, és így oktatta ki Midasz királyt:

- Menj, és keresd fel a folyót Szardesz városa közelében, haladj tovább a hegy gerincén, mindig a víz folyásával ellenkező irányban, amíg elérsz a forráshoz. Ott merülj alá a habokban, és mosd le magadról bűnödet.

Megfogadta a király a tanácsot, és ahogy meglelte a folyó eredetét, alámerült a forrás habjaiban, az lemosta róla az aranycsináló varázserőt. Az aranyszemek megfestették a vizet, s azóta, amerre a Paktólosz hullámai áztatják a partokat, fényes arany lepi a göröngyöt.

...........................................................................................................................................