Orfeusz és Eurüdiké

Thrák mondahős, dalnok. Tisztelete több ezer évre megy vissza, Thrákiának a mai Bulgária területére eső részén hatezer éves kultusz nyomait fedezték fel.

Orfeusz sírja - Bulgária, Tatul

Orfeusz gyönyörűen játszott héthúrú líráján és szívhezszólóan énekelt, varázsos muzsikájával lecsillapította a vadállatokat, táncra indította a sziklákat, megállította a folyókat.

Értette a természet nyelvét, tudott beszélni az állatokkal. Úgy tartják, hogy ő tanította meg az emberiséget az orvoslásra, írásra és földművelésre.

Feleségét, Eurüdikét egyszer megmarta egy kígyó és belehalt. Orfeusz annyira bánkódott utána, hogy teljesen abbahagyta a zenélést, elindult megkeresni. Odaért az alvilág kapujához - a kaput Kerberosz, egy háromfejű, hatszemű kutya őrizte. Orfeusz játszott neki a hangszerén, amitől megszelídült és elaludt. Itt továbbjutott. De a további őrök sem akarták beengedni, nekik is játszott, amitől ellágyultak és tovább mehetett. A haragvó Hádész elé jutva neki is zenélt - Hádész végül megbékélt, és megengedte, hogy felviheti Eurüdikét magával, de csak egy feltétellel : amíg föl nem érnek, nem nézhet Eurüdikére. Orfeusz megígérte, de nem bírta ki - hátratekintett, és ó jaj, Eurüdikének vissza kellett mennie az alvilágba. Orfeusz utána halt, hogy az alvilágban együtt lehessenek. 

Más források szerint felesége halála után már nem kereste nők szerelmét, csak férfiakét - ezért a bosszúszomjas nők megölték.