Ej, ej, senki nem május elsejézett?
Ezt nem hiszem el!

Mi nagyon jól éreztük magunkat.
Hatalmas kajázások voltak mindenhol.
De volt egy országos rendezvény is, amiről csak vasárnap szereztem tudomást.
Mások mesélték, hogy körbe szerették volna járni a szigetet, de mindenhol rendőri blokádba torkolltak. Országos kerékpártúra nap volt. „Szigetkörbét” kerekeztek. Volt aki gyorsan haladt, volt aki fél nap alatt csak a sziget negyedét tette meg. Így akik bulizni mentek, azok is estére, mire a flekkenező már üres volt, akkor értek az utolsó sütögető helyre. De nem kell őket sem sajnálni, mert ahol elakadtak, ott is flekkenezés volt. Tehát ettek is, és ittak is.
Mi kora reggel még egy kis kerti munkát terveztünk, de a szomszéd ránk rivallt, hogy ma senki nem dolgozik, maximum főzhet. Így 10 órára az egész szomszédság és rokonság összegyűlt Nikoszékhoz és megkezdtük a sütögetést. Volt kolbász, kecskesült, polip, kecskéből zöldséges fehérszaftos frekaszé,- ez a kedvencem-, meg 10 féle saláta. Mind finomabbnál finomabb. És volt egy szakácsunk is, aki irányította a menetet. Ezen jót nevettem, mert Pános mikor meglátta a szakácsot, örömmel üdvözölték egymást, majd a fülembe súgta : Ő az észak-görög legelismertebb szakácsa! Valóban isteni dolgokat ettünk a keze által. Viszont vasárnap, mikor Efivel pletykáltuk ki a történéseket, őnekik szintén észak-görög legelismertebb szakácsa főzött!
NO, LÁTJÁTOK, ELÉG VALAKIT A LEGMAGASABB SZINTRE ISTENÍTENI, AZ IS LESZ!!! :)

Egy kis érdekesség.
Pános még indulás előtt kérte tőlem, adjak neki valami piros ruháját. Egy inget találtam. Furcsállottam kérését, mert titokzatos mosollyal mondta. A vendégségben leltem a megfejtést. Másik kettő asszony volt még piros blúzban. Ez először nem tűnt fel, csak amikor segítettem a tojást megtisztítani a héjától. Minden étel friss volt, viszont a tojások pirosak voltak. Magamban megborzongva kérdeztem a nénit, aki a tojásokat hozta, hol tárolta a húsvéti festett tojásait, hogy még most is ehetők?! Á, kislány,- mondta- te még nem ünnepeltél e napon panagiaiakkal együtt?! Tudod, mi ilyenkor pirosra festett tojást festünk még előző este, és mára piros blúzt öltünk, hogy pirossá, tehát hogy ünneplővé színezzük ki ezt a napot.

Ugyanez a néni kérte, hogy kóstoljam meg a fetáját és a mizitra túróját. Látszott rajta, hogy házi, és friss. Isteni volt. Más, mint a krétai, de majdnem olyan finom. Valahol a mi kertünkhöz közel van egy farmja, ahol van 10 kecskéje. Azok tejéből készíti e finomságokat. Üzletben nem árulja, csak az ismerősök között fogy el. Kérdeztem, nyáron nekem is vannak ínyenc vendégeim, akik szeretnének ezekhez hozzájutni, de idáig nem tudtam rajtuk segíteni. Az idén tehát a néni által majd tudok! Árat nem kérdeztem, de magunk számára is rendeltem, akkor tehát azt is fogom tudni.

Este körbeautóztuk Pánossal az öblöt.
Skála Panagiában hatalmas élet volt.
Közel az ugrósziklához a parton 4-5 új bár nyílt.
Abból kettőben este 9 órakor fülsiketítő tam-tam zene üvöltött. Fiatalok tömkelege rángatózott. Marcitól tudtam meg - délután az ő kis csapata is eltöltött ott egy órát -, Thesszalonkiből szerződtetett a bártulajdonos egy emberkét, aki ennek - a számomra - szörnyű műsornak lesz a lebonyolítója egész nyáron.
A helyi fiatalok és gondolom egy-kettő idegen is örül e hírnek. Aki viszont a csendre és pihenésre vágyik majd itt a közelben.... Hát ezt megkérdőjelezem majd.
Ez volt az a partszakasz, ahol azt írtam idáig, hogy nincs élet. Ha csak a közeli szállások össze nem fognak, akkor e partszakasz egy kis Mikonosz, vagy Hersonissz lesz.
Az öböl közepén a Joánnis hotel, a Golden Alexandra és a Hotel Ellás teltházzal volt. De ott egyébként csend és nyugalom. A mi partszakaszunkon még este is fürdőzők és sok pecás volt. A tavernásoknál már csak békésen borozgatók voltak.
Gondolom, egy pár nap múlva kiürül a sziget május közepéig. Akkor először az angol, német, és északi turisták irodái, majd május végére mindenki beindul.

Hát így telt el ez a hétvége. Tv-t senki sem nézett. Hogy a hírekben ti most láttatok-e sztrájkokat?.. Itt mindenesetre mindenki vidáman, politikamentesen élte át ezeket a napokat.
 

 

endeel