Ezekben a hetekben nemigen tudok időt szakítani arra, hogy a géphez üljek és kapcsolatban legyek veletek.
Rettenetes hőség, számomra tömeg van a szigeten a mindenféle vendéglátó helyeken és az utakon.
Most vagyunk a csúcson. 

Pszichológiai fáradtságomat okozza a sok átalvatlan éjszaka, a felpörgetett egybefolyó napok.
Ha minden rendben van, képes vagyok a rekkenő hőségben jeeptúra után akár 40 vendég érkezését is fogadni, majd utána az új görögestes helyen a szintén fáradt, de mulatós kedvű párom segítségével áttáncolni az éjszakát. Amikor valahol valami gond van, olyankor kell a családom maximális jelenléte a munkámban. Közvetlen családom itthon a férjem, anyósom, apósom, az otthonról egy-egy telefonhívással, sokszor csak gondolattal engem támogatók. Gyermekeim ki vannak csapva családi megőrzésre. De ugyanígy családtagnak érezlek benneteket, akik vagy a fórumon keresztül adjátok szereteteteket, vagy akik itt magán vendégként, vagy mint Apollonos vendégek vagytok velem minden pillanatomban. Az Ibuszos vendégek egy új kör. Mivel ők autós vendégek és előzetes kapcsolat nem volt közöttünk, velük még csak ismerkedem.

Tehát mindannyiotokhoz szól köszönetem. Tegnap nagyon sok kedves élmény ért. A múlt hét teljes lélekégető ügyintézései után minden erőmet össze kellett szednem, hogy vidámnak, felhőtlennek tűnjek az újonnan érkezők felé, és ezt a vidámságot átadjam az itt töltendő napjaikra.
Segítségetek kezdődött a hazamenő buszos vendégekkel, Krisztával és kislányával az élen.. Oly mérhetetlen hálával búcsúztak, pedig e héten kirándulás épp csak volt. Folytatódott azzal, hogy az érkező buszon mindenki a honlap állandó olvasója volt. Honey-ék és nagy csapata. Örömük, amikor rámismertek, határtalan volt. Vidáman reagálták le azt is, mikor tévesen mondtam a Melida névlistáját. Azt hiszem, ez volt az a pont, amikor a görcs a gyomromból teljesen kiállt.
A párom sokszor mondja, olyan vagyok, mint egy gyöngykagyló. Ami, ha bántják, akkor becsukódik. Nem szúr, nem vág, de elzárja a magába rejtett gyöngyszemet. De ti itt vagytok, és a mókuskeréknek pörögni kell.
Rajta hát, újból, induljon a tánc!
Szerencsésen, szerencsétlenül, megérkeztek az irodás és magán vendégek is.

Este Rachoniban 20.00 órától meg a mézünnep volt.
Amint végeztem az érkezésekkel, ill. a vendéglátogatásaimmal, azokat, akiknek lehetősége volt e program megtekintésére, magammal invitáltam.
Évek óta tervezgetem, hogy egyszer én magam is részt veszek e főleg a görögök által oly szeretett programon.
Hatodik éve egy házaspár minden alkalommal úgy jár hozzám, hogy előtte egy héttel szól, hogy Ági, jönni szeretnénk! Hatéves visszatérő vendégnek mindent, amit csak akar! Bár a lehetetlenre csak már oly megoldást találok, hogy: Jó, jössz, de majd itt a kompon mondom meg, hova tudlak bedugni. Két órakor már a kompkikötőben voltak. 18.00-kor tudtak átkompozni! És erre mondjátok, hogy nincs tömeg?! No rájuk gondoltam elsősorban, hogy este Rachoniba viszem őket a mézünnepre. De a meleg, a várakozás miatt csak nevetve mondták, hogy Ági, ha fél órával kevesebbet kellett volna várni a kompra, akkor talán....

Így a pénteki érkező csapatot trombitáltam csak össze az éjjeli mulatságra. Úton Rachoni felé két különleges telefonhívást fogadtam. Az egyik a páromtól jött a prenosi kompról. Számomra ismeretlenek üdvözletüket küldték felém Pánoson keresztül. Mondták, Potosba mentek, arra gondolva, hogy talán olcsóbban és szebb helyen lesznek majd ott, mint az Aranypart szállásain. Döntésük talán nem volt olyan, mint ahogy szerették volna. Így utólagosan távozóban a férjemen keresztül köszönték meg a sok infót, amit a honlapról kaptak.
A másik telefonhívás még érdekesebb volt. Stavrosban nyaraló vendégek hívtak, hogy onnan szeretnének átautózni a csütörtöki hajóskirándulásra. Két nyelés után kértem őket, hogy nem hiszem, hogy oly különleges lenne az a kirándulás, nem szeretnék csalódást okozni. Persze szívesen várom majd őket, és remélem, Poseidon is kegyébe fogad majd bennünket legalább arra a napra. Megilletődtem és megijedtem, mert ilyenkor arra gondolok, valami nagy dolgot vártok el tőlem. Egyszerű dolgokat tudok csak adni. Odafigyelést és vidámságot. Remélem ez most is elég lesz.

Milyen volt a mézünnep?
Értem már, miért szeretik a görögök ezt az ünnepet!
Fogalmam sincs, mennyire késve érkeztünk. Rendőri irányítással parkolhattunk az olívaüzem gyárterületén, majd a mézüzem hátsó részén. Temérdek görög mindenhol. Gyanítom, hogy csak az én két családom volt a külföldi. A méhesládikókra tett deszka szolgált ülőalkalmatosságként. Azok érkezésünkkor már teltek voltak.
A bejáratnál egy Euróért árulták az illatos suflakikat, ami a húsíllatú füstfelhőivel hosszú kigyózó sort verbuvált össze. Így csak furakodva tudtunk bemenni a főbejáraton. Akadályt képezett számunkra a bejáratban teherautóról árusító emberke is. Termékei a mindenféle fából készült konyhai eszközök. Kiabálás, turkálók, alkudozók hangja nyomta el az udvarról a mikrofonba beszélő előadó hangját. A bejárat közvetlen következő árusa a mézes fánkos volt. 3 euróért vesztegették. Ide is túródtak a duci és csinos testalkatúak egyaránt. A következő, a lukumi árus Limenária-Potosból volt. Itt nyalakodtunk. Mézes-diós, menta, rózsaszirom, meggy, mandarin likőrökből, konyakból, mézes pálinkából. Házilag készítik e 18-20 % alkoholfokú, gusztusosan kiszerelt szeszesitalokat.
A következő pavilonnál szintén sokan voltak. Ott a kéznyújtásunkra kezünkbe nyomtak személyenként egy disz kisüvegben kiszerelt fenyőmézet. Ezt máskor 1 euróért vásároljuk. Most ajándékba kaptuk. Később láttam, hogy az élelmesek egy egész kis nylon táskányit összeszedegettek. Már-már azon voltam, hogy kinyitok egyet, hogy megkóstoljam, mikor megláttam, hogy mások kis műanyag tányérokból eszik ezt a mézet. Nosza mézes mackó módra nyomozásba kezdtem. Keresztül furakodva a tömegen megtaláltam a legédesebb asztalt. Itt több óriási tálra kiskockába vágva lépes méz volt, amit a kisvillával mi magunk tehettünk a tányérkába. Szorgos kiszolgáló kezek töltögették ezeket a tányérkákat, egy merőkanál mézzel, azt friss dióval szórták meg. Szabadon vehettünk ezekből, beletéve annyi lépet, amennyit meg bírtunk enni. Jót mosolyogtam ezen. Én is beszopogattam egy kis tányérral. Majd kétségbeesve nyeldestem, hogy jó, ezt bemajszoltam, viszont kiolthatatlan szomjamra vajon hol találok vízet. Gondolkoztam, hogy az üzem csapját keressem-e fel vagy vajon árulnak-e vizet is. Kétségbeesve kérdeztem a férfiakat, akik kezükben sörös dobozokkal üldögéltek és hallgatták a meghívott díszvendégek előadását, vizet hol árulnak. Ők derűs arccal mosolyogva mondták, hogy a suflakis talán nemcsak sört árul, hanem vizet is. Hú... Végre. Vissza a bejárathoz. Kikértem sört is, nehogy megszegjem a helyi szokásokat, majd a vizet kortyolgatva visszakeveredtem a magára hagyott kis csoportomhoz. Szabiék párom mellett rötyögtek kedvesem idegenvezetésén. Vajon mit mondhatott nekik? Az Athéni Mézszövetség elnöke épp azt ecsetelte, hogy a görög lányok azért ilyen szépek, mert sok mézet esznek, a görög férfiak meg azért olyan forró vérmérsékletűek, mert sok mézesdiót fogyasztanak. Hát tessék... S hogy ezt a kitételt a párom bizonyítsa, elküldött engem egy újabb körre, hogy hozzak mindenkinek a mézes-lépes, diós kínálatból.
Így már mindenki kielégülve üldögélt, kezében a nyalánksággal, itókával. Én is beültem hát közéjük, hogy az igen hosszú érdekes beszámolókból fordítsak. Hallhattunk minden területi mézszövetségtől a munkájukról, nehézségeikről, a mézfogyasztás hagyományairól. Ami legjobban tetszett nekem, az a diabetikus orvos beszámolója a méz hatóanyagairól. A mézfogyasztás összekapcsolása különféle ételekkel. Azt mindig tudtam, hogy finom a joghurt mézzel meglocsolva, de azt nem tudtam, milyen fontos és okos fogyókúrás étel. Hosszú és okos elemezgetésekre jobban fogok majd jövőre figyelni, hogy nektek is elmesélhessem majd. A lényege, hogy a cukrot majdhogynem teljesen iktassuk ki mindennapjaink élelmezéséből és helyettesítsük a mézzel..
Sajnos itteni idegenvezetés a szöveg fordítására a tömegtől lehetetlen lett volna. Talán az előadók után kellett volna furakodnom, rákérdezni, vajon ezt írott formában megkaphatnám-e. No, nem baj, a jövőben....
Talán 22.00 óra lehetett, mikor a népitáncok elkezdődtek.
Szenzációs előadást láthattunk!
A kavalai népitánc csoport kezdte. Gyönyörű népi ruhákban. 8 férfi és 8 nő. Vegyes korosztályban, de inkább idősebbek. Méltóságteljes lépésekkel, gyönyörű mozdulatokkal táncolva. Bemutatták egy-egy táncban a teljes görög térség összes táncát. Ez a programrész kb. 1 órás volt. Megszakítás nélkül. Élőzenével, egy híres népdalénekesnő számonkénti felkonferálásával. Számomra új volt a Mitilini tűztánca. Ezt a nők egy egy olívamécsessel a kezükben, hastánchoz hasonló kigyózó mozdulatokkal adták elő. Lenyűgöző volt. De a férfiak tánca szintén ámulatba ejtett. A férfiak részéről legkülönlegesebb a kálimnói szivacshalászok tánca volt. Télen, amikor lehetőségem van dokumentumfilmeket nézni, szeretettel vadászok azokra a programokra, amelyek a néphagyományokat mutatják be. Egyszer ennek a táncnak az eredetéről láttam-hallottam történetet. Mi ez a különleges tánc, mi a története? A szivacshalászat annak idején életveszélyes foglalkozás volt. A mázsás fém búvárfelszerelésben merültek. Sokan életüket is vesztették. Sokan csak örökre nyomorékok maradtak. De a közösség továbbra is megbecsült tagjaiként részt vettek lebénulva is a mindennapi életükben. Egy-egy nagyobb sikeres búvárkodás után örömünnepekkel-tánccal ünnepelték meg a munkások hazatértét. Az ünnepen részt vettek ezek a már nem munkabíró egykori szivacshalászok is. Őket is odaültették a táncosok közé. Ők bottal a kezükben, a bot remegtetésével próbáltak béna testrészüket is bemozgatni. Időnként a tánc élményének átélése annyi erőt is adott nekik, hogy botra támaszkodva felemelkedtek, megpróbálva betáncolni a többiek közé. Majd elestek. Majd felemelkedtek. Ez volt az ő táncuk. Ennek élethű előadása igen megrázó élmény. A kavalai táncosok remek átéléssel adták elő ezt a táncot is.
Ezek után következett a helyiek tánckara. Itt is tapasztalt táncosok közepesen hosszú idejű bemutatóját láthattuk. Majd az est fénypontja az Oresztiáda területéről érkezett asszony-tánckórus. Mind-mind profi néptáncosok. Teljesen eredeti népviseletben, és mindannyian a 60 éves kor felett.
Leírhatatlan élmény volt számunkra. A magyar vendégeink a késői időpont és a kicsiny gyermekek miatt sajnos távoztak, mire e programrész sorra került. Pánosz és én a zenekar alatt kucorogva teljes áhítattal néztük a mesés előadást. Énekeltek, táncoltak. Elegáns, puha léptekkel, finoman, felesleges mozgás nélkül. Őket nem számoltam. Lehettek 20-an?
Egy nagy bravó az összegzésem!!!
Voltam már sokféle görögesten. Láttam már egy-egy profi táncost. De ilyet még soha. Népviseletre, felkonferálásra, élőzenére, táncra.... Csak legekkel tudom illetni a szervezést és az előadókat.
Majd kezdődött a közös tánc. Volt népitáncos, aki meghagyta népviseletét. Volt, aki átöltözött és elvegyült a táncosok között. Mi Pánosszal ott ültünk a zenekar szájánál. Minden táncost teljes közelségből jól láttunk. Egymás között kielemeztük mindegyik tánc lépését. Most tehát csak arcról ismertük fel őket. Ebből látszik, hogy a görögnek mennyire vérében van minden népi tánc. Tehát közöttük nincs profi és nem profi táncos. Az életük a tánc!
Ami nekem hiányzott, csak a krétai táncok és a líra hangszere. Azt hiányoltam. Amikor kezdődött a közös tánc, a zenészek felé bekérésnek megjegyeztem, hogy a szusztán kívül egy- két lírát is szerettem volna hallani. Mosolyogva visszaszóltak, hogy maradjak a végére, akkor majd csak nekünk zenélnek. Bajban voltam. Maradtam is volna, de a logikám diktálta, vagy most indulok el haza vagy soha. Pános kérdésemre, hogy holnap mikor kel, mondta, az első útvonal lesz az övék, tehát 4.15-kor kell ébrednie, hogy 10 perc múlva úton legyen Prenos kikötőjébe. No, babám, akkor indíts az autóhoz. De a csibész zenészek mikor meglátták, hogy felugrottunk tőlük, mit tettek?! Mire az autónkkal a színpadhoz közelítettünk, rákezdtek egy kedvenc számunkra. Így fék be, lámpa ki. A táncosokhoz nem kapaszkodtunk be, csak kettesben adtunk elő egy félórás szólótáncot. Az ilyen magán előadások a nyitói, hogy mások is fel merjenek kelni a színpadi ülőkékről. Miután mások is követték példánkat, jó érzéssel, párommal cinkosan egymásra kacsintva ugrottunk be autónkba. Én vezettem. A lámpával még egy fényjátékot eltáncoltam, az autót előre hátra hintáztatva, ezzel a játékkal elköszönve az ismerősöktől és a zenészektől, távoztunk.
Jővőre  ugyanekkor ugyanitt!

Miért ez az időpont?
Mert a második legnagyobb görög ünnep aug 15. Szűz Mária elszenderedésének napja. Erre az időpontra a sziget vendégeinek a 90%-a görög.

Minden ünnepeltnek illik egy ajándékkal kedveskedni a köszöntők felé. Szűz Mária ünnepe a Panagiotisok ünnepe is. Így kötelességemnek érzem felétek egy piciny ajándék küldését. Ez hát mindannyitok számára az ajándék Pánostól, részemről. Most pénteken tehát megint nem leszek a Tratában. Nagy családi ünnep ez nálunk. Amit Veletek szűk családi körben e módon szeretnék megünnepelni!
Köszönet a szeretetetekért és a belém vetett hitetekért!
 

 

Mézünnepről készült képekről található egy link egy tavaly írt blogbejegyzésemben:

Mézünnep augusztus közepén Raxoniban, és egyebek

2008. május 16. péntek, 10:15

Képek: 

http://picasaweb.google.hu/enerbe/ThassosMZNnepEgyebek?authkey=ulY0_GT9Lgw

 

endeel