Az első hajókirándulásunk. Megint rám jött a beszélőke. És van rá időm is. Május 20. óta besűrűsödött a rohangálni való, de ezt mintha megéreztétek volna, hagytok, hogy tegyem a dolgom, és nem írtok e-maileket. Ezt imádom ebben a szigetben! Ezt érzem az első pillanattól, ahogy ide tettem a lábam e szigetre. Mintha egy védőbúra lenne felette. Ha a nyugalmat szeretném, azt adja. Ha a nyüzsit kívánom meg, mindig az adott pillanatban jelenik meg! Mivel egyéni levelek nem jönnek egy hete, volt időm a fórumra is bemenni, és hagytatok így időt, hogy az első heti élményeimet is leírjam nektek. Ma a hajókirándulásunk élményeiről írok. Tudjátok, az érkezési nap felhőszakadása miatt, zűrösen indult a vasárnapi hajókirándulás. Reggelre viszont csodálatos lett az idő. A busztranszfer is megoldódott. A mi magyar csoportunk 11 fővel, a lengyel része 5 fővel jelentkezett, ami kevés lett volna a hajó lebonyolításához. A hajósoknak a kempingből találtak még 30 cseh fiatalt, akiknek busza is volt, így kitöltöttünk egy buszt és egy hajót is, amire éppen a legtökéletesebb volt így az összlétszám. A buszon ugyan zavaró tényezőként éreztem, hogy a csehek idegenvezetője, aki most jött életében először a szigetre, fél úton Poszeidonról és a márványról beszélt, meg viccekkel szórakoztatta a vendégeit, de mivel az ő buszuk volt, nem tehettük ezt szóvá. Belém is belém kötött, amikor a mikrofont letette. Érezte, hogy kicsit helyinek számítok, kérdezte, miért nem beszélek jobban angolul, és miért nem magyar, lengyel vagy cseh férjet választottam. No, hát e magán jellegű, buta kérdéseivel sem férkőzte be magát hozzám. Becsületére legyen mondva, hogy szólt hozzánk is egy-két szót magyarul. Ilyen előzményekkel értünk a már 9 órakor nyüzsgő Limenas kikötőjébe A tenger a legszebb arcát mutatta. A kitisztult kék égbolt a legpompásabb türkizkékre színezte kékjét. A hajónkat tavaly óta kicsinosították. Finom, puha, krémszínű szőnyeg borították be a hajópadlót. Cipőm megijedve azonnal levetettem, nehogy összepiszkoljuk a napozó placcunkat.
A Viktória ma a Paradisó felé vette az irányt. Gyönyörű volt a táj. Az emberek által szinte érintetlen, harsogó zöld természet, és a hófehér rejtett öblök látványa mindenkit lenyűgözött. Elvegyültem vendégeim közt, akik teljesen elmerültek a látványban. Volt, aki azon törte fejét, hogyan lehetne erre az álomszigetre ideköltözni. Volt, aki azt kérdezte, hogyan tud erre a partszakaszra egyedül is eljutni.
 
 
De volt olyan is, aki meg sem szólalt, csak csodáló csodálkozó szemmel mozdulatlanná dermedve nézte a tájat. Engem is ez a kirándulás pihentet legjobban. Amikor egyedül vagyok egy hajón, én is ezt az utóbbi magatartást veszem mindig fel. Hiába sokadszorra ugyanazon az útvonalon megyek, a hatása mindig azonos. Egyszerűen nem lehet elunni a tengert. Oly megnyugtató, oly lenyűgöző. Elragad magával, kisimítja lelkedet, megszépít a szívedben mindent, és erőt ad, hogy gondolataid, terveid nagy bátorsággal tedd utána. Kinira szigete öblében volt az első megállónk. Megkapta mindenki horgászfelszerelését, és nagy lelkesen pecázni kezdtünk. A végeredmény fél óra alatt, kb két kiló kishal volt. Az én vendégeim közül két kissrác 4-4 db-t fogott, másik 3 vendégem 1-1 db-t, én hármat. A végén sérelmeztük, hogy nem összarányban mi fogtuk a legtöbbet, de mire evészetre jutott a sor, azok ették meg a mi halunkat, akik nem fogtak egyet sem. Erre csak azt tudtam mentségül hozni, hogy ahogy egy jó vadász a kilőtt vadat nem eszi, úgy egy jó halász sem eszi a kifogott halat. Gyenge az érv, de kárpótoltuk magunkat. A következő megállópontunk Paradisónál volt. Itt a partra kimenni nem tudunk, mert sekély a víz a hajóhoz, csak a sziklás résnél tudunk mindig lehorgonyozni. Hát mit mondjak, megrettentem. Itt sok édesvizű forrás keveredik a vízbe, a tegnapi zuhé is hűtött a vízen. De két oknál fogva a vízbe kényszerítettem magam. Az egyik, milyen szégyen lenne, ha azzal büszkélkedem, hogy télen is fürdőzök, most meg nem merek bemenni. De a nyomosabb érv a gyomrom volt. Itt a partszéli sziklákon van a területünk legnagyobb feketekagylója. A két fiúnk, akik szintén rendelkeztek búvárfelszereléssel, felkértem őket, ha van kedvük, tartsanak velem eleségünk beszerzésére. Furcsán néztek, amikor mondtam, kezdjétek lefejteni a kagylókat a szikláról, hát még mikor mondtam, hogy a kődarabokkal megkalapolt sünöket szedjük, akkor lepődtek meg még jobban.

 
Nagy volt az öröm a hajóra felmenetelünkkor. A kagylókat azonnal rádobtuk a faszenes rácsra, a sünöket pedig felnyitottam és elkészítettük salátának, majd azon nyomban felfaltuk. Közben elkészült a kagyló is. Kaptunk hozzá citromot, olajat. A kenyér a mi madárlátta kenyerünk volt, az is a faszénen megpirítva. Mire az ebédre került a sor, mi már jóllaktunk. No, ha itt láttátok volna a lengyel és a cseh idegenvezetőt. Ott álltak távolról szemlélve bennünket, hogy sereglik mindenki oda hozzánk. Volt a csehek közt magyar is, így az összes vendég, aki a hajón volt, együtt osztozhatott abban az élményben, amit a tengerről az előételünk elfogyasztása közben megtudhattak. A két idegenvezető megjegyzése csak az volt, hogy elég barbár módra ettünk, és hogy ők ezt inkább étteremben szeretnék elfogyasztani. Meg, hogy ezek nem ehető dolgok. E… Minden hozzáállás kérdése… Ki mihez szokott. Ezután partközelben visszacsurogtunk Platanosz öblébe. Tudjátok oda, ahová ti is elgyalogolhattok az Aranypartról. Itt volt a főebéd, és egy kis fürdés. Majd a Vathihoz mentünk. Ekkorára már a levegő is felforrósodott, így mindenki örömmel vetette be a vízbe magát. Persze sokan maradtak, akik először csónakkal mentek ki a partra. Ez is a márványpart egy része. Igy megindult a gyűjtés. Ki a vízben bogarászott, és gyűjtögette a tengeri sünök színes meszes vázait. A két fiunk 3 féle víziuborkát hozott ki, és azzal spriccelték az undorgó és nevető közönségüket. Volt, aki a márványport szedte.

 
Az ókori agyag amforánkat mit gondoltok, itt van-e még? Hát egyelőre itt van! Talán egy métert kintebb jött. Most már a hajóról is láttuk. Itt programunk javarésze letelt. Innen elindulva felküldtem álmos kapitányunkhoz a legcsinosabb hölgyet, hogy kérje meg a kapitányt görögül: amilyen közel csak tud, oly közel menjen a parthoz.   
Az eredmény megvolt. A márványpartot tényleg közel, 3 m-es távolságból szemlélhettük meg. Láttuk az Elka villát is, a Hippi partot, a Makri Ámmost, az ókori világítótornyot, az Evreo Kastrót, és befutottunk Limenas kikötőjébe. Élményteli szép napunkra, hogy a tejszínhabot is rátegyük, a sétányon lassan ballagtunk vissza buszunkhoz. A sarki Dodoni fagyizó legfinomabb fagyijából is vásároltunk, és mire a buszhoz értünk, elfogyott sörünk is, és fagyink is. No, hát ilyen volt első hajós kirándulásunk. Minden különösebb kaland nélkül. Egyszerűen, szépen, pihentetően. Mindannyiunk teljes megelégedésére. 

 
Kedves Ágnes!
Köszönjük a segítséged és azt az élvezetes bemutatót, amellyel az első hajókiránduláson elkápráztattál bennünket. Az általad begyűjtött "tenger élővilágának" szakszerű boncolása maradandó élmény lesz számunkra, és az íze?...Ott, "úgy" elkészítve.....nem volt semmi. Az egész heti programunk szuper volt. A görög esten a báránysült fennséges volt. Mindent megkaptunk Thassos szigettől amire vágytunk. És hogy mindez igaz volt, mellékelek néhány fotót. Ha tudod felhasználhatod.
Köszönjük: Molnárék, Grécziék a Melidából.

 

endeel