Dionüszosz

Szemelé és Zeusz fia.

A növényzet, a termékenység, a szőlő és a bor istene. Amerre járt - márpedig sokfelé vetette a sorsa - mindenütt elterjesztette a szőlőművelés és a borkészítés tudományát. Kultuszában, ünnepeiben fő elem a bor és a tánc.

Anyja, Szemelé meghalt, amikor kérésére Zeusz igazi valójában jelent meg előtte. Zeusz a gyermeket kivágta a halott anyából és saját combjába varrta, amíg el nem érkezett a születés ideje. A kicsinek Szemelé nővére viselte gondját. De Héra féltékenysége üldözte, ezért Zeusz megbízta Hermészt, hogy vigye a gyermeket Ázsiába. A Nüsza hegyén nőtt fel, a hegyi nimfák között. Itt ismerte meg a bort. Később bejárt minden földet, sok kalandban volt része, és mindenütt megismertette az embereket a borral. Pán is őt követte.

Állandó kísérői :

- nimfák

- szilének

- szatírok

- menádok

Jelképe a szőlő mellett az örökzöld borostyán is, ábrázolásain hol szőlőfürtöt, hol borostyánkoszorút látunk.

Dionüszosz a szelidített párducával

Egy a róla szóló sok történet közül:

Dionüszosz és a bor

Dionüszosz, Szemelé és Zeusz fia, a nüsziai erdő szélén egy barlangban nevelkedett, Szilénosz, a bölcs öreg felügyelete alatt. Dionüszosz legjobb barátja lett itt Ampelosz, kivel már gyermekkora óta játszott és "vetélkedett".

Até, a káröröm és irigység istennője megirigyelte kettejük barátságát. Egyszer, mikor a hegyeket mászta, Ampelosz messze tévedt hű barátjától. Até fiatal pásztor alakját öltve ment oda az ifjúhoz. Sikerült meggyőznie, hogy Dionüszosz nem is olyan jó barátja, hisz nem engedi őt, hogy megülje az oroszlánját, hogy hajtsa pásztorfogatát. Alighogy elültette Ampelosz fejében e gondolatokat, köddé vált az istennő. A hegy tetejéről a fiú felé vágtatott egy bika, majd megállva mellette mintha pásztorára ismert volna. Felült a bikára, az tovább vágtatott vele, de estére sem állt meg. Végül egy sziklahasadékba dobta Ampeloszt.

A halálhírt hallva Dionüszosz odasietett. Kérlelte az isteneket, hogy adják neki vissza hű barátját. Teltek a napok és az esték, vígasztalhatatlan volt. Az egész világra a búskomorság tört rá. Borzalmas figyelmeztetés volt ez a három Moirának (Klotho, Lakheszisz, Atroposz). Fel kellett fejteniük újra az idők fonalát. Maga Atroposz kereste fel Dionüszoszt és próbálta vigasztalni: -Ampelosz nem halt meg egészen, én magam változtattam bűvös itallá, és a világ négy táját fogja gyönyörködtetni.

Csoda történt. Ampelosz Dionüszosz szeme láttára kelt fel és a szeme előtt kezdett átváltozni. Törzse szőlőtőkévé, ujjai ágakká, haja szőlőfürtökké vált, két lába pedig gyökeret vert. Az első szőlőtőkéből, amit Ampelosznak neveztek el, csakhamar egy egész kert keletkezett.
Eljött az ősz, a szüret ideje. Dionüszosz egy pár szőlőfürtöt leszakított és kezével préselte bikaszarv kupájába. Megízlelte. S rájött, ez az ital, amit feltalált, vetekszik az istenek ételével-italával (ambrózia, nektár). Ampelosz ajándéka többet ér Démétér gabonájánál, Athéné olajánál. A bor az, ami elfeledteti a gyászt és megvidámítja az emberek szívét, hisz Ampelosz halála után is boldogságot szerzett Dionüszosznak.