Az év legszebb szakasza ez az időpont. Június közepe végéig. Nem lehet sem a természetet, sem a hangulatot összehasonlítani az év egyéb szakaszaival. Teljes győztesként van. Amit még mindig mondok. Rohantok kifelé az autópályán. A szállások normálban 12.00 óra és 14.00 óra közt foglalhatók el. Sokan befuttok már a hajnali első komppal. Rettenetes stresszes ez a szállásadónak. És rossz szájízt adunk a hazatérő vendég felé is, ki az utolsó óráit nem szeretné úgy érezni, mintha kidobnánk. De a hajnali érkezők miatt üldözés kezdődik, hogy mikor tud a takarítás bemenni újjá varázsolni a lakásokat. Ez olyan csúnya dolog, mint mikor egy szép filmnél vagy egy színházi előadásnál a befejezés előtt felállnak a nézők és elhagyják a termet. Mindez kiküszöbölhető lenne azzal, ha a reggeli érkezők nem jönnének ilyen korán. Nehéz nálatok egy beidegződött rendszert megváltoztatnom. Rohantok az autópályán, ahelyett, hogy azt a sok szépséget látnátok, mi a régi autóúton van Thesszaloniki és Keramoti közt. Azokból a téli-tavaszi írásaimból már említettem és képeket is tettünk fel.
Kettő napot kitöltő fantasztikus kis programok vannak.
Tegnap a szokásos kötelező utunkra mentünk Pánossal Thesszalonikibe.
Annáék mondták, hogy nem baj, ha nekünk van olyan programrészünk is, mi nem jó, szeretnének velünk tartani egész napra. Örömmel vettük. Az odafelé út olyan idegbajos rohanás volt, mint a ti utatok szokott lenni ide és hazafelé. Azt nem tudtuk másként megoldani, mert időhöz voltunk kötve. Azzal a résszel végeztünk 11 óra felé. Majd mondtuk, hogy innentől kezdve gázt le. És csak az a fontos, hogy az utolsó hazakompot elérjük. De ha azt sem érjük el, hát na bumm. Azt is a sorsra bízzuk.
Majd elkezdtük az élvezeteket.

Thesszaloniki "Váci utcai "sétája, kis bazár, kis piac, és kocsma kávézás.
A fontos, hogy azt mondtuk, semmit nem kötünk időhöz. Amennyi jól esik, csak annyit teszünk abból is. Nem túl megülve, de nem is kapkodva, rohanva. Majd a tömegből ki szerettünk volna menni enni. Az autópályát rögtön a körgyűrű elhagyása után váltottuk a régi parti úttal. Forgalommentes eszméletlen szép úton. Tavak, hegyek, zöld környezet kicsiny falvakkal, virágkertészetekkel.
Ebédre nem a drágább és zajosabb éttermet vagy tavernát választottuk, hanem egy útszéli KATINÁT. Magyarul büfét. Friss, tiszta minden és üdítő környezetben. Majd a következő megállónk Asprovalta után egy parti büfé kávézó volt. Ha fért volna belénk, ott is ehettünk volna fillérekért abban az órában fogott sült halat. Egy étteremben ilyenhez NEM JUTHATSZ!!! Sajnos teli volt a pocakunk, így annak nemet kellett mondanunk. Majd Amfipoli múzeumát néztük meg. Ezek után lementünk egy 10 km hosszú új tengerparti városka vízparti útján. szépen, lépésben csodálva a tengert és a helyet. Egy idő után újra felkaptattunk a régi útra, mi párhuzamosan volt 3 km távolságra a parti úttól. Kicsiny táblák jelzik ezeket az utakat. de akik fogékonyak a szépre, megláthatják, és le tudnak ott menni. A kis kitérőnk után meseúton haladtunk Elevteres immár bezárt termálfürdője felé. Ott Annáék teljes döbbenettel fogadtak mindent. Mondhatom megrökönyödve. Majd győzött a természet. És átadták magukat ők is a gyönyör élvezésnek. Ha még lett volna több időnk, akkor a termálozás után a termál patak deltájánál folytattuk volna.
Ezek után már közel Kavalához lementünk a felétek már bemutatott Ammolofo partjaira egy rövid üdítő sétára. Onnan Iraklica Nea Peramos öbléből jöttünk fel. Itt megint tölthettünk volna a római kori időkből itt maradt várromoknál. De nem tettük. A parti úton hazakanyarogtunk Kavaláig, honnan már a sötétedésben érkeztünk Keramotiba. Ha nyár lett volna, mikor később sötétedik, Keramoti előtti parti tengeri tavaknál még tettünk volna egy félórás megállót. Ott mit lehet tenni? Ez egy széles hosszú homokos tengerpart Thassos északi oldalával szemben. A parton kicsiny görög nyaraló viskók. Horgászok és sétálók a parti fövényen. Kristálytiszta, mindig nyugodt víz. Egy jó minőségű homokos út szegélyezi ezt a szakaszt. Az út másik oldalán sással és vízparti növényekkel benőtt kicsiny sós édes vizű tó telis-teli hallal és madárral.
Titkos tengerparti szakasz ez. Kevés kicsiny táblák jelzik ezt a partot. De csak azok veszik észre, kik nem rohannak! És nem „gépirányítással”, hanem figyelemmel kísérik az utat. Ti jók vagytok a gépi irányításban. Elfelejtettétek már, hogy lehet lassan és élvezettel is haladni.
Annáékat kérdeztem, most hogy láttátok ezeket a helyeket, máskor is 170-es sebességgel rohantok majd ide a szigetre? Anna csak nevetett.
Csaba, mondta, hogy hetedik alkalommal jött a szigetre, s most azt fogja elmesélni barátainak, hogy Thesszaloniki és Thassos egy napi csodálatos útra van egymástól. Ez lehet csak 200 km távolság. De milyen távolság? Meggyőztem őket, hogy mások így jöjjenek.
Most várom majd Annáék távozása után Emőéket. Ők is a veterán thassosi körhöz tartoznak. Ha lesz lehetőségem, velük is teszünk majd egy kicsiny hasonló utat. Anna amikor lesz ideje, feldolgozza ezt az anyagot felétek. Tehetném én is. De hosszú évek beszédeiből kiderült, nekem nem hisztek. Mindig azt gondoljátok, hogy csak az előszezont szeretném beindítani. Nem. Tömeget semmi esetre nem szeretnék. Viszont azt igen, hogy azon vendégek, kik az én ízlésvilágomban vannak, igenis próbáljanak ki egy ilyen nyárelő nyaralást.

Judit annak idején - emlékeztek - a tombolán nyert is pár májusi napot. Ő is augusztus 15-i vendégem volt. A májusi útja után egy gyönyörű változás állt be a családja életében. Lehet, megint földtől elragadottnak gondoltok. Juditékat sok gondolat teherként foglalkoztatta. Életükön változást szerettek volna. Nem tudták hogyan, csak a szükségét érezték és az utat keresték. Majd kijöttek életükben először tavasszal. 10 éjszaka lett az útjukból. Olyan energiával sikerült feltöltődniük az ittlétük során, hogy minden gondolatukra választ kaptak, és azóta a megvalósításon dolgoznak. Ezt a májusi Thassosnak köszönhetik. Most berzenkedtek. Nyári nyaralás alatt is ezt az eredményt megkaphatták volna. Nem. A tömeg, a túl meleg, a természet hiányossága eltolja az energiamezőket. Igen, csodálatos lehet a nyaralás, és pihenhettek. De ... És itt ismétlem az előző soraim.
Emit és Annáékat elcsábítottam már. De sokan vagytok még, kiknek szeretném ezt a szépséget átadni. Hátha Anna majdani írása segítség lesz ehhez.

endeel