2012 őszén, mikor Thassos szigetre hazaérkeztem, egy nagy-nagy álmom volt.  A Kelet-Makedónia és Trákia tengerparti térségét átfogó turizmus.
Immár 20 éves múlt volt mögöttem a turizmus mindennemű világában. Azt tudtam, hogy célom eléréséhez csak lassú lépésekkel tudok majd  közeledni és hogy hosszú idő kell majd ahhoz. Ennek legfőbb oka, hogy számomra is ismeretlen volt maga a terület és a kultúra is. Bár a közép-makedón terület egy csücskében, Halkidiki területén bújt ki az országos turizmus csírája, sejtettem, hogy itt fog majd teljessé válni. Mint ahogy egy virág nyílik, úgy bimbózott ki az ország tengerparti területein az immár 78 éves hajtás. A kezdeti autós utakból a szárról tovább indulva a szigetekre repkedtünk. A szigetek, mint a tengeri virág egy-egy szirma voltak. A pillangók mi vendégek voltunk, kik örömmel ittuk a szigetek nektárjait. Amikor az ottani örömöket felfedeztük, egyre beljebb és beljebb vágytunk. Útjaink immár folytatódtak újra autókkal is. Azzal kezdtük, de kíváncsi éhségünk miatt gyors ezüst szárnyakra váltottunk. A földről a levegőbe közlekedtünk, majd vizekre is vágytunk. Kicsiny és nagy hajókon meghódítottunk sok szigetet és megismertünk sok öblöt. Segített ezekben az útjainkban minden. Egy-egy területre nagyon nagy számú vendég érkezéséhez minden feltételt adottá tettek rövid idő alatt. A területekért felelősek lehetővé tették, hogy ott tájékozódni, közlekedni tudjunk. Mindennel elláttak bennünket, hogy nyaralási feltételeink maximálisan elegendőek legyenek a föld bármely tájáról érkező vendég felé a teljes ízlésvilágban. Megtanítottak így bennünket zenéjük, kultúrájuk, vallásuk, szokásaik, ételeik és természeti csodájuk megismerésére. Vannak területek, melyeken ezt lehetővé tudták tenni, mert a domborzat, az időjárási klíma ezt engedte. De vannak területek, hol ez nem vált lehetővé az utóbb említett tényezők miatt. Ott még ma is a turizmus kezdeti állapotában van minden feltétel.

Ilyen Samothraki szigete. Kicsit jobb az állapot, mint a turizmus által immár betört területeken, az 1980-2000 közötti állapotoknál. Az ország próbálná oda is megadni mindazt, melyre egy egyszerű, rutintalan vendégnek szüksége lehet. De ezek ott nem valósulhatnak meg a sziget nyers természeti ereje miatt. És valószínű soha nem is fognak megvalósulni. A szél ereje, a tenger hullámai, a hegy hatalmassága, a föld belsejéből előtörő jelenségek, a hegy megszámlálhatatlan heves vizű forrása nem ad lehetőséget a mai modern világ által megszokott kényelemre. Ember építhet oda, de a természet átalakítja azt számára megfelelővé. Ha ezt egy odakerülő idegen tisztelettel fogadja, akkor viszont ölbe veszi, pihenteti, és boldog és gazdag emberként engedi távozni. Mikor? Akkor, mikor azt a sziget is akarja.


Meséltem nektek erről a szigetről igen sokat. Most újra egy történetbe kezdek majd.

Jöttünk ide a nagy komppal, magánautókkal, majd autóbusszal. Most vitorlással próbáltuk meghódítani ezt a különleges szigetet. Hosszú történetet fogtok majd olvasni erről a rövid háromnapos vízi utunkról, hogy újra erőt és bátorságot és tudást adjak felétek e szigetre utazásotokhoz. Írásaim célja éppen az, hogy kedvet kapjatok az ideutazásra! Akár kisgyermekkel is.

Az utunk megszervezésére igen rövid időnk volt, így nem adtam mindenki számára lehetőséget, hogy tudjon hozzánk csatlakozni. 2017 őszétől kezdődött kutatásom a vitorlás út kivitelezésére, de az addig általam ismert vitorlás társaságok anyagi feltételei oly magasak voltak, melyekkel nem láttam biztosítva a vendégeim köréből az utaslétszámot. Majd jött a nyárelő, és egyik pillanatról a másikra a megoldás kezdett újra körvonalazódni. Július első napjaira meglett a vitorlás, az arra az útra alkalmas kapitányaival. Az útiterv évek óta készre kidolgozva, de hiányzott részemről a vitorlás tapasztalat. Életemben először veletek ültem vitorlásra. A bibliai negyven nap állt számomra lehetőségként, hogy megkóstoljam a vizet e csodálatos vízi járművön. Hatalmas segítséget kaptam tőletek. Semmi mást nem kellett tennem, csak fogadni a tőletek felém nyújtott kedvet, tudást és felajánlott lehetőségeket egy-egy útra. A kirándulásaink a márványparton és az ahhoz vezető öblökben történtek.

És jöttetek nagy számmal. Idős és fiatal, sőt még csecsemő is. Jött olyan, ki nemzetközi úszóbajnok, de javarészt víztől félő és úszni nem tudó és a hajótól, annak imbolygásától félő vendég volt egy ilyen kirándulás résztvevője. Jött ki a közlekedésben, mozgásban nagy figyelemre és segítségre szorult. Jöttetek, vidáman, jókedvűen, bízva hajónkban, kapitányában és bennem. Hálás vagyok mindenkinek ezekért. Mindenki egy fontos láncszem volt a hosszú utunkhoz. Akik nem jöttek, csak távolról néztek bennünket, ők is. A biztatást, a merszet, a miérteket és a hogyanokat ti adtátok.

Az utunk csodálatos lett. De épp arra világított rá, hogy mi másra kell még figyelnünk, nekünk szervezőknek, hogy a 2019-es évben a vitorlás kirándulásunk már ne próbaút legyen.

2018. augusztus 29-én indultunk útnak. A tervezett programról itt olvashattok: Vitorlás kirándulás Samothrakira

Egy nappal később a tervezettnél. Vártuk a szél feltételeket mind a három napunkra.
Az utunkat korábban kezdtük.
9 óra tájt indultunk útnak és 4 órakor már a helyszínen voltunk. Az odaút elég hullámos volt, jó erőt kívánva mindenkitől. Egy vendégpár ezen túl úgy tudott érkezni, hogy 22 órás útról azonnal a vitorlázással kezdte.
Az első napra tervezett programnak a felét tudtuk megtenni. Feltérképezve a megvalósítható programokat, azonnal átszerveztük a program végét a hazaindulási nap kezdetének.
A második nap teljes programjának végrehajtásába is beleszólt Poseidon, a tenger istene. Ha a tegnapi napon nem lettek volna a nehézségeink, talán megfutamodtunk volna. Így viszont boldogan és bátran indultunk arra az útra, melyet az adott tengeren tudtunk megvalósítani.
A harmadik napon is történtek olyanok, melyek felboríthatták volna terveinket. De akkor is rugalmasan vettük a buktatókat.
Összeségében mindent láttunk, mit terveztünk.

Minden nap éjjelén elalvás előtt kacagva, sokszor egymást szeretettel ugratva elemeztük ki a nap eseményeit, nagy kalandjait. Mondtuk is: Ember tervez, Isten végez. Hogy mily igaz volt ez itt!
A hazautazás napjának kezdetén megtörtént a Kaviri misztériumi beavatási szertartás utolsó ceremóniája.
Ez volt az utunk legfőbb célja. Szerettünk volna átesni egy ókori beavatáson. A mód, ahogy jöttünk, az is azonos módon történt, mint ahogy évezredekkel azelőtt ezt tették az ide érkezők.
Minden nap egy próba volt.
A vendégeink otthoni életformája, életkora az e tájba való beilleszkedésbe, mind-mind a megpróbáltatás része volt mindenki számára.
Ha egy városban találkozol össze velünk, és ismered azt, hogy mi vár itt ránk, senkiről elképzelni nem lehetett, hogy be tudjuk vállalni a sziget általi erőpróbákat. Én magam is hihetetlenül néztem elé. Magamat is beleértve.
DE HELYTÁLLTUNK!  
Méltón kapta meg mindenki az út végére a kirándulás legnagyobb ajándékát, a piros beavatási szalagot!
Egy pár gondolat, hogy mi is ez a beavatás. Ezt főleg azok kedvéért, kik még nem olvasták a honlapon található írásainkat.
Részletek: Ahol az Istenek laknak

Kik voltak a Kavirik?
A Kaviria misztériumokat jóval nagyobb rejtély övezi, mint a görög mitológiát.
E témának érdekessége, hogy Samothráki nagyra becsült istenségeire rámondják, hogy Kavirik, de azt, hogy kik a Kavirik, nem tudják megfejteni.

A szertartás résztvevői tanítást kaptak általánosságban a természet születéséről és haláláról. A Kaviria misztériumokon a szertartás elsősorban a születést és csak kevésbé a halált tartotta központi témának. Sehol az ókori görög irodalomban nem említik a Kavirion misztériumot a reinkarnáció vagy a lélek halhatatlanságának tanaként. A mai napig sehol nem találtak utalást az ásatási anyagok közt, mely szerint a kaviriai misztériumban utalás lehetett volna a halál utáni lélekre. Ez azonban nem bizonyít semmit. Az ókori évekre vonatkoztatva mindig csak feltételezéseket tudunk mondani, még bizonyított tények esetén is

A Kaviri misztérium tanítása az emberiség születése és újjászületése volt.

Azonosítják Hermésszel is, mivel a Hermészhez tartozó szentállat-szimbólum a kos volt, mely szimbolizálja a megtermékenyítő erőt és a vezért.

A keresztény író szerint a szobrok megszemélyesítik az első embert és a lelkileg újjászületett embert. Az értelmezési ellentmondásokra példa ez is.
Ennek az Ádám-féle keresztény értelmezésnek komolyabb oka lehet.              

Az ókori beavatási szertartás menete több szakaszból állt és több helyiségben zajlott. Voltak katakombás alagsori termek is. Ezek beazonosíthatóan „orvosi laboratóriumi” vagy legalább is biológiai műhely-szerű célra szolgáltak.

A beavatás misztériumát nemcsak egy személy, hanem együttes csoportok is megkaphatták. Azok, akik részt vettek ilyen misztériumokon, szerveztek a szent helyen kívül is, akár saját városukba szimpoziumokat. Ezeken a találkozókon csak a beavatottak lehettek jelen. A beavatási szertartás során titoktartásra esküdtek fel. A titoktartás megszegése halálbüntetéssel is járt.
A szentség felvétele, megtisztulásuk, tehát eggyé válásuk során felvállalták a tiszta erkölcsöt, mint társadalmi kötelezettséget. Végcélja a megtisztított és átalakított erkölcsös gondolkodás és magatartás volt.

«οι μυούμενοι εγίνοντο ευσεβέστεροι, δικαιότεροι και κατά πάντα καλλίτεροι».
„Az „eggyé váltak” tisztelettudók, igazságosak, teljességükben a legjobbak lettek.”

Így a bálványimádaton és a vallási értelmen túl azt is láthatjuk a Samothráki misztériumokról, hogy filozofikus alapjuk és közösségi erkölcsöt formáló jellegük is volt. Vagyonszerzésre való használata bizonyítottan kizárható. Erkölcsi és tanítási oktatási célzata volt.

A tényleges gyónás után, Koi és a misztériumot irányító vezető feloldozása után a  megtisztult személy elkezdhette az eggyé válás szertartását.

• Nem volt kötelező jellegű az eggyé válás ceremóniája, csak látogatás szintjén is érkezhettek a szent helyre.

• Maga a szertartás szent kövek között történt. Ezek nagyméretű, természetes kőtömbök voltak. Az áldozat-bemutatások is e szent kövekhez közeli áldozati helyeken történtek. Színük bíbor, zöld, piros, kék és szürke. Hatalmas erőt kibocsájtónak gondolták azokat a monumentális köveket. Ásványi anyag tartalmuk főleg magnézium és szén. E kövekből gyűrűt is készítettek, viselésekor úgy gondolták, a szentek majd vigyázzák őket. Talizmán gyűrűként viselték hát.  Ezeket a magnetikus kőgyűrűket az „eggyé válás” misztériuma után kapták viselésre a beavatottak. A kőgyűrű viselésének sokkal több jelentése lehetett.

Talizmánként adtak az áldozatot bemutatóknak - főleg a hajósok és az utazók körében- egy bíborszínű kendőt. Ezt először körbekötötték a szeméremtest fölött. Jó szerencsét és a veszélyektől való védelmet vártak e kendő áldásaként.
A megtisztultak valószínűleg írásos dokumentumot is kaphattak a beavatásukról.  Volt egy szent kőtömb is, ahova bevéshették nevüket a ceremónia után.


Az utunk legfőbb pillanatait fotókkal és videófelvételekkel megörökítettük és élőben a Facebook-on közvetítettük felétek.

Ehhez a műszaki feltételek csak részben voltak adottak részemről. Természetesen épp a legszebb, legélvezetesebb pillanatok nem kerülhettek videófelvételekre. Éppen a helyzetek spontánsága és a felhevült kedv intenzitása, és a személyes élmények magánszférájának megőrzése miatt.
Az útidő a két sziget közt 6 és 7 óra között van, a tenger járásától és hullámaitól függően.
Három napot töltöttünk a szigeten, melyben a sziget minden arca bemutatkozott.
A három nap a hajón és a szigeten töltve mély barátsággá formálta kapcsolatunkat.
Boldog élményekkel, lelki és tárgyi ajándékokkal távozva érkeztünk vissza.
Mint ahogy képekkel a teljes utat bemutatni nem tudtuk, ilyenek a hozott ajándékaink is. Többje nem pénzzel megvehető és mérhető.

Sok csoda tanúi voltunk.

- Ajándékaink és a csodák közt van a delfin kíséret is. Nagyon különleges volt. 3 delfin követett bennünket oda és vissza a mély tengeren. Néha-néha felbukkantak, csak jelezve, ne féljünk, itt vagyunk veletek, óvunk és védünk benneteket. Hol előttünk, hol mögöttünk, de legtöbbször rejtélyes módon hajónk alatt átcikázva, pillanatra sejtetve engedték láttatni magukat.

- A szurdokokban a vízeséses "gurna"- nak titulált természetes víz vájta kőmedencék szélén a nimfák módján fürdőzők közt.

- A hegyi túrázók közt is, kik komoly felszereléssel vonultak a le hegyről. Vakok voltak. Fehér bottal és túrabakancsban. A velem levők hitetlenül, zavartan nézték a mellettünk elvonulókat. Kérdőn néztek rám, hogyan lehetséges ez. Hova és hogyan mennek ők? László jutott eszembe. Egy Thassos szigeti vendégem. Évekkel ezelőtt megijedve figyelmeztettem, veszélyes hegyeink vannak. Majd ő kijavított. Nektek, a látóknak. Azóta általa tudom, hogy ez valós. Sokkal jobban látnak. Azaz hallás után látnak. A csoport egymás közt beszélgetve az elágazást a maguk módján észlelve, ott álldogálva, figyelve, majd döntve, hova tartanak.

- Tengeri betegség sem létezik. Erre bizonyságot adott Éva. Ő félt a víztől. Úszni nem tudott. A hajó imbolygását nem bírta, hajóra nem szívesen száll. Mégis megjelent. Mikor megláttuk, valóban milyen beteg, nem tudtam, kétségbe essek? Mit csináljunk vele este vagy a következő napon? Hogyan jut majd haza? Mit teszek vele a programokon? És láss csodát... Az első nap diszkrét felvételeit az állandósult rosszullétéről, majd a második nap, mikor a hullámos tengeren már ő volt a kormányosunk. A harmadik nap meg már duzzogóra vette, hogy miért ladikozunk és miért nem a méteres hullámokon lovaglunk az alattunk 200 méteres tengeren, hol 500 méteres árkok is húzódnak.

E szigeten tehát minden lehetséges!

A beszámoló megírásáig és annak felétek való bemutatásáig, aki erre kedvet érez, nézzen bele az eddig közölt felvételi anyagokba. Ott hirtelen, rövid ismertetések is vannak.

Szeretném, ha kedvet kapnátok Samothráki megismerésére személyes utatokkal.

Kezdeményezést és ötleteket várok egy másik útra, melyet immár autóval, vagy kis autóbusszal mini csoporttal tennénk meg.
A hegyet szeretném meghódítani veletek.
Gyalogtúra kedvelőkkel szeretnék a Saos csúcsára felgyalogolni. Nem, mint extrém sport!
Csak a kiépített gyalogúton, reggel 7 órakor megindulva és legkésőbb 20.00 órára hazaérve, hegymászás nélkül.
Rutinos hegyi vezetőt, ha szükséges, fogok találni abból a körből, kit a Samothraki-rajongó magyarjaim már ismernek.
Kis buszt is találunk otthonról ide.
7- 8 éjszakás itt tartózkodás időpontjának kiválasztásához szeretném, ha június első szakaszától június 20-ig lehetne.
Résztvevő bárki lehet, ki szeretne hozzánk csatlakozni. Nem kell, hogy gyalogtúrázó legyen. Fontos csak a jó egészség és a kedv.

Amihez még segítséget szeretnék kérni, az egy kisfilm készítése a meglevő videófelvételekből.
Örömmel venném, ha találnék valakit, ki segítségemre lenne egy mindenki számára élvezhető film elkészítésében.

A 2018-as szezon szeptember 27-ig tart. Egyelőre még a vendégekkel vagyok.

A vitorlás utunk ismertetése október végére várható.

A következő szezonra a szállásfoglalásokat október elejétől kezdjük meg.

Ahogy a Thassos rajongók köre kialakult, és évről évre nagyobb lesz, remélhetőleg, a beszámolónk után elkezdődhet a Samothraki rajongók köre is.

Az onnan kapott halászhálót a kör kialakulásához megkaptuk. A csere egy 55 %-os magyar pálinka volt. Nem kérték, hanem mindenki kapta. Mi a halászhálót, a halászok pedig a megrészegítő hálánkat, azért a mámoros élményért cserébe, mely itt vár ránk SAMOTHRAKI SZIGETÉN.

 

Kép előzetes:

Szamothrakiról hozott ajándékok és a megérkezés pillanatai:

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel