A beszámolóm is úgy készült, mint ahogyan a nyaralásunk, döcögősen.
Ilyen még nem történt, hogy májusban sem voltam benne biztos, hogy nyaralni tudunk. Egyben voltam biztos, hogy nagyon szeretném, sokat is sírtam miatta. Először Áginál már lefoglaltuk a nyaralásunkat július első hetére, majd a munkahelyen mondta a kollégám, hogy Szardíniára utaznak ebben az időpontban, 2 pincérből 2 nem mehet el, kompromisszumot kellett kötni. Igen ám, de a férjemnek még egy időpont volt jó, június első két hete, mindig ebben az időben volt még a nyaralásunk, de most különböző zavaró tényezők játszottak közre, úgymint a lányunk már elsős és a suli vége  június 14, én meg érettségiztem, és a szóbeli vizsga június, ha sikerült az írásbeli, ennek kihirdetése június 9. Most hogyan legyen??? Természetesen Áginak levél, hogy a lefoglalt szállást törölje, mert nem tudunk menni, hogy mikor és mennyi időre, majd megírom. Ezek után egyezkedések az iskolákban, a munkahelyen, majd a sikeres tárgyalás után újabb levél Áginak, hogy június 3-án indulunk.
Az útról nem nagyon írnék, mert teljesen normális, semmi extra. Annyi változás volt, hogy a fórumról megismerve egy párt „Gabriloszékat”, tudtunk róla, hogy ők is akkor jönnek, így telefonszámot cseréltünk, néha hívtuk egymást.
1/5 kor indultunk Budapestről. A határokon 1-1 perc alatt átjutottunk, Lapovói ÖMV benzinkútnál nagyobb pihenő, majd görögországi határnál Dutty Free-ben. Tankolás az Olympos Plázánál a határtól 20 km-re, automata benzinkút, mert éjszaka csak a másik oldalon működött, ez 6-kor nyitott. A macedónoknál a határ előtti benzinkutak be voltak zárva. Szerbiában és Macedóniában is megállítottak éjszaka a rendőrök, de azonnal tovább is engedtek, semmit nem kértek, köszöntünk a nyelvükön és ennyi, már tovább is intett. Irány Thassos, ez görög idő szerint ½ 6. Az autópályáról én lejöttem Stavrosnál , hiszen ráértünk, és a tengerparton mentünk végig, Keramotiig, megérte a látvány miatt, mert az autópályán elég monoton volt, itt már egy picit fáradt voltam.
Elindult előttünk a komp, de már nem bántuk ezt sem. 3/4 10-es komppal mentünk át a szigetre. Ági pont az irodában volt, így már Limenasban  találkoztunk. "Haza" vittük és az apartmanunknál jó sokáig tudtunk beszélgetni, hiszen az irodás vendégek csak másnap érkeztek.

 

lután lesétáltunk a partra és ott találkoztunk Gabriloszékkal, hát elég hűs volt az idő, ők egy kicsit kételkedtek abban, hogy lesz jobb is, mi tudtuk.  
Este még sétáltunk egy kicsit velük, beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk. Második napon, szombaton sem volt felhőtlen az ég, így bementünk Limenaszba.
 
Sétánk közepette, telefon Ágitól, hogy meglepetést készít, ne tervezzünk vacsorát, este 6-7 óra körül érkezik. Így is lett, készített jó kis bárányt, ami igen finom volt, ezt csak a gombája múlta felül, amit az érkező vendégekkel szedett. Ekkor még nem mondta, kik Ők, a fenséges eledelhez csatlakozott Makisz, a mi házigazdánk, a grill sajtjával és kolbászával. Csodálatos volt, úgy éltünk, mint a görögök, az asztalon minden, beszélgettünk, jót ettünk, ittunk, és vártuk a meglepetés vendégeket. Közben Ági elrohant, motoros csoportja érkezett, őket pátyolgatta. Ekkor megérkezett Szegedről a Süli házaspár, nagyon megörültünk nekik, tavaly is együtt voltunk, és jól elbeszélgettünk. Az eső is megeredt, így rövidre sikeredett ez az este, de csodálatosan éreztük magunkat.

Vasárnap hétágra sütött a nap, így a parton töltöttük el, majd  este a Tratába mentünk beszélgetős estre, jól sikerült, az Apollónos vendégekkel, Gabriloszékkal, Süliékkel és persze Ági vezetésével jó kis csapat kerekedett, és ez tartotta magát végig a nyaralás során, nem mentünk el egymás mellett szótlanul, ha találkoztunk, megosztottuk a tapasztalatunkat egymással, ki merre járt, és mit látott. Itt született meg az elhatározás, hogy kedden dzsiptúrára megyünk.

Integetni hétfőn este mertünk, Áginál megpanaszolkodtak itthonról /jogosan/, hogy elmaradt a megígért integetés szombatról. Meghívást kaptunk Emőkéékhez /ők Süliék Szegedről/ egy vacsorára integetés után. Hétfőn egy sziget körbét szerveztünk, nem először, de most is találtunk új képeket. A kolostor tavaly óta nagyon sokat fejlődött és szépült. A települések még nem nagyon éltek, kicsit elmaradva a tavalyi évhez képest.

Este integetés után, eleget téve a meghívásnak, egy nagyon jó estét töltöttünk a Maria apartmanban vendéglátóinkkal. A vacsora végén igen új desszerttel ismertettek meg, joghurt zöld diós mézzel és müzlivel, isteni finom.

Kedden reggel izgultunk egy kicsit a dzsip túra miatt, megérkezett az autónk. Nekivágtunk a nagy útnak. Először  aszfaltos úton haladtunk, egy kolostornál /Ag.Georgios/ álltunk meg, ahol egy apáca lakik, és örömmel hallgattuk Ági szavait, itt nekem már döbbenetes volt, hogy Ági mit tud a szigetről, az is bizonyos volt, hogy a tudását nem útikönyvből tanulta, hanem eltanulta a helyiektől, ittuk a szavait. Tovább indulva már a hegyi úton izgalmas volt. Megálltunk pihenni egy forrásnál, Ági felkészülve készített frappét mindenkinek, beszélgettünk, mesélt.
Talán egy kicsit megsértettem, akaratlanul, mert azt találtam mondani, hogy tavaly mikor saját erőből másztuk meg az Ipszáriót, mást éreztem.  Innen mentünk, mentünk, csodálatosabbnál csodálatosabb helyeken, majd felértünk az Ipszárió csúcsára, némi eltéréssel pont egy éve voltunk ott gyalog.

 

 

Majd lefelé jövet kősivatagban álltunk meg, Ági meg csak mesélt, mesélt, mi meg ittuk a szavait. Megpróbált minden bugyutának tűnő kérdésre válaszolni.
Innen az utunk Kastróba vezetett csodálatos utakon. Itt mindent megtudtunk a kihalt településről, kik és mikor látogatják, hogyan temetkeznek. Azt is, hogy van egy kocsma az üres faluban, és megél a turistákból, részleteket nem írok, nézzétek meg Ágival. Majd némi kóborlás, pihenés után, elindultunk a vízesésekhez, ha láttatok még csodát, hát ez az volt.

Ági kis papucsában úgy ment felfelé, hogy alig bírtuk szusszal utána, de olyan helyre vitt, hogy csak ámultunk és bámultunk.
Innen az utunk Theologosba vezetett. Igazi görög falu szűk utcákkal, kafetériák előtt ülő helyiekkel, mi megálltunk a falu közepén a legszűkebb helyen, 4 autó egymás után sorba, mellettünk senki se ki, se be, itt mézet, és pálinkát  lehetett vásárolni, félelmetes volt az eladó.
 
 
 
Vettünk rózsaszirupot, és tovább haladva megmutatta a régi falu központját, templom, kocsma, és egy bolt,  sajnos ezt már nem lehet látogatni. Leértünk a hegyről, és hazafelé vettük az irányt, már 7 óra felé járt az idő. Mikor elindultunk reggel, el sem tudtam képzelni, mit tudunk csinálni estig. Autóval vagy 150 km lehetett, de ha Ági nem tart kordában minket, még most is nézelődünk. Valami csodálatos nap volt. Itt is köszönjük Ági!
Szerdán strandoltunk, hogy gyermeknek is kedvezzünk, megtanult úszni, este vacsora a Tratában.
 
 
Már a "jól" ismert társakkal találkoztunk, először külön vacsoráztunk, azután már görögösen összetoltuk az asztalokat és jókat beszélgettünk. Csütörtökön el voltunk kényeztetve, Efi anyukája főzött ránk igazi görög muszakát, strandoltunk, gyakoroltuk az úszást, este kóboroltunk Panagiában és Potamiában. Mi nagyon szeretjük a két település igazi arcát.

Péntekre már rányomta a hangulatát, hogy holnap menni kell haza.
 
 
Este elköszöntük Emőkétől és Józsitól, majd vásároltunk csetreszeket, keserű szájízzel elköszöntünk a tengertől és összepakoltunk a hazaútra, mert mi reggel szoktunk visszajönni. Efitől még kaptunk némi ajándékot, és lefeküdtünk. Nem tudom miért, de nagyon rövid éjszaka volt. Reggel  ½ 9-kor elindultunk hazafelé, vettünk kroaszánt, majd irány a kikötö. A 9 órási komppal át is értünk Keramotiba.
 
 
Ismét nem az autópályán mentünk, mert Stavrosban tettünk egy kört, vettünk gyrost, és irány Budapest. Az út hazafelé is zökkenőmentesen telt, határok pár perc.
Különös dolog azért mégis történt, mikor a macedón-szerb határon megálltunk a gyrost megenni, magyar kamion mögé álltam, majd úgy gondolván, ha magyar, akkor legalább köszönünk, így közelebb mentünk. Kicsi ez a világ, olyan sofőrje volt az autónak, aki nagyon régi barátom, talán 10-12 éve nem láttuk egymást. Ő Egerben lakik még mindig. Örültünk egymásnak. Görögdinnyéért mentek, kicsi terefere, aztán elköszöntünk, és elindultunk haza. Budapestre éjfélre értünk haza.

Ismét gyönyörű és tartalmas nyaralást töltöttünk el a szigeten.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel