Nyomtatás

Dionüszosz ünnepségi játékok Thaszosz szigetén

A mindenség nagyhatalmú uralkodója haragosan nézi a görög földet az Olimposz hegy felhőbe burkolt palotájából. Az elmúlt 2000 év óta az emberek más szemmel tekintenek alkotására.
Időnként megfenyegeti ugyan őket, özönvízszerű esőt küld, megrázza a földet, aszályt és tűzvészt hoz rájuk, de mindhiába.... Az emberek túl akarják szárnyalni hatalmát és tudását. Összehívta hát tanácsát, mitévők legyenek. Hogyan emlékeztessék a földieket egykori életvitelükre?
A mindig mókára kész Hermész és Dionüszosz kecskelábú, vidám kísérői, a szatírok adták neki a tanácsot. Mulatni, enni, inni, táncolni mindenki szeret. A szerelmi évődéseket, viccelődéseket mindig szerették az emberek. Kérték tehát Apollont és Afrodithét is, segítsenek be körútjuk sikerre vitelébe.
Közös elhatározással leszálltak hát az emberek közé, elvegyülve velük, hogy az egész ország területén mulatságra buzdítsák őket.

Az istenségek hogy mennyire elérték céljukat, ez a fotósorozat a bizonyíték. Az elmúlt két hét pillanatait láthatjátok. Az egész ország területén persze más és más módon jutottak sikerre az istenek. A legnagyobb sikert Dionüszosz érte el. A jelmez és a mókázás minden görög településre igaz lett. Apollon a sikereit főleg Fanáriban érte el. Fanári Xanthitól délre levő tengerparti terület. Ott szinte csak őt ünneplik.
Ott a karnevál más jelleget ölt.
A férfiak menyasszonynak öltöznek, a nők férjeknek öltöznek, kivétel nélkül mind! Van sok pap is, és óriási hagyományos ceremóniájú többnapos esküvőt tartanak.

A karnevál szó nem helyes kifejezés e napoknak a meghatározásához. Mi Apokriesnek mondjuk. Létezik görögül a karnevál szó is, ami ugyanazt jelenti, mint magyarul. Miért használják a görögök mégis az Apokriátas szót? Átváltozást, átalakulást jelent. Ez náluk főként az évszakváltási átalakulást jelenti. Drámában, Seres környékén jut ez leginkább kifejezésre. Ott a mi busóink jelmezére emlékeztető ruhákba beöltözve tartják a felvonulásokat. Különféle magokat szórnak a konfettik helyett. Ezt csak a tv-ből tudom. Alkalomadtán majd oda is elviszlek benneteket. Ott tehát a tavaszt várják.

Az apokries utolsó három napján egész Görögország egy színes forgatagú nagy ünnep. Xanthitól Krétáig, Kefalóniától Skiróig, felvonulási transzparensek, karneváli csoportok, az ismert görög mulatságok .
A mulatságokon népi zenekarok, néptáncosok lépnek fel, a helyi dimosz (önkormányzat) és a falu, ill. a baráti körök szervezésében. A bor és az óuzó és az ahhoz tartozó finom falatok segítségével tartósítják a hangulatot. Nagyobb városokban országos hírű előadókat is hívnak, valamint a gyermekek részére különféle játékokat, vetélkedőket is hirdetnek a szervezők. Hogy a show teljes legyen, zsonglőrök és bűvészek is részesei a napi programnak.

Felsorolok egy-két helyet, hogy ott milyen néphagyomány van szokásban Apokries záró napjain, az utolsó 3 napon. A legnagyobb görög karneváli fesztivál Pátrában van. Itt a két hét minden napján 24 órás nonstop programként megy a mulatság. A végén a legjobb jelmez és a legjobb papírsárkány kisorsolása.
Nafplio:
-Az elveszett kincs keresése (vetélkedő) : általános felvonulás, színházi komédiák előadása, néptánc.
-Zárásként a karnevál királyának elégetése a tengeren.
Tirnavos:
-Az egyik legerőteljesebb dionüszoszi, szatirikus népi mulatság. A felkínált étel: spenótleves ecettel, melyet óriási kondérban főznek a főtéren. A felszolgált ital a bor.
-Zsonglőrök, bohócok, pantominok bemutatója, jelmezverseny Profitis Iliasz: Bouráni ünnepe. A menü: szépiás rizs, babsaláta, lagana kenyér, halvász, olivabogyó, bor, cipouró pálinka és óuzó. A karnevál jellege: Dionisziakó és szatirikus. Népizenekar és népitáncosok adják a ritmust.
Kalampaka:
Kincskeresés. Híres előadóművészek programjai, zsonglőrök, bűvészek. A karnevál jellege: A hagyományos esküvő eljátszása, vőlegény, menyasszony. Tüzijátékok A menü: babsaláta, lagána kenyér és bor.
Amfissa:
Manók, tündérek gyülekezete. Birkózó verseny jelmezekben. Itt készítik az ország legmagasabb felvonuló jelmezeit. Az itteni néphagyomány egy, a török időkben megszállás alatt levő térség felszabadítása. A nép akkori hősét játsszák el, mint jelmezes harcot. A kulcsfigura gólyalábakon áll , állatbőrbe öltözött gigantikus erejű ember, aki láncraveri a meghódítókat és a szintén jelmezben levő nép örömtánccal veszi őt körbe.
Edessa:
A Lamkasz hagyományának felelevenítése. Népitánc. A karnevál királyának elégetése. Tüzijátékok.
Thesszaloniki:
A Roumba hagyományának bemutatása. A hagyományos esküvő teljes kéthetes szertartásának eljátszása karikatúra és szatirikus jellegben. Záróprogramként megtisztító tűz a város főterén. (Ezt az olíva és egyéb ültetvények megmetszett fáinak ágaiból rakják.) A szokásos nagyböjt előtti menüt és a bort kínálja a dimosz (önkormányzat) az idelátogatóknak. (Itt megjegyzendő, hogy Thesszaloniki polgármestere az egész ország leghíresebb népmulattatója. Imád elvegyülni az egyszerű népi mulatságokon, tehát ilyenkor a városi pénztárcát is bőségesen kinyitja. Itt szokott a leggazdagabb program lenni, annak ellenére, hogy ez nagyváros, ill. az ország második fővárosa.) Monastiráki (Dráma) Prosztavani hagyományos játék. Ez a hagyomány a halotti torokra való megemlékezés. A halottak felé áldozati ételként narancsot, mirasma pitát halvával szolgálnak fel. (A halál esetét itt teljesen másként élik át, mint mi. Ez egy ókori halotti tor eljátszása.) A hagyományos esküvő eljátszása. Ez a két ellentétesnek tűnő játék jól megfér egymás mellett. Hiszen az élet is körbe forog.
Xanthi:
A Tzárousz hagyományának eljátszása a Koszinthosz folyó hídján. Két napig égetik a faágakból összerakott máglyát a hídon, majd átugorják, eltapossák a tüzet. Ezzel kérik, hogy ne legyen forró a nyár. Főzőverseny, ételbemutató kóstolóval. Maszkkészítő verseny. Gyermekvetélkedők. A karnevál jellege: Dionüszosz és Apollon.

És Thaszoszon?

A mi szigetünkön a szatírok és Dionüszosz játékait szeretik.
30 évvel ezelőtt csak Panagiában és Rahoni ős falujában, Ágios Georgos területén volt divat a karneválozás. Potámiában 15 éve Pánosz és 3 cimborája kezdte a jelmezes beöltözést és a felvonulási alakok készítését. Akkor egy év kellett egy alak elkészítéséhez, és az ahhoz tartozó buja versike megírásához.
2008-ra a sziget legnagyobb felvonulásaként tartják számon a potámiai felvonulást.
December környékén kezdenek a baráti társaságok összeülni, tervezgetni.
Januárra megszületik a jelmez ötlete, és a hozzávaló versike. Ezt a falubizottság felé át kell adni. Ott elkezdik összevágni a forgatókönyvet. Februárban többen vannak fizetetlen szabadságon, hogy a nap minden pillanatában összedolgozzák a verseket, a jelmezeket. Óriási szervezést jelent, de mivel összecsiszolódott társaságról van szó, és a munka követelménye a jó hangulat, így mindenki szívesen teszi. A lebonyolítás sok pénzbe is kerül. Mindenki ad rá, aláírás nélkül. És talán az egyetlen, ahol nem ellopnak a közös pénzből, hanem betesznek.

Hogyan és hol készülnek a felvonulási alakok? A képen a Panagia falujában levő, erre a célra kialakított helyiséget láthatjátok. Ez közvetlen a falu felett az ouzó-főző épületével szomszédos raktárépület.

Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008

2007-ben Potámia falu karneváli mulatságát mutattuk be. Az idén a sziget déli falujának, Skála Mariesnek rendezvényét ismertetjük. A Genna-tóhoz vezető hegyi falunak, Mariesnek, ma már csak 20 család a lakója. Leginkább az állattartó gazdák. Az egykori nagylétszámú falu tehát kihalófélben van. Leköltöztek a tengerparti részre, és ott alakítottak életközösséget. Skála Maries mai lakóinak száma kb. 2000 fő. Van saját iskolája, postája, kis bankja, állatorvosa, de közigazgatásilag Limenáriához tartozik. A régi falu és a parti település 12 km távolságra van egymástól. Valamikor csak halászok laktak a két homokos partú, sekély vizű öble mentén. Kikötője csak kisebb bárkák kikötésére alkalmas. Az ott élők élete még a hagyományos életmód ritmusa szerint zajlik. Az öblök felett magasodó dombokon a területek felparcellázódtak, a vasbeton lábakon álló épületek már ott magasodnak, mint egy fenyegető turistaközpont. De a turizmusnak éppen csak a csírája kezdődött el. Milyen jó volt ezt látni! Először voltam ebben a faluban ilyen alapos terepszemlén. Nagyon jó benyomást tett rám. Remek a falu klímája, szép a kilátás a szemközti szárazföldre, tengerének színe különleges égszínkék.Délben értünk a mulatságra. A faluban a parkolás nem lehetséges, a járművünket kint hagytuk a faluba vezető öböl partján és onnan gyalogosan mentünk be girbe-gurba, jól kitáblázott utcáján a központba. Kréta haniai öblére emlékeztetett. A parton körben mindenhol hangulatos halásztavernák. A parton asztalok, majd egy keskeny aszfaltút, a pincérek a roskadozó tálcákkal rohangáltak az úton keresztül a taverna zárt és parti része között. Mindenhol vidám tömeg. És a flekkenezők füstje! Ahogy a központba értünk , egy népviseletbe öltözött asszony egy asztalhoz invitált bennünket is, ahol grízes fahéjas édességet, halvászt és sziruppal leöntött mézes, fahéjas forgácsfánkszerű édességgel megrakott tányért nyomott kezünkbe. Édesség volt az előétel, majd rizses szépiát adtak főételként. A szépia a tintahalra emlékeztető étel. A következő fogás a szufláki volt. Majd, hogy szomjunkat is oltsuk, három helyről kínálták a hordós borokat. De nemcsak bor volt az ital, hanem egy különleges palackos ital is. Az élet vize! A gennai forrás vize lepalackozva és felcímkézve egy olyan versikével, aminek az elmondása után, ha kiittad a palackból a vizet, az idős megfiatalodott, a csúnya megszépült, és a legfontosabb: megkívántad a másikat! És hogy biztos legyen a ráolvasás, még egy receptet is osztogattak. De ezt a pajzán szöveget inkább nem fordítom le felétek. 18 éven felülieknek való csak, és mivel nem tudom, ki olvas, inkább csak görögül teszem be nektek felolvasásra.
Az első gondolatom e vendéglátás láttán, milyen gazdag a faluközösség. Hiszen minden ingyen, és annyiszor mehettél enni és inni, ahányszor akartál. Az ételnek magas költsége is lehetett, mert kb 3000 embert láttak el. Mi délután 4 óráig voltunk ott, a kínálás folyamatos volt. Sem tülekedni, sem sorban állni nem kellett. Az ital is pénzbe kerülhetett, de inkább mint ötlet tetszett nagyon. Valaki felvállalta a palackozást és a címkézést! Egy nagy bravó a falunak! Pánosz mondja, ennek a falunak sincs több pénze, mint nekünk. Csak itt még nem jelentek meg a turisták. Még nem rontották el őket.
Ezt a gesztust, amit itt láttunk, ha télen szárazföldi belső görög falvakban járunk, ünnepek alkalmával, szintén ugyanígy megkapjuk. De csak olyan helyen, ahol nincs turizmus. Ahol a turizmus megjelenik, a vendéglátás őszintesége eltűnőfélben van.
Ekkora tömeget ingyen ellátni, nagy munka. Sem a vendéglős nem ripakodott ránk, amikor a felkínált ingyen ételekkel megpakoltuk az asztalt és csak egy kávét és egy kólát kértünk hozzá.
Hát ez a szokás is kihalófélben van.
(Nyáron, ha az Apollon szigetkörbe kirándulását tesszük, beteszem megállópontnak ezt a helyet is. Kíváncsi leszek, akkor is ilyen lesz a vendéglátás? Ha igen, akkor érdemes ide betérni a nyári időben is egy fürdőzésre és egy kis tavernázásra.)

No nézzétek meg a bevezető máriesi képeket.

Maga a karneváli felvonulás is nagyon tetszett. Egyszerű, de szellemes jelmezek, kifejezve az éves híreket, a napi gondjukat, a mindennapjaikat.
Látjátok, téma volt az erdőtűz, a helyi megélhetésük, a mézkészítés, és sok egyházi, rendőrségi és politikai téma volt megtestesítve. Nincs tabutéma. Szeretik a mitológiai alakokat formába önteni.
Ez minden karnevál jellemzője. De mint említettem, itt a szigeten egyedülálló a pajzán szöveg, amivel Potámiában és Panagiában túl is lőnek a célon.
Ott Homérosz egész eposzának több változatát betéve tudják még az ovis korú gyermekek is. Kivéve talán a fiam...
Marci fiam, amikor a potámiai mulatságot elemeztük, milyen volt, mondta, évről évre nagyobb. A jelmezek nagyon jók, a kis csoportok színházi előadásai csúcsok, csak egyet nem ért. Miért beszélnek olyan trágárul? Kérdeztem tőle, megértette-e, melyik kifejezés mit jelent. Mondta, egyes szavakat értett, a javát azonban nem értette. És nem is kérdezett rá a szavakra. Nagy bajban lettem volna, ha el kell magyaráznom. Mint Móricka anyukája, úgy éreztem volna magam.
Itt Mariesben már a harmadik felvonuló után megjegyezte, hogy, anyu, ez is dionüszoszi felvonulás, de itt nem mondják azokat az illetlen kifejezéseket. Viszont írva volt mindenhová.
Ami az idén a legsikeresebb főtéma volt, az a krétai Ida-hegyi Zoniana falu kábítószercsempész ügye volt.
Látjátok, a krétaiak mindenhol jelen vannak. És napjainkban nem a hírességükkel, hanem a hírhedtségükkel. Október elején kezdődött a téma, és még ma is fő programként megy a tv-híradóban. Szinte minden háznál, minden bokorban, minden kietlen területen levő lyukban zsákszámra találták kilószámra a különféle jó minőségű kábítószereket és a fegyvereket. Több hónapi rendőri megszállás alatt voltak az Ida hegyi falvak Irakliontól - Rethimnóig, - fel Anigia ill. Zoniani falváig. 500 fős lakosságú falu, nincstelen kecskepásztorként bejelentve az államhoz, és kiderült, hogy városrészek épültek engedély nélküli területeken, egy családra 20 Mercédesz, különféle külföldi bankokban hihetetlen mennyiségű összegek, 19-23 éves felnőtt gyermekek nevén. Ahogy a tv-riportban megszólaltattak néhányat, már a beszédjükből is kitűnt, hogy iskolázatlan helyi parasztgyermekek, alacsony IQ szinttel. És hatalmas, ismeretlen eredetű vagyonnal. Természetesen belekeveredett sok politikai és egyházi személy is, akik fedni próbálták az ügyletet. Az egész országra kiterjedő kutatás kezdődött. Találtak emeleti lakások erkélyére kihelyezett szekrényt, aminek az ajtaját kinyitva, vadkendert találtak cserépbe ültetve, aminek a locsolására csöpögtető rendszer szolgált. Krétán, Iraklionban az egyetemi kórházpark kellős közepén szintén egy 4 m-es fává nőtt vadkender
szintén csöpögtető rendszerrel kiépítve . Hány éve nődögélt mindenki szeme láttára? A betegnek nem kellett messzire mennie, csak lesétált és sodorhatott magának egy adag fájdalomcsillapító cigit.
A holland tv-ben is fő programként mutatták be őket, jó reklámot csinálva így a szigetnek. Állítólag jobb minőségű narkóhoz lehet hozzájutni a krétai közvetítőktől, mint a hollandoknál.
No, hát ezért láttok ennyi vizipipás, feketeruhás, fegyveres krétai férfinek beöltözött személyt.
Tetszett még, hogy végigsétálva a falun, felfedeztem, az erkélyeken a kéziszőttes szőnyegek ki voltak terítve.
Anyósomnak amikor meséltem, mondta, nem ide illő, azt más ünnepekre kellett volna kiteríteni közmutogatásra. Nekem nagyon tetszett. Ez is arra vall, hogy meg akarják őrizni hagyományaikat, és tisztelik a múltat.
A tombolázás is örömet szerzett sok mindenkinek. Nálunk és Panagiában egy 42 colos tv volt a nyeremény. Az egyetlen. Nálunk a sziget legnagyobb jól menő üzletei nyíltak meg 2006 nyarán, nekik nem tellett egy-két apró ajándékra a tombolához. Ettől tud nagy lenni valaki?!
Itt Mariesben minden tombola nyert valamit. 10-es csomagban árulták 10 Euróért a borítékokat. A fiamnál nem volt csak 5 Euró, de megkapta a kis csomagot. Marci, ahogy bontogatta, látta, mind üres, szám nélküli. Majd az utolsó előtti kártyán volt szám is. Lelkesen rohant abba a helyiségbe, ahol az ajándékok voltak felhalmozva. Minden számhoz volt egy hozzárendelt ajándék, amit azonnal megkaphatott a játékhoz.
Az ajándékok a helyi boltosok, tavernások felajánlásai lehettek. Egy faliórát nyertünk. Jó volt tehát az is, hogy nem sorsjegyhúzással töltötték ki az időt, amitől a hangulat mindig alábbhagy.
A szervezés miben tetszett még? Nálunk a népitánc a karnevál végén volt, amikorra már mindenki elfáradt, csak a részegek táncoltak. Itt a tánccal kezdték, ami jó hangulattevő volt. Ettünk, néztük a táncot, majd mi is táncoltunk egy keveset, és úgy kezdődött a felvonulás.
Mariesből 4 órakor távoztunk, hogy a papírsárkányt felküldjük a napig, ill. hogy a petárdákat és az egyéb robbanó szereket ne itt, hanem olyan biztonságos helyen durrantsuk el, ahol nem okozunk balesetet.


Itt a szigeten, két faluban az est zárópontja az apokriesi bábu elégetése. Rahoni ős falujában, Ágios Georgosban vasárnap kerül ez megrendezésre. Skála Máriesban hétfőn égetik a madárijesztőnek öltöztetett bábut. Erről a szokásról a Thesszalonikitől 200 km-re nyugatra levő Edessában tudok még. Itt Máriesben, a belső öböl közepén levő, széles homokos tengerparti parti fövenyre felállított 2 m-es bábuhoz hozzáteszik még a feleslegessé vált jelmezeket és ennek a lángja szolgál megvilágításul az esti tánchoz.
Potámiában és Panagiában más szokások vannak. Az Apokráties-napok ciklo pempti-n kezdődnek, ami körcsütörtököt jelent. Aznaptól kezdve a gyermekek esténként beöltözve járnak házról házra, megmutatni magukat. Minden háznál megkínálják őket valami édességgel, egy darab sütivel vagy egy csokival. Este 7 órától 11 óráig játszanak kint, élvezve a maskarázás minden örömét. Naponta más-más ruhákat viselnek. Összecsereberélik egymásközt, ill. a faluházból is kölcsönözhetnek. Krétán ez a szokás már csak a belső kis falvakban él, itt a szigeten minden falura igaz. Kevesen vagyunk, ismerjük egymást, teljes a közbiztonság. És valóban soha nem történt még abból kellemetlenség, hogy a gyerekek, 5 éves kortól 17-ig felügyelet nélkül vannak kint az éjszakában. Egyik vigyáz a másikra. Van-e iskola másnap, és hogyan ébrednek?!
Marci fiam most a két hét záró ünnepe után a nappaliban levő kanapén aludt el a könyvein, úgy, hogy közben a földön térdelt. Barátnőm 14 éves fia ugyanígy járt!

Más szokás is van. Az asszonyok másnaponta kirúgnak a hámból. A falunkból 150-200 nő járja végig a falunk tavernáit este 9 órától, olykor reggelig. Ilyenkor a napi programjuk, hogy a fodrászokat megdolgoztatják, estére kicsípik magukat, és irány a mulatás. Már előre megvan az asztalfoglalás minden tavernába, kikötik a menüt, a zenekart. Asztaltánctól tányértörésig mindent elképzelhettek. Csak azok nincsenek jelen, akiknek 1-2 éves haláleset van a közvetlen hozzátartozóik között. őket a gyászidő nem engedi ilyen mulatságon részt venni. Jelen van az ilyen esteken a 14 évestől a 100 éves nagyiig minden nő. Kivéve férfi! Amikor idecseppentem a szigetre, ámulva hallottam e szokásról. Engem is meghívott több társaság, vegyek részt a falu életében. Én Pánoszt nem hagyom magára, mint ahogy ő sem megy el nélkülem kocsmázni, így először nemet mondtam, majd a következő társaságnak mondtam, csak Pánosszal. ők kajánul nevetve mondták: jöhet. Amikor megérkeztünk, még nem sokan voltak. Többen jelmezben, így Pánoszt is beöltöztetve vittem a nők közé. Amikor a tánc kezdődött, akkor ijedtem meg. Gondoljátok, milyen gyorsan kikaptam az asztal tetejéről! Azóta kerülöm e táncos helyeket. Csak a görög estre viszem magammal. Ott nem zavar, ha 20 nővel táncol, az sem. Főleg, ha egy nyugdíjas csoportom van, ahol a legfiatalabb hölgy is legalább 65 éves. (Ez megtörtént, tavaly. Amikor az Apollonos busz távozott, hazafelé az ő hajójával utaztak. Már messziről kiszúrták a vendégek Pánoszt. Képzelhetitek, milyen célpont lett Pánosz a 11 tagú férfilegénység körében. Az 50 fős buszból 40 idős hölgy volt. Mind Pánosz nyakába borult, ölelte, puszilta, és kérték, folytassák a tegnap esti táncot. Az én kedvesem nem retten meg az ilyentől, még énekelt is nekik egyet. No, ahogy távozott a busz, akkor mit kapott a férfiaktól? Kérdezték tőle, milyen nyelven beszélt hozzájuk?
/Pánosz kb. annyit tud magyarul, Igen drágám szeretlek! Ma tudom, holnap nem tudom, meg a tolatáshoz, beparkoláshoz szükséges vezényszavakat. Ezeket viszont kívülről fújja.)/)
Tehát ezért nem közlök ezekről a női bulikról fotókat.


Az elején felsoroltam Görögország több vidékének szokásait. Ezzel a listával azt szerettem volna megmutatni, hogy bár azonos ünnepről van szó, minden térség másként éli át ezeket a napokat. A történelmük van mélyen beivódva ezen játékok eljátszásában, átadva így azt a ma felnövő nemzedéknek is. Nincs olyan gyermek, aki ne kérdezné meg otthon, hogy mit jelentett egy-két játék, vagy egy-két jelmez. Így tudnak évszázadok történelmére visszaemlékezni. És ami különleges, olyan átéléssel játsszák végig ezeket a napokat, mintha valós, tegnap történt esemény hősei lennének. Az igaz hazaszeretet a történelmünk és hagyományunk átadása gyermekeink felé. És látjátok, ezt még a karneválokban is átélik.
 

Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008
Farsang 2008