Már negyedszerre mentünk a szigetre.
Idén sem csalódtunk, és eddig szinte mindig más arcát mutatta.

Az út oda - vissza:

Az időpontok szokás szerint a magyar idő szerint vannak írva.

  időpont oda időpont vissza
indulás / érkezés (Budakalász ) 21:50 1:15
HU - SRB határra érkezés / indulás 23:40 23:18
HU - SRB határról indulás / érkezés 0:53 22:40
SRB 1. fizető kapu (4 Euró ) 1:44 21:43
SRB 2. fizető kapu (3 Euró ) 2:18 21:01
SRB 3. fizető kapu (csak biléta / 8 Euró ) 2:52 20:22
ÖMV kút érkezés / indulás 3:38 19:35
ÖMV kút indulás / érkezés 4:20 18:58
SRB 4. fizető kapu (8 Euró / csak biléta ) 5:19 17:54
SRB 5. fizető kapu (2,5 Euró ) 5:31 17:42
SRB - MAC határra érkezés / indulás 6:58 16:19
SRB - MAC határról indulás / érkezés 7:05 15:50
MAC 1. fizető kapu (1 Euró ) 7:26 15:40
MAC 2. fizető kapu (1,5 Euró ) 7:52 15:18
MAC 3. fizető kapu (1 Euró ) 8:08 15:02
MAC - GR határra érkezés / indulás 8:58 14:15
MAC - GR határról indulás / érkezés 9:35 13:05
Karamoti kompkikötőbe érkezés / indulás 12:10 9:50
Szállásra érkezés / indulás 13:40 8:32
összes óra a kompig: 14:20 15:25
összes km a kompig: 1214 1220
 
Az úton sem oda, sem vissza semmilyen különös esmény nem történt. Mentük a tempónkat. A főutakon és az autóutakon egy-egy gyorshajtás is belefért, de az autópályákon már a megengedett 120 km/h-val haladtunk. A határokon sem volt semmi akadékoskodás, mindenhol simán átjutottunk. Csak odafelé volt egy hosszabb várakozás a szerb oldalon belépéskor. 4, majd később 5 sorban ment a sor, de mégis a magyar és a szerb oldal között félúttól álltunk. Nem tudom, mit csináltak a szerbek.
Oda és visszafelé is szokás szerint 2-2 nagyobb pihenőt tartottunk . Egyet a jól bevált ÖMV kútnál, egyet pedig a görög határon. Görögországban Thessalonikitől már végig autópályán haladtunk a Keramoti-i letérőig. Visszafelé egy szakaszt még építenek (vagy javítgatnak, odafelé látni is lehetett a melósokat) így van bent egy kis főutas rész. De ez nem is baj, hisz így tovább lehet gyönyörködni a tengerben, mivel az út a parton halad. :)
 
Megpróbálok arról írni, amiről eddigi beszámolóimban még nem. Tehát most ne számítsatok nagyon részletes leírásra.
 

Tapasztalatok:
A szigeten talán most volt átlagosan a legrosszabb idő az eddigi évek közül. Legtöbb napon hatalmas felhők gyülekeztek a hegyek felett, amiből általában ugyan nem lett eső, de azért féltünk, hogy elázunk. A helyiek  sem voltak biztosak abban, hogy lesz vagy nem, vagy - vagyra saccolták. Igazából napközben csak egyszer zavarta meg nyugalmunkat az eső, de az is elállt 15 perc alatt, és mentünk vissza a partra. Éjszaka már inkább esett.

Gondolom a sok eső miatt volt olyan párás a levegő, hogy a tenger felé fordulva általában  nem lehetett látni "semmit", mármint a környező partokat nem láttuk. Kivéve az utolsó nap, mikor is elég nagy légmozgás volt. Akkor még a szállásról is látható volt Szamothraki, amit eddig csak a Paradise Beach-ről láttam. Aznap egyébként is minden  part sokkal közelebb volt, mint ahogy gondoltam. Kár, hogy utolsó nap volt és nem volt nálam a "nagy" fényképező, mert csak strandolni mentünk a kedvenc helyünkre.

A gyülekező felhők és a várható vihar miatt egyébként a "partiőrség" is tette a dolgát. Egyik napon, mikor már pakoltunk befele, a "lifeboy" a sípját fújva terelte ki a népet a vízből. No ilyet sem láttam még eddig. De legalább tudható, hogy vigyáznak ránk. :)

A tavernák továbbra is jók. Bár az áraik egy kicsivel magasabbak, mint tavaly. Bár így is kevesebből kijöttünk, mivel nem kaptunk üdítőt. Vacsorához mindig „ván big minarál votert” kértünk, ami kb. elég volt négyünknek és annyiba (vagy annyiba sem) került, mint egy 2 dl üdítő, ami ugye semmire sem elég.De több helyen adtak kancsóban kérés nélkül is csapvizet, ami szintén finom.
Ha tavernában ettünk, akkor kijöttünk 30-35 euróból úgy, hogy négyen ettünk „tu tzatziki”-t és mindannyian egy-egy főételt és a vizet. Ha „csak” gyrost ettünk (pl.: Mama's Grill), akkor elég volt 18-20 euró is, persze itt is volt előételnek valami (általában tzatziki). A gyros pitában 2,3, ha kérsz bele tzatzikit is, akkor 2,5. Egyébként nem tudom, miért kell mustárral és ketchuppal kihozni alapból a gyros pitát. :(  Az egyik legolcsóbb étterem talán a panagiai platános volt. A Tratában mindenki egye a vendégkönyvben leírt haltálat a köretekkel együtt, tényleg isteni finom. Ági, bocsi, hogy csak egyszer ettünk ott, de az eddigi 3 év alatt annyi tavernát ajánlottál, ami jó volt, hogy muszáj volt azokat is végigjárni. Idén nem mentünk szinte sehova sem kétszer, csak a panagiai platánosba és a fővárosi Mousses-be. Aki a Moussesbe jár, az feltétlenül kóstolja meg a polip vörösboros szószban című fogást!

Kirándulások:
Egyik nap felkerestük Ági mesterét, vagyis a szobrászt Limenaria határában. Megnéztük, hogy Ági mit alkotott, illetve, hogy ő miket faragott kőből, márványból és fából. Hát mit mondjak, Áginak lesz még mit tanulni. Olyan alkotásokat láttunk, hogy nem győztünk betelni vele. Kár, hogy olyan görögös rend volt csak a „kiállítótermében”, és vadászni kellett a szebbnél szebb darabokra.

Megkerestük Ági egyik tavaszi kirándulásának helyszínét is (Letöltések között: Skala Maries - Fáró ókori tengerparti területe). A hely tényleg pazar, bár kimondott pancsolásra nem túl alkalmas. A part apró kavicsos, de a vízbe érve elég hamar mélyül, valamint bent már sziklás is. Még szerencsére, hogy mindnyájan szeretünk búvárkodni (sznokerezni), vagyis inkább a felszínen lebegve nézelődni. Itt érdekes dolgokat láttunk. Az élővilág gazdagabb és színesebb volt, mint eddig bárhol a szigeten. Láttam egy szerelmes halpárt is, akik pont úgy táncoltak, mint az akváriumunkban a sügéreink. Szinte a közelségem sem zavarta őket, majdnem meg tudtam őket érinteni. A partra mikor megérkeztünk nem volt senki, csak egy idősebb úr, aki szintén búvárkodott, de mire mi beöltöztünk Ő is elment. Mikor mi kijöttünk akkor jött két fiatal pár, így már három helyen volt lepakolva a kb. 800-1000 m-es parton. Mikor összecuccoltunk még sétáltunk a sziklákon, majd visszamentünk a többiekhez, akik a Paradise Beachen vártak.

Egy nap átmentünk a szárazföldre, hogy ott is körülnézzünk, mert azt eddig kihagytuk. Sajnos az eredetileg tervezett 10 célpontból csak 5 valósult meg, de arra a napra az is elég volt. Keramotitól indulva megnéztük Nea Karya piacát (Ági elmondása szerint aznap ott volt nagypiac), szerencsére senkinek nem tetszett igazán, így hamar továbbálltunk. Onnét  Chryssoupolin áthaladva kimentünk az autópályára és Porto Lagos felé vettük az irányt. Porto Lagost megnéztük (ingyenesen látogatható) és tovább haladtunk A Szarakatszani skanzen felé, ami zárva volt, így csak kerítésen kívülről tudtam róla pár képet készíteni. A skanzentól Fanarit érintve (ott egy kört téve) mentünk a Polyanthosnál lévő bizánci hídhoz. Ott az új hídnál letettük az autót és  a folyóparton a nagy köveken besétáltunk a célig. Ott a csapat több tagja is megmászta a hidat. A hídtól Xanthi volt a cél, ahol sétáltunk egyet az óvárosi részen. Megmondom őszintén rám nem tett különösebb hatást, én valahogy mást vártam a leírások alapján. Parkolni viszont elég nehezen lehetett a belvárosi részen. Sajnos csak séta közben találtunk meg egy nagy és üres parkolót. A séta vége felé egyre jobban gyülekeztek a felhők, így sietve tértünk vissza a kocsihoz (még az Ági által ajánlott „füstös kocsmát” sem volt időnk megkeresni). Innét már csak egy célunk volt, feljutni a Nesztosz folyó kilátójához. Az út egy részét esőben tettük meg, de így is felejthetetlen volt a látvány, ami a szerpentinen felfele fogadott. A csúcsra érve szerencsére elállt az eső, így tudtunk nézelődni.. Aki arra jár, annak nem szabad kihagyni. Még rossz időben is pazar volt a látvány, hát még tiszta időben milyen lehet. Sajnos a  tengert csak halványan láttuk a pára miatt.

Voltunk megint Jeep túrán is. Most saját szervezésben és részben szűkített, részben bővített programmal. Mivel a 12 fősre hízott csapatunkból 5-en még nem voltak több helyen, ezért a kolostort, a márványbányát kihagytuk, és helyette a mariesi  vízesést és a szirének medencéjét néztük meg. Így egy kicsit kevesebb volt a hegyi út, és egyúttal a szigetkörbe is megvolt majdnem. Az útvonal Maries vízesés – Ypsarió – Kastro – Theologo – Szirének medencéje volt. A látvány most is felejthetetlen volt, de Ági elmondásai hiányoztak. Sőt most a csúcson sem felejtettem el beleírni a könyvbe (szeptember 1. a mi oldalunk, bocsikáék bejegyzését pedig megtaláltam).
 

 .......

Ja, és hazafelé a kompról láttunk delfint! Mindig szoktunk viccelni, hogy nézd delfin, de most egy vicc után tényleg volt, pedig viccnek szántuk. Sajnos nem a komp mellett úszott sokáig, csak a komp mögött ment el, de háromszor-négyszer is láttuk, ahogy a hátuszonya kiemelkedik a vízből.

 

FÉNYKÉPEK  :

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel