A nyár vége közeleg. Minden búcsúzik. Gyengéd simogatással, egy-egy vidáman elénk bukó képpel.
A zsörtölődések mind azonnal elfelejtődnek. Csak a szépeket raktározzuk el, mi is és ti is.
Fáradtak a színek, de még harmonikusak.
Az utolsó vendégeim is érzik ezt, és ők is a legtöbbet szeretnék hazavinni az év e kellemes szakaszából.
A nyárban minden adott. Ilyenkor már ajándéknak érezzük a nyaralás minden pillanatát.

A szezon utolsó hajókirándulása történik.
Az időjárás eddig a nyaralóknak kedvezett. Ők mindig a teljes kánikulát szeretik.
Az utolsó hetünkre a meterológusok előrejelzése szerint a hét derekén viharok, jégeső, és heves szél várható.
Visszajön nagyon gyorsan majd a nyár, de kell egy derékba törés, hogy tudatosuljon bennünk, hogy kifelé megyünk az évből.

Évek óta kérdezem Pánost:
- A delfineket, hogy mikor látjuk, annak mi a titka?
Soha nem mondott semmi okosat erre a számára naivnak tűnő kérdésemre. Láthatóan bosszantja is, ha ilyen kérdésekről faggatom.
Görög ő. Mit értek ez alatt? Nehéz kifejeznem, mi az az egy-egy árnyalat, mi a magyar és görög kultúrát megkülönbözteti.
Látszatra nincs eltérés, azonos módon éli a görög az életét velünk.
Majd megérzek egy "tik"-ket...
No tessék, ez most épp ilyen volt!
Ne várj el, ne kérj, ne kérdezz. Amikor ő adni akar, akkor ad!
Lehet, nem szándékos ez a viselkedés, hanem inkább belülről jövő dolog. Talán nem tudnak parancsra elmélyedni? A görög itt is őrzi a személyi szabadságát. Kérésre megtesznek dolgokat, de abban nem sok örömét leli a kérő. Aki viszont nem várja, annak nagy meglepetést okoz egy-egy görög gesztus.
Talán többen tapaszaltátok ezt, amiről most írok.
Nem tudom, hogy mi blokkolja, hogyha én kérek. Ha ő akar adni,  akkor figyelni kell rá, és fogadni, amit ad!
Mi volt ez, amit most kaptam, kaptunk tőle?

Mentünk vasárnap hajókirándulásra.
Már az autóban a kikötőbe érés előtt mondta nekem, nekünk.
- A sípot nem hoztad magaddal?
- Minek a síp?
- Minek, minek? Hát a delfineknek!
- Honnan gondolod, hogy ma látunk majd delfint?
- Milyen kapitányissza vagy te, hogy nem gondoltál ma erre? Mire tanítgatlak? Figyeld az égi jeleket!
Az időjárásváltozást, az erős frontot az állatok jóval hamarabb megérzik, mint mi emberek. Ők adják a jeleket, hogy most valami változás fog történni. Földrengés előtt a madarak csirregnek. Vihar előtt a fejed körül és a talajnál repdesnek. Telihold idején miért láttál delfineket mindenhol? Eső idején még a legviharosabb tenger hullámai is alább hagynak. A villámlás és menydörgés után az eső lecsendesedik.
Én mosolyogva legyintettem neki. Nem látom, hogy ma este történne az időjárásváltozás. Nyugodt minden.

Szépen, minden izgalom nélkül telt el a vasárnapi hajókirándulásunk.
Este nem lett sem vihar, sem eső. Éjszaka többször felébredtem, és kémleltem az éjszakát.
Csend volt. Gyanús  volt a csend. Hallgattak a hegyek, a tenger sem robajlott. Az égbolton megszokott fényükkel ragyogtak a csillagok.
Bele-bele szimatoltam az éjszakába minden felébredésemkor. Semmi, semmi nem történt vasárnapról hétfőre virradóra sem.
Majd hétfőn reggel kicsit fáradtan, álmosan gyűjtöttem össze a szigettúrára a nagy csapatom. Mindenki hasonlóan álmos volt. Később megtudtam, vendégeim is velem azonosan töltötték az éjszakát, az eget kémlelve.

Hogy energiát nyerjünk, a mézüzem előtti Szent János hegyi kápolnánál ültünk le első mesémhez. A hatalmas árnyas platántól, a csurdogáló patak hangjától, majd a frissen pörgetett méztől erőre kaptunk.

  


 

A Mihály Arkangyal kolostornál egy vendégem megjegyzésétől többen derültünk.
Megkérdezte tőlem:
- Meg tudod mondani, mennyi km távolságról jön a mennydörgés, mit most hallottunk?
- Miért, te hallottál mennydörgést? Én semmit nem hallok, és egyelőre nem látok. Kétszer éreztük a vihar illatát, de most itt nem észlelek ezekből semmit.
- Pedig van ám. Igen, kettő mennydörgés tompán, hosszan és  messziről. Erősek voltak. Jön a vihar. Épp csak végzünk a kirándulással, esni fog itt.
- Milyen csuda madár a párod? - kérdeztem a fiú párjától. A fiatal pár, egymás közt évődve, szintén viccelődni kezdett. Majd jött felém a magyarázat.
- Mezőgazdász az életem párja. Ez a dolga, hogy tudjon mindent, mi ott fent történik. Bionikus hallása van. Mindig beigazolódik, amit mond.
Tekintetemmel megsimogattam a szuper hallású barátomat. Majd elmagyaráztam neki, itt milyen időjárási jelenségek vannak. Égtájak, hegyek, tenger, éghajlati övezeti váltásokat nem ismerhette, és próbáltam ebből ismeretet adni, hogy többet tudjon mondani nekünk ő is.
Ahol voltunk, az idő még bágyadt volt és nyugodt.
Majd Alikiben giroszevés közben újból kérdezte, tőlem:
- Még most sem hallod?
- Ti is halljátok? Mert én semmit nem hallok.
De senki nem hallott semmit. Csak a mezőgazdász fiunk. Ő volt, ki  riasztott mindenkit.
- Ideje indulnunk a félsziget archeológiai sétájára, ha nem szeretnénk megázni!
Nevetve néztem utánuk. Nem lesz itt semmi, csak menjetek. Ezt végiggondolva, a tiszta égből rám cseppentek az első cseppek. Nyugatról még sütött a nap. Egy török vendég jött a kantinhoz. Kezében egy jó kg-nyi polip lógott. Zacskót kért most fogott zsákmányának.

A kirándulás végére vendégemnek Mátyás igazsága lett. Lett és nem lett eső.
Motorral mentem át még este a Panoráma szállásunkhoz. Egy esti tea ott a Skála Panagia-i hegyoldalban nagyon kellemes.
- Kész, ennyi volt. A gyenge szél elvitte a felhőket.
Mondtuk mindannyian ott.
Szép élményekkel teli tértem nyugovóra.

Majd a hajnali esőkopogás ébresztett. Ma pihenőnapom van. Mindenki szundikál körülöttem. Kinyitom a gépet. Kevin ma megy haza, hogy hajós iskoláját megkezdje a hosszú nyári gyakorlata után.
Már nem volt időm este elbúcsúzni tőle. Gondoltam, így levélben ölelem meg az ügyes szőke legénykémet. És mit látok? Tőle is egy nagy-nagy ajándék érkezik.
Vasárnapi hajótúránk idején valóban nem volt időjárásváltozás. Épp azért mentünk akkor, hogy nyári melegben tudjunk fürdőzni. Az időváltozás hétfőn következett be, mikor a szigettúrán voltunk. Ő akkor volt az év utolsó hajóskirándulásán.
És láss csudát!

Az öblünket látjátok. A delfinparádé neki, nektek, nekünk szól!
Azt én is tudtam, hogy jóllakottnak kell lennie a delfinnek ahhoz, hogy játszani legyen ideje és kedve. A halászhálóba való ugrálásukat sokszor láttam már. Azt is tudom, hogy mindig falkában vannak, és a szülők láthatatlanul a mély részben higgadtan figyelik a kis delfingyermekek esetleges virgonc ugrálását. De tudtam, valami még van. Nyárelőn és nyárutón látjuk sokszor őket. De a pontos jeleket nem tudom olvasni, hogy aznap, mikor láttam, mi is lehetett ott a vízben.
A front … Hát ez még a nagy titok!

Nagyon köszönöm minden vendégem számára nyarat.
Élmények, kalandok, barátságok kötése, és pihenés.
Kívánok erőt, egészséget a következő nyaralásig  minden nálunk nyaraló vendégemnek a szállásadók, az irodánk az Apollon és az én  nevemben!


.

endeel