Megérkeztünk Thaszoszra!
Útközben a komp fedélzetérõl figyelve egyre közelebb integettek a zöld hegyek : gyere, gyere, fedezz fel! Még a hajót kísérõ sirályok is ezt vijjogták.
Vár a sziget!
Tengerpartja, homokos strandjai, vízbe ereszkedõi sziklái, minduntalan elõbukkanó, úszásra csábító kis öblei... - ideális a klasszikus strandolásra.
Hajókirándulásra mehetünk a sziget körül.
Hegycsúcsai...- megmászhatjuk az Ypszáriót, és fentrõl gyönyörködhetünk a végtelen látóhatárban.
Falvai a meredek hegyoldalhoz ragasztott kis házakkal... - ízelítõt kaphatunk a görög falusi életbõl.
Templomai, kápolnái, út menti ikonosztázijai - mind az ortodox kereszténység által megélt mindennapos, élõ hit tanúi.
Illatos fenyõfái, olajfa-ültetvényei, márványbányái összekapcsolják a jelent és a múltat.
Lépten-nyomon belebotlunk az ókori élet ittmaradt nyomaiba.

Induljunk felfedezõ sétára
Limenaszból!
Nyüzsgõ, élettel és turistákkal teli kikötõváros. Minden pontján rábukkanunk valami ókori maradványra (lásd Régészeti emlékek 
c. fejezet).
Az óvárosi részen sok különleges stílusú, elhagyott vagy raktárnak használt épületet látunk, amelyek az utolsó török-arab megszállás idején épültek és még ma is egyiptomiak a tulajdonosaik.
A képeslapokon gyakran látható Kalogeriko egyházi kikötõ épületét a második világháború után az egyház a város önkormányzatának ajándékozta. Felújították, az árkádokat befalazták, ott most kiállítóterem mûködik, valamint a sziget egyetlen könyvtára, ahonnan kölcsönözni nem lehet.
Evreokasztrónál az ókori maradványok mellett a szikla ölelésében egy különleges hangulatú bár csábít, mellette egy bûbájos kápolna áll. A kápolnát a múlt században építtette egy helyi család a lánya emlékére, aki szerelmi bánatában a vízbe vetette magát.

Thaszoszi Régészeti Múzeum:
Görögország egyik legjelentõsebb vidéki múzeumának tekintik. 1934-ben alapították. Kiállítási tárgyai 14 évszázadot ölelnek fel. A múzeum gyûjteményében találhatók a különbözõ ásatások során feltárt régészeti mûalkotások.
Gyûjteménye :
A kiállított szobrászati mûvek közül kiemelkednek az alábbiak:
A "Kost vivõ Kurosz (vagy Apollon)", amelyet befalazva találtak a Pithiosz ApolIon templomában, a thaszoszi Akropoliszon. Magassága 3,5m és csak félig kész, talán azért, mert a mûvész megállapította, hogy a márványlapon repedés van. Készítése a i.e.7. századra tehetõ.
A "Pegaszosz", amelyet a HérakIion épületegyüttesében találtak, készítése i.e. 500 körülre tehetõ. A szárnyas Pegaszosz (Pegazus), a ló, Medúsza vérébõl született, amikor õt Perszeasz lefejezte.
Szilénosz feje, úgyszintén a Héraklionból, szintén kb. i.e. 500-ból. A szobron jellegzetesek a kihangsúlyozott vonások és a démon - Dionüszosz követõje - arckifejezése.
Apollon isten a szarvastehénnel - dombormû. A mû eredete a klasszikus korszakra tehetõ (i.e. 5. század). A szobrot Dionüszosz isten szentélyében találták.
Áldozati dombormûvek az Artemisz szentélybõl, a színházból és a Héraklionból, amelyek kora i.e. 5. századra tehetõ, athéni mûvészeti hatásokat mutatnak.
Lófej a Héraklionból. A mû keletkezése i.e. 460 körülre tehetõ.
Fejek az archaikus, vagy az elsõ klasszikus korszakból (i.e. 5. század közepe és vége felé).
Hermész és a Gráciák dombormû, az ókori kikötõvel szemben található kapuról.
Férfi és nõi fejek i.e. 4. század második felébõl.
Komédia fej nélküli szobra, szintén a Dionüszosz szentély emelvényét díszítette, és a Komédiának ajánlották.
Egy tragédiai maszk, talán az elõzõ szobor álló nõi alakja tartotta a kezében, i.e. 4. századból.
Dombormûves jelenetek az i.e. 4. század második felének síremlékeibõl.
Afrodité és a delfin. Hellénisztikus korabeli szobor. Ez a kicsi remekmû valószínûleg belsõ hely díszítésére szolgált, i.e. 3. századra tehetõ az eredete, és a Héraklionban találták.
Platon feje. Ez a mû jellegzetes kifejezõje a töprengésnek és a szigornak, amely a nagy görög filozófust jellemezte.
Római császárok és nemesek portréi. A mûvek között van Julius Caesar feje, Lucius Caesar feje, Claudius feje, úgyszintén Hadrianus szobrának a feje és a törzse.
dolok a Városvédõ Athéné szentélyébõl, az Agorából, Alikibõl, az Artemiszionból, és az Evreokasztro szentélyébõl. Keletkezési idejük i.e.7. századtól a hellénisztikus évekig terjed.
A sziget különbözõ szentélyeibõl és a thaszosziak házaiból származó különbözõ agyagedények töredékei.
Más görög városokból való edények és kisplasztikai mûvek.
Nõi díszítõ elemek, kovácsolt ékszerek, csatok, gombok, szerszámok fogói, illatszeredények, horgok, halotti koszorúk, mécsesek stb.
Pénzérmék
(a Thaszoszon talált nagyszámú és bámulatba ejtõ pénzérmék változatossága bizonyítja, hogy az ismert aranybányák mellett pénzverdék is mûködtek. Az elsõ pénzérme i.e. 600-ból való. Az érmén Dionüszosz koszorús feje profilból. A másik pénzérmén Héraklész egy kifeszített íjjal, felirata Thaszosz. I.e. 400-ból szintén Héraklész ábrázolásával és Thaszosz önálló állam megjelöléssel látható. Ebben az idõben volt Thaszosz a makedóniai partvidék gyarmatosítója, ezért lehetett szükség ilyen jellegû pénzérmére.
A római idõszak alatt a pénzérméknek már két oldala volt. Az egyiken Héraklész, Thaszosz felirattal, a másikon az egység megjelölése.
1 talentó=60 mnai
1Mná= 100 drahma
1 drahma=6 obolus )

Az ókor nagy festõje és szobrásza Polignosztosz volt. Mûremekein ábrázolja Delfit, Athén tereit.
Pithagorász készítette Poliniki Theogenész szobrát.
A múzeumban találunk említést a thaszoszi születésû Sztiszimbosztosz író és bölcselõrõl, aki Homéroszt oktatta.
A szintén helyi születésû Androszthéniszrõl, aki Nagy Sándor legkiválóbb hajóskapitánya volt.
Georgosz Nikoliszról, aki Páter Gimnásziosz néven is ismert volt. 1858-ban született Theologoszban. Potámiában nevelkedett, majd Amerikában tanult botanikát. Onnan visszatért Potámiába, megházasodott. Utána Ágiosz Oroszra, az Athosz kolostorok egyikébe, a Megisztisz Lavroszba költözik. Tanulmányaiban az orvostudomány fejlõdését szorgalmazza, ellenszegülve az akkori orvosi szokásoknak. Az Ágiosz Oroszról újból Potámiába költözik, ahol az egyik templomban szolgál kántorként. A falu lakói házat építenek neki, hálából orvoslással is foglalkozik. A hatóságok többször elfogják, hogy megállítsák tevékenységét, de az egyház védelme alá kerülve újból kolostorba vonul, ahová az emberek követik. 1942-ben Potámiában halt meg. A sziget újkori legismertebb embere volt. 1930-ban a sziget fõorvosának akarták kinevezni.
Emlegették, mint szent, isten, õrült, Ypokráti, Megmentõ, Egyiptomi, Nagy bûn, Csodatevõ, Új Krisztus, Nagy fakír.

A kiállított tárgyak alapján képet kaphatunk a sziget ókori lakóinak szokásairól, életérõl, a mûvészeti irányzatokról stb.




 

Induljunk el nyugati irányban, az óramutató járásával ellentétes irányban. Így a szigeten körbefutó út mentén meg-megállhatunk a legszebb kilátást nyújtó helyeken kiépített pihenõknél.

Sorrendben Agiosz Vasziliosz partja, Niszteri, Glifada, Papalimani strandok következnek. Az északi oldalról szemközt a makedón partokat látjuk, Kavala városa messze fehérlik.

Szkala Rachoni homokos partján hosszan elnyúló strandokat találunk. Halászkikötõjében padok csábítják az odatévedõ vendéget bámészkodásra.

Bekötõúton jutunk a hegy felé fekvõ Agiosz Georgiosz és Rachoni csendes, festõi falvakba.

Szkala Prinosz - kompkikötõ. Kavalából érkeznek ide komphajók, ritkábban, mint Keramotiból Limenaszba.

Prinosz - hétfõnként piac.

Prinoszból bekötõút vezet a Mikrosz és Megalosz Prinosz (vagy Mikro és Megalo Kazaviti) településekhez, amelyek élénken õrzik a helyi színeket.
Mikro Kazavitiben (Mikrosz Prinosz) megmaradt az 1815-ben épült festõi Agiosz Georgiosz templom.
Megalo Kazavitiben (Megalosz Prinosz) található a Tizenkét Apostol régi temploma (19. század), a Zoodohu Pigi (életet adó forrás) kápolnával.
Mikro Kazavititõl (Mikrosz Prinosz) egy földút vezet a közelben lévõ nõi kolostorhoz, az Agiosz Panteleimonaszhoz, amely 1843 óta áll.

Szkala Sotiraszbõl egy 2 km-es úton jutunk Szotirasz faluhoz, ahol 300 m magasságban tapadnak a meredek hegyoldalhoz a hagyományos házak.

Szkala Kallirachi - egy 1880-as mûemlék polgárházban kapott helyet a néprajzi gyûjtemény. 1 km-re a falutól találjuk az Agii Anargiri kis templomot, amely az itt történt csodákról ismert.

Innen vezet bekötõút Kallirachiba.

Szkala Mariesz turistaforgalma kicsi.

13 km-es bekötõúton érjük el Marieszt. Egy patak medrében épült, láthatatlan a tenger felõl. A falu a nevét egy feltevés szerint a terület sok eperfájáról kapta, míg a néphagyomány szerint a két Máriától, akik megmenekültek egy kalóz rablótámadásból. A Taxiárhesz régi temploma a legrégibb Thaszoszon (1800). Itt õrzik a Mariotiszi Agiosz loánnisznak, az ortodox hit új mártírjának ikonját, aki mártírhalált halt 1652-ben Konstantinápolyban, mert megtagadta az iszlám hitre térést.

Továbbmenve megnézhetjük a Genna-tavat, és vízeséseket.

Limenaria, Pefkari, Potosz idegenforgalomra berendezkedett falvak, nagyon kellemes strandokkal.

Elõször Tripiti festõi öblét érjük el. Limenaria a sziget legnagyobb városa. A 20. század elején az ásványbányákat üzemeltetõ német Speidel Társaság irodái „Palataki” (Palotácska) néven ismertek. Limenariában van egy Néprajzi Múzeum és a Papageorgiu kicsi magánmúzeum,. A Metalia-beach kedvelt strand.

Limenaria összeér a szomszéd faluval, Kaliviával. Innen egy 8 km-es földút vezet a festõi hegyi faluhoz, Kasztróhoz, 660 m magasságban. A falu létezését bizonyítani lehet 1434-tõl, lakott volt a 19. század végéig.

Pefkári tengerparti üdülõhely.

Potosz régebben Theologosz falu kikötõje volt. Ma egyike a sziget legfejlettebb turistaközpontjainak.

Potosztól 10 km-es távolságra esik Theologosz a sziget belsejében. Ez Thaszosz egyik legrégibb és legszebb faluja, a sziget fõvárosa volt a 19. század közepén. Az 1821-es forradalmár Hadzigiorgisz Metaxasz lakását napjainkban felújították. Látogatható: az Agiosz Dimitriosz székesegyház, az értékes fafaragásos ikonosztázzal (1806), a Panagia (1870), és az Agia Paraszkevi templom, freskókkal és fafaragásos lépcsõkkel, valamint a kicsi Néprajzi Múzeum.

Pszili Ammosz finom fehér homokos strandja miatt közkedvelt.

Asztrisz a nevét a derült csillagos egének köszönheti.

Szirének medencéje - márványbányászat után maradt, tengervízzel telt üreg (lásd Kirándulások menü/)

A nyugati partról látjuk a kolostorairól híres Athosz félszigetet.

A Szent Mihály Arkangyal apácakolostor a sziget védõszentjérõl kapta a nevét. A kolostort elõször egy 1287-es okiratban említik, egy Krisztus keresztfájáról való szög kis darabját õrzik. Hosszú szünet után a kolostor mai lakói 1974-ben költöztek ide, felújítása most is folyik. A kolostor udvarából lenyûgözõ a panoráma. Boltjában szuveníreket vásárolhatunk.

Aliki - a hegy felé esõ oldalon Thimonia, a parton és a félszigeten ókori maradványok.(lásd A sziget régészeti emlékei c. fejezet)

Paradise beach strandja közkedvelt a finom homok és a hullámok miatt.

Kinira - itt voltak az aranybányák, amelyeket a föníciaiak fedeztek fel.

Következik Golden Beach - Aranypart. Elõbb Szkala Potamiát érjük el - mindennel ellátott üdülõfalu. Itt láthatjuk az Agiosz Nikolaosz pici templomot, a festõi kikötõt, amely csak kis hajókat tud fogadni, a régi kolostori arszanaszt (hajójavító) 1892-bõl, amely ma szórakozóhelyként mûködik.
Majd a parton továbbhaladva Szkala Panagiához érünk, amit sok helyen Golden Beach üdülõfaluként említenek.

Az öböl homokos - néhol aprókavicsos - partja, sekély vize ideális a strandolásra. Kitekintve a nyílt tenger felé, tiszta idõben bal kéz felõl Thrákia partjai, part menti hegyei látszanak, jobb kéz felõl, a kis Gramvusza-szigeten túl Szamothraki szigetének 1700 m-es hegycsúcsa.

Az országút tovább felfelé vezet Potamiába. Innen indul az Ypszárióra vezetõ turistaút.
Ebben a faluban található Polignotosz Vagisz (Potamia, Thaszosz 1894 - Amerika 1965) thaszoszi szobrásznak a múzeuma. A mûvész 1894 januárjában, Potámiában született. Édesapja favágó és faszobrász volt. Heten voltak testvérek. 1911-ben az édesapa Amerikába küldi menekültként. New Yorkban sok nélkülözésen megy keresztül. Mivel tehetséges és kitartó, 1917-ben a COOPER UNION által hirdetett szobrász tanulmányokon vehet részt. Az elsõ világháborúban haditengerésznek áll. A háború végére megkapja az amerikai állampolgárságot. 1919-ben beiratkozik 3 éves szobrásziskolába. 1920-ban már kiállításon is megjelennek mûvei. NATIONAL ACADEMY OF DISING elsõ helyezést kap a PÁPPOS MOI, azaz "A nagypapám" mûvével. Ezután saját galériát nyit, amit 10 évig HARRY PAYNE WHITNY szponzorál. Késõbb Bethpage-ben, Long Islandon telepszik meg . Ez a szakasz életének legboldogabb, legtermékenyebb része. 1952-ben már világszerte elismert szobrász és grafikus mûvész. 1952-ben Long Islandon egy nagy fesztiválon az Ipnosz, azaz az Álom címû mûvével nyeri meg az elsõ helyezést. Nagyon sok alkotása New York ortodox egyházi múzeumában található. De munkássága darabjai más múzeumokba is elkerültek: Brooklyn, Toledo, Ohio, Tel Aviv, és nagyon sok van magángyûjtõk kezében is. 1963 nyarát sok év után újból itthon tölti Potámiában. Ekkor már idõs és beteg. Betegsége miatt visszament New Yorkba, ahol 1965. márc. 15-én elhunyt. Végakaratában kérte a Görög Nemzeti Múzeumot és Képtárat, hogy szülõfalujában építsenek egy kis múzeumot, ahová kedvelt alkotásait kérte elhelyezni, ráhagyva értékes mûveit a szigetre ill. Potámiára. 1981. aug. 29-én teljesült kívánsága.

Nem sokkal utána elérjük Panagiát, Thaszosz régi fõvárosát (1838-1840-ben volt az). Tipikus hegyoldalhoz ragasztott görög falu. Rengeteg turista keresi fel. Jellegzetesek az erkélyes, szürke palatetõs régi polgárházak. A tiszteletet parancsoló Panagia temploma (1832) mellett 11 kápolna is található, amelyeket csodatévõknek tekintenek. Olívaolaj-üzem is mûködik itt.

Márványbányák mellett, fenyvesek között kanyargó szerpentinen érjük el Limenaszt.

A város szélénél jobbra vezet az út Makriammoszhoz, a sziget legjobb (de fizetõs) strandjához, azon túl pedig a márványbányákhoz.


Forrás:
Panoráma Görögország útikönyv 1977. (Forgács A.- Szabó M.)
Thaszosz (Rekosz Kft., ford.: Athanaszia Lambropulu)
www.go-thassos.gr
+ Ági kiegészítései

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel