A nimfák a természet leányai. Alsóbb rendű természetistenségek, akik egy-egy helyhez kötődnek.

A nimfák különböző csoportjai az általuk megszemélyesített természeti erők mentén alakultak ki. Így megkülönböztettek hegyek, vizek, fák stb. nimfáit. Nagyon sok történet szól vízi – tengerhez, folyókhoz, forrásokhoz tartozó – nimfákról. Elsősorban a termékenység megszemélyesítői. A folyóvizekhez való kötődésük az élet folytonosságát jelképezi. A róluk szóló történetekben mindig kiemelt szerepet kap a szexualitás – akár ők voltak az erotikus hajsza célpontjai, akár ők vetettek szemet halandókra és halhatatlanokra.

A nimfák a legendák szerint nem voltak halhatatlanok, de nagyon sokáig éltek és egyáltalán nem öregedtek. A fa-nimfák életének hossza megegyezik a fájukéval.

Rendszerint csak táncoltak és pajzánkodtak, de több alkalommal is nimfák neveltek fel egy-egy istent vagy hőst, pl. Dionüszoszt és Apollont is.

Pán és egy fa-nimfa Nimfa és szatír