Mondd, mi ára van annak, hogy egy udvarias sziát köszönj, ha egy földiddel találkozol idegenben?

Sokszor elgondolkoztam, miért van az a jelenség, hogy a görög ember elveszíti a tiszteletét az itt nyaraló idegen emberrel szemben. Ezt a jelenséget először Korfun tapasztaltam. Először nehezteltem érte, haragudtam a korfui paraszt emberekre e magatartás miatt. Később megértettem őket. Hódítók, több nemzedéken keresztül oda letelepedők, vagy meg sem tanulták a nyelvüket, vagy megtanulták, de csak azért, hogy megértsék a helyiek. Megértsék, de velük való beszélgetésre már ne használják. Lenézték a helyieket. Felsőbbrendűnek tartották magukat. Pedig csak buták voltak ezek a valamilyen módon odatelepedő külföldiek.
Később Krétán láttam ezt a jelenséget..............
Ott a helyiektől tanultam meg a "görög társalgási szabályokat". Először csodálkozva néztem, hogy itt mindenki ismeri egymást? Majd a házi nénimtől és más ismerősöktől megtudtam, hogy nem, nem ismerik egymást. De illik beszélgetni. Ültek a buszra várva és múlatták az idejüket.
-Te honnan vagy?
-Mivel foglalkozol?
-Hány gyereked van?
-A szüleid?
Ezek a kötelező témák. És úgy elbeszélgetnek egymással, mintha szomszédok lennének. Kitérnek még a magántémákra is. És ez természetes náluk.
Itt a falubelieknél is tapasztalom.
Emlékeztek, a családom szokásain keresztül mutatom be nektek sokszor ezt a viselkedesi etikettet.
Ha valaki nem veszi itt fel ezt a szokásokat, hát őt nagyon kiközösítik.
Valamikor mi magyarok is ilyenek voltunk. Tudom otthon a városokban már a szomszédokat sem ismeritek.
Itt sokszor mondjátok, hogy irigylitek a görögöket a nyugalmukért, a közvetlenségükért.
Miért nem veszel át ebből a mintából legalább itt léted idején egy kis morzsányit?
Csak ez a titka. Egy kicsi beszélgetés.
Mondjátok otthon titkoljátok, hogy külföldön vagytok, mert irigyek rátok. Akivel itt találkozol, az nem irigy rád. Miért zárkozol be ennyire magadba? Ne fújj, ne vágj képeket, ha egy másik magyarral találkozol.
Mit szólnál hozzá, ha a helyiek csak magukat szeretnék, és rád grimaszolnának?
Nagyon kevés lett az a görög, aki még természetes őszinte vendéglátással fogadja a külföldit. Akik ebből élnek, elsajátítják a maszkszerű, pénztárca kinyitó vendégváró viselkedést. Akik pedig nem a turistákból élnek, azok alig várják, hogy eltűnjenek otthonukból a nyugalmat zavaró tiszteletlen, udvariatlan külföldiek! De még a legrosszabb tapasztalattal rendelkező, elüzletiesedett görög is visszaváltozik melegszívű igaz vendégváróvá, ha tiszteletet lát maga körül. Erre egy korfui glifadai élményemet mesélem el.

Glifada eldugott partján, egy angolul alig tudó érdeklődő magyarba buktam. Kicsiny angoltudásommal bajlódtam, hogy útbaigazítsam. A közelemben levő görögnek vélt személytől kértem segítséget, hogy a hozzám fordulón segítsek. Beszédjéről rájöttem, ő sem görög. Így ő is egy görögnek vélt személyhez fordult. Ez a láncfolyamat a végén 8 ember között folytatódott. Jót nevettünk a végén. Kiderült, hogy mi ketten, tehát a hozzám segítségül forduló, magyarok voltunk, a többiek osztrák, német, szerb, angol és olasz nemzetiségűek. Mindannyian csak a konyhanyelvet kotyogtuk az idegen nyelveken. Először orvosolva az én magyarom gondját, megbeszéltünk egy esti tavernázást. Sikerült mindannyiunknak a vendéglőhelyet megtalálni. Rendelni kezdtünk. Görögül. A pincér a rendelés felvevése után döbbenten kérdezte, ki milyen nemzetiségű? Válaszoltunk. A végén mi lepődtünk meg. A tavernás vendégei voltunk a dús asztalra.
Mindez miért?
Mert úgy jöttünk nyaralni, hogy nem csak őket tiszteltük meg a kevés görögtudásunkkal, de egymást is. Ez 93-ban volt. Azóta ilyen élményem sajnos nem volt.

Az itteniekkel sok csatát vívtam, vívok, amikor egy addig turistamentes területet vagy ünnepet közzéteszek. Mondják, téged ismerünk, ismersz, szeretsz és tisztelsz bennünket, azért engedünk ide közelünkbe. Betartod az itteniek szabályát. Nem sajátítod ki magadnak felsőbbrendű viselkedési móddal azt a helyet, ahol őseink voltak.
Én erre mindig azt mondom, hogy akinek én azokat elmesélem, és idevezetem, ők is így fognak majd viselkedni. Nem vallom be feléjük, hogy én is sokszor keserűséget érzek, és azt mondom Balázsnak, hogy mindent kódoljunk, és találjon ki olyan módot, hogy csak egy zárt kör olvashasson bennünket.
A görögök előtt büszkén beszélek a magyarságról, tanítom őket, hogy megismerjenek bennünket, és az ismeretünk által ők is tiszteljenek bennünket.
Hogy ne vonjanak egy kalap alá bennünket az albán, a bolgár és a román emberekkel. E nemzetségekből sokan betelepedtek ebbe az országba mint vendégmunkás, valamint a tehetősebb rétegből, mint turista. Nagyon rossz kép alakult ki e népekről a görög emberben.
De, hogy tanítsam a helyieket a mi tiszteletünkre, mikor mi magunk is köpködünk, vagy hátat fordítunk egymásnak?! Sajnálattal nyugtázom, hogy a görög szótár mellé, magyar illemtan szótárt is címlapra kell tenni.
Tegnap, a hajókiránduláson, amikor kikötöttünk kis magyar csoportommal, egy magyar házaspár nyugalmát zavartuk meg. Mi zavartuk meg őket?! Honnan tudtak ők erről a helyről, ha nem a honlapról! Én a családom olívás kertjének szomszédságába vittem a vendégeinket egy órás fürdésre. Ők tőlem, tőlünk tudták meg, hogy ez a hely létezik. És ezek után én zavarom, mi zavarjuk őket háborítatlan nyugalmukban?! Nem várunk el semmit az ilyen helyen való találkozások esetén.
CSAK EGY EGYSZERŰ ÜDVÖZLÉST!
Ugyanezt kéri az a magyar, aki a mólón a hazaintegetési időpontban ott van a többi magyar idegennel. Ne a hátad fordítsd el, ha ott vagy, és másik magyarral találkozol.
A magánvendégeimtől, az Apollonos és Ibuszos vendégektől nap mint nap hallok ilyen eseteket.
Az ismerősöknek alapvető illemszabály, hogy illik köszönni. Akár otthon vagy, akár külföldön tartózkodsz.
És Te, aki e pontokon találkozol össze magyarokkal, ismeretlen ismerős vagy. Miért nem köszönsz hát?
Gondolsz arra, hogy ha bajban vagy, akkor a másik magyarhoz fogsz majd futni, hátha ő segít majd neked? Mint ahogy tőlünk vetted azokat az információkat is, hogy itt hová menj, hogy menj, hogy tartalmasan tudd majd eltölteni az idődet.
Miért viselekedsz úgy, mintha loptál volna?
Szívesen írták a vendégek a tapasztalataikat, szívesen bővítgetjük az információkat. Még köszönetet sem várunk el érte. Egyszerűen meg szerettük volna élményeinket osztani Veled, hogy Te is részesülj abban.
Te elolvastad, kinyomtattad, eljöttél, majd összetalálkozva velünk ilyen udvariatlanul viselkedsz?
Ha mi magunk nem szeretjük, nem tiszteljük egymást, mások sem fognak majd tisztelni.

Sokkal jobban megőrizheted nyugalmadat és elszigeteltségedet azzal, hogy tisztelettel viselkedsz mások és magad felé.


Kezdjük tehát újból azt a nem véletlen összefutást:

Sziasztok!
De jó! Ti is idetaláltatok?!
Jól érzitek magatokat? Nyaralásotok körül minden rendben van? Ha szükséged van valamire, és tudok benne segíteni, akkor mondd.
Örülök, hogy minden nagyon jó, nektek is.
No, akkor mi tovább megyünk.
Remélem máshol is összefutunk majd! Érezzétek jól magatokat a nyaralásotok hátralevő idejében.
Sziasztok!

 

endeel