Barcelona 2012.10.27. – 10.30

Immár harmadik éve, ősszel mindig elrepülünk egy városlátogatásra. Köszönhetem ezt a 2010-ben váltott Wizz Air Hitelkártyámnak, mellyel egész évben szorgalmasan gyűjtjük a pontokat a repülőjegyre. 2010 júniusában igényeltem  a hitelkártyát az Erste Banknál, és hála az üdvözlőidőszaknak, szeptemberben már kettesben ingyen repültünk Rómába. 2011-ben már összejött annyi, hogy az egész család menjen, tehát mind a négyen ingyen repültünk Nápolyba. Idén is megvolt az összeg az ingyenes repülésre, csak az iskola kicsit későn közölte az őszi szünet pontos időpontját, így pár nappal lemaradtunk az olcsóbb jegyről, így 30 eFt-ot fizettünk a 4 db jegyért. Pedig, ha tudjuk időben, akkor még maradt is volna a következő repülésre.

Az indulás napján egy kicsit korán kellett kelni, mivel a repülőgép 6:05-kor indult. 2-kor csengett a vekker, felkeltünk, megpróbáltunk emberi ábrázatot varázsolni magunkra, készítettünk pár szendvicset és 3:15-kor elindultunk Vecsésre az Union Parkolóba. Nagyon korrekt társaság, 3. éve náluk hagyjuk az autót, míg oda vagyunk. Az autót leadjuk, kisbusszal elvisznek minket a reptérre és mikor visszaérkezünk, jönnek is értünk. S talán a legjobb áron dolgoznak a környéken. Kell ennél több?
4 óra előtt pár perccel már a reptéren is voltunk. A Ferihegy 1. bezárása miatt idén már a 2B-ről indulnak a Wizz Air gépei. Mikor kinyitott a check-in pult, a nagybőröndünket feladtuk és elindultunk a biztonsági kapuk felé. Viszonylag gyorsan be is jutottunk, így volt még idő egy cappuccino és forró csoki és ásványvíz vásárlásra, persze aranyáron.
Mivel a szeptember eleji foglalástól az indulásig összejött 8800 Ft pontokból, ezért a jegynyomtatás előtt hozzáadtam még az elsőbbségi beszállást is. Így nem kellett sorba állni a beszállókapunál, hanem soron kívül mehettünk. Így a repülőre is elsők között szállhattunk fel és válogathattunk az ülések közt. A nagyobb élmény miatt mi a repülő hátulját részesítjük előnyben. Itt felszálláskor először lefele, mikor a repülő orra megemelkedik, majd felfele, mikor már emelkedik az egész gép, „hullámvasutazunk”. Sőt a több látnivaló érdekében az út függvényében az oldalt is ki szoktuk gondolni. Igaz, idén megvicceltek, mert másik irányban szálltunk fel, mint szoktunk. Gondolom a szélirány most így volt kedvezőbb.
A repülőút eseménytelen volt. A földből nem sokat láttunk, mert a teljes út alatt a felhők eltakartak mindent. Azért így is gyorsan elrepült a 2 óra 20 perc.
Landolás után a barcelonai repteret oda-vissza párszor végigsétáltuk, hála a rendszernek. Kb. a reptér jobb oldalára érkezett a gép, és el kellett sétálni a közepéig, mert ott van a lejárat a csomagátvételhez. A csomagátvétel szintjén megint elsétáltunk a jobb oldalra a csomagokért, majd vissza középre a kijárathoz. A kijárattól megint jobbra a vonat felé (Renfe). A vonatot könnyen megtaláltuk, mivel jól ki van táblázva minden, és ez igaz az egész városra. Szóval az oda-vissza séták után az itthoni HÉV-nek megfelelő, csak sokkal kulturáltabb vonathoz mentünk. Az állomáson automatából vettünk 4 db T10-es jegyet, melyet kártyával tudtunk fizetni. A jegy egy mágnescsíkos kártya, melyet az állomásokon le kell húzni, és elektronikusan vonja le az utazásokat, majd nyitja a kapukat. Követi, hogy hol vagy, és átszálláskor, ha időn belül vagy (1,5 óra) nem von le még egyet. Azt, hogy hányszor utazhatsz még, azt a rányomtatott sorokból tudod követni, illetve a kapuknál érvényesítéskor ki is írja, hogy mennyi maradt még.
Szóval a repülőtérről az R2 vonattal (csak ez van ott) bementünk a Sants Estació megállóig, ha jól emlékszem a 4. megálló. Itt megkerestük a csomagmegőrzőt, mivel a szállásunkat csak később tudtuk elfoglalni, és letettük a felesleges csomagokat.
Innét az L5 metróval elmentünk a Diagonal megállóig, a kapunál az automata nem vont le plusz egységet a továbbutazásért.
A metróból feljövet megkezdtük a városnézést. A Passeig de Gracia-n indultunk a Placa de Catalunya felé. Első nevezetesség, amit megcsodálhattunk az a Casa Mila volt. Utána a Casa Battló következett.  Mindkettő Gaudi műve, és a turisták egyik fő célpontja. A házakba be nem mentünk, csak kívülről csodáltuk meg őket. Útközben találtunk egy Ferrari boltot is, ahol megcsodáltunk a Ferrari 2011-es 1:1-es modelljét.
A Placa de Catalunyán rengeteg ember, és még több galamb volt. Ez a város egyik központi helye. Innét a La Ramblán indultunk a tengerpart felé. A La Rambla Barcelona „Váci utcája”. A széles út két oldalán van 1-1 sáv az autóknak, középen pedig parkosított sétálórész árusokkal és éttermi asztalokkal. Az árak is olyanok, mint a Váci utcában.  A séta alatt betértünk a Mercat de la Boqueria navü piacra. Van, ahol azt írják, hogy ez Európa egyik legnagyobb és leghíresebb piaca. Valóban nagy, tényleg minden van. Áru is, ember is nem kevés. Néhány helyen nagyon is sok az ember. Mindenesetre 1 órát biztosan elsétáltunk itt. Vettünk kóstolónak frissen facsart gyümölcslevet, tapaszt, serrano sonkát (kis papírtölcsérbe) és kókusz szeleteket, mind finom volt.
A La Rambla végén megnéztük az 1888-as világkiállításra készített Kolumbusz szobrot, lementünk a tengerpartra és leültünk pihenni egy padra. Ekkor néztem rá a telefonomra, és láttam, hogy leendő szállásadónk írt egy sms-t, hogy ne 6-kor, hanem 5-kor találkozzunk. Pihentünk egy kicsit, és mivel éhesek is voltunk egy kicsit, elindultunk keresni valami helyet, ami megfelelő. Messze nem  akartunk menni, mert a Drassanes állomás pont jó volt nekünk, így vesztünkre a La Ramblan kerestünk valami elfogadható árú éttermet. Az étlapok kint voltak, tehát válogathattunk, de kiderült, hogy „nem mind arany, ami fénylik”. Mikor leültünk a teraszrészen, kiderült, hogy ott nem az étlapon feltüntetett áron van az étel, hanem drágább. De bemenni már nem akartunk. Meg akartuk kóstolni a menüt, amiben tapas és paella volt, így azt kértünk, a gyerekek pedig pizzát. A tapas kevés volt és mivel a piacon is kóstoltuk, tudtuk, hogy nem is finom. A paella szintén elég kis adag volt, de az én adagomban volt „meglepetés” is. Egy hosszú fekete hajszál. Persze hívtam a pincért, és kérdeztem „What is this?”. Ő nézett csak rám, és mondta „I don’t know.”. Mire én felvilágosítottam, hogy haj. Nagy nehezen megkérdezte, hogy visszavigye-e, persze igennel feleltem. A másik pincér egy elnézés kíséretében hozott egy másikat. Mondanom sem kell, hogy az íze sem volt olyan, amire azt mondanánk, hogy igen. A pizzák is elég gyatra minőségre sikeredtek, bár ha jól láttam, akkor mirelit volt, abból meg ugye nem lehet jót sütni. Az ár két üdítővel és két ásványvízzel volt 48,5 Euró. Borravaló természetesen a haj és a modor miatt nem járt, gondolom érezték is, így nagyon nehezen akartak jönni a pénzért. De nem volt szerencséjük, kivártam és visszakértem az 1,5-et.
A kiábrándító evés után célba vettük a metrót és elmentünk a csomagunkért, majd a szállásra. A szállásunk a Poble Sec megállóhoz nagyon közel volt. Térkép nélkül odataláltam, hála a GoogleMaps-nak, hiszen a teljes útvonalat végigsétálhattam előtte.
Szállásadónk már az utcán várt. Bevezetett a lakásba, elmondott pár dolgot, átadta a kulcsokat és többet nem is láttuk. Szállást most a www.housetrip.com oldalon foglaltuk, mivel a szállodák árát 4 főre egy kicsit sokalltuk. Ezt néztük ki és foglaltuk le: http://www.housetrip.com/en/rentals/54835
A szállás egy társasházi galériás lakás, két fürdőszobával. Nem is lett volna vele gond, de az ágyneműk és törölközök tisztasága hagyott némi kívánnivalót. De lehet, hogy úgy jobb lenne, hogy általában a tisztaság. Pedig az értékelések közt általában a tisztaságot emelték ki az előző bérlők. De nem részletezem tovább, nem volt egy siker sztori ez sem. Lényeg, hogy én másnak nem ajánlom.
Erre a napra már csak egy programot terveztünk, a Magic Fountain szökőkút zenés és fényjátékos show-jának megtekintését. Ezt a programot ősszel pénteken és szombaton lehet megnézni. Bár elég hűvös lett estére, a szél is fújt, sőt elég csúnya felhők is gyülekeztek, azért elindultunk. A szállásunktól nem messze volt, így csak sétálni kellett. Szerencsére az eső nem eredt meg, bár a szélnek köszönhetően azért egy kicsit mindenki elázott, ugyanis a szökőkút cseppjeit a szél is porlasztotta. Mindenesetre megállapítottuk, hogy kár lett volna kihagyni.
A műsor után hazasétáltunk és már csak a tisztálkodás és alvás maradt hátra.

A reggeli ébredés és tisztálkodás után elindultam, bagettet és paradicsomot venni. Nagyon finomat sikerült kapni a közeli boltban. Még meleg volt.
Megreggeliztünk és elindultunk. Utunk első állomása a tegnapi utolsó volt. Megnéztük világosban is a teret, a Nemzeti Múzeumot, a szökőkutat. A téren rendezvény volt, rengeteg futó emberrel. A rózsaszín szalag miatt mi a mellrák elleni futóversenyre gondoltunk. Be nem mentünk sehova, csak sétáltunk és fényképeztünk. Érdekes, hogy a téren több mozgólépcső is van, a szintkülönbségek könnyebb leküzdésére.
Innét elsétáltunk a Espanya metróállomásra, ahonnét az Urquinaona megállóhoz mentünk az L1-es vonalon. Innét a Katedrálist vettük célba, mivel olvastuk, hogy vasárnaponként a téren a helyiek spontán táncba kezdenek. Ez így is volt. A katedrális előtt ült a zenekar, a téren pedig több körben táncoltak a katalánok. Érdekes volt, kár lett volna kihagyni.
A csodálkozás után bementünk a Katedrálisba, ahol nem tudtunk teljesen körülnézni, mert éppen istentisztelet volt. A katedrálisból kijövet sétáltunk a szűk utcás Gótikus negyedben. Elmentünk a Picasso múzeum előtt is, ahova nem mentünk be. Nem is terveztük, de nem is valószínű, hogy kivártuk volna a kb. 200 m-es sort. Nézegettük a helyeket is, hogy hol lehetne ebédelni, de az előző napi rossz tapasztalat miatt már körültekintőbbek voltunk. Végül, mivel biztosra akartunk menni, egy olasz étterembe ültük be. Vettünk paradicsomos kagylólevest, pizzát, tésztát és a végén tiramisut is. Minden nagyon finom volt, nem volt panasz.
Az ebéd jó volt pihenőnek és újult erővel indultunk el a Ciutadella Park felé. A parkból lehet megközelíteni az állatkertet, a katalán parlamentet, a Cascada (Font Monumental). De itt sem mentünk be épületekbe, csak sétáltunk. A park egyik kis színpadán fiatalok steppeltek, amivel több embert is megállásra „kényszerítettek”. A parkból kiérve már kezdett sötétedni. Még elsétáltunk a diadalívig (Arc of Triomf), mely számos barcelonai nevezetességgel együtt az 1888-as világkiállításra készült. A diadalív tövében is fiatalok szórakoztatták a járókelőket, itt éppen zenéltek. Olyan érzésem volt, hogy Barcelonában ha valamit tudsz, akkor keress egy helyet, tégy ki egy kalapot, és mutasd meg, mit tudsz. Mindenféle művészt lehetett találni a városban.
Mivel ekkorra már teljesen besötétedett, már csak egy séta fért bele a napi programba a metróig. A Tetuan teret néztük ki, ahonnét egy átszállással elérhető volt a szállásunk megállója.

A harmadik napra hagytuk Barcelona legnagyobb nevezetességeit. Ezen a napon korábban keltünk, mert előreváltott jegyünk volt a Sagrada Família-ba és nem szerettünk volna elkésni. Online jegyvásárlás itt.
A jegyben annyi érdekesség volt, hogy nem otthon kinyomtatható típus, hanem csak egy e-mailt küldtek, ami félig angol, félig spanyol nyelven íródott. Itthon annyit kibogoztunk, hogy automatánál kell kinyomtatni. Volt referencia számunk is és tudtuk, hogy a bankkártyánkra még szükség lesz. Előző nap már próbálkoztunk, mert ezekből az automatákból ( „la Caixa” ) sok van a városban. De nem jártunk sikerrel. Szerencsénkre a szállás metrómegállójánál is volt egy ilyen automata, és hozzá iroda is. Az egész olyan volt, mintha bank lenne, de több mindent intéznek itt. Itt kértünk segítséget, hogy pontosan mit is kell csinálni, mert nem jutottunk el addig, hogy a referenciaszámot beüssük. Kiderült, hogy azért, mert nem jól kezdtünk, igazából nem is kell az a szám. Be kellett dugni a kártyánkat, és már ment is minden rendben. Ott volt, hogy mit vásároltunk, és ebből mit szeretnénk kinyomtatni. Egyszerűbb volt, mint gondoltuk, de segítség nélkül elsőre nem mertük a kártyánkat beadni a gépnek. :)
Lényeg, hogy meglett a kártya és már indultunk is a tegnap esti metróútvonalon (L2, majd L3) a Sagrada Família megállóig, mely a Tetuan (Miért van az, hogy a Csillagok háborúja jut eszembe erről?? :)) után kettővel következik. A metróból feljövet a templom tornyosult fölénk. Feledhetetlen látvány volt. Számítottam rá, hogy hatalmas építmény, de ekkorára nem gondoltam. Az első csodálkozás és fényképkattogtatás után elsétáltunk az előreváltott jegyes kapuhoz. Itt kevesebben voltak, és egyszerűbb volt a bejutás. Egy kicsit várnunk kellett, de hamarosan mehettünk be. Először a toronylifthez mentünk, mert az is időpontra volt, és arról sem szerettünk volna lemaradni. Persze egyenesen, megállás nélkül nem lehet, mert mindig, mindenhol egy-egy érdekességet talál az ember. Mindenesetre időben odaértünk a toronyhoz. A lifttel felmentünk, közben elmesélték a lényeget, kiszálltunk és elindultunk a tornyokban lefele sétálni. Egyik toronyból a másikba át lehetett menni, több úton is lejuthattunk. Mondanom sem kellene, hogy a kilátás fantasztikus volt. Miután leértünk, belül sétáltunk és próbáltunk mindent megnézni. Majd lementünk az alsó múzeumba is. Összességében több mint 3 órát töltöttünk el itt.
Ezután elsétáltunk a Güell Parkba. Az út során kerestünk egy alkalmas helyet, ahol némi táplálékot vehetünk magunkhoz. Egy kis szendvicsbárra esett a választás, ahol ettünk 1-1 szendvicset és 1-1 croissant .
A parkban sétáltunk egy nagyot, közben betértünk a Gaudi emlékházba (a Sagrada jeggyel ingyen látogatható ). Megmondom őszintén, én a parktól többet vártam, de azért kár lett volna kihagyni. Lehet, hogy csak a délelőtti fantasztikus élmény után nem volt olyan, mint amit vártam.
A parkból kijövet már kezdett sötétedni. Lesétáltunk a dombról és a legközelebbi metróállomást vettük célba. A tengerpartra mindenképpen le szerettünk volna menni, így azt vettük célba. Egy átszállással sikerült is eljutni a Ciutadella Vila Olimpica megállóig, ahol már a teljes sötétség fogadott. De nem szegte kedvünket, elindultunk a part felé, amit hamar el is értünk. Széles homokos part volt, végig éttermekkel és bárokkal. Legtöbbje zárva volt, gondolom nyáron azért nagyobb az élet. A sós vízben azért megmostuk a kezünket, mert ugye tudtuk, hogy nyárig nem valószínű, hogy lesz erre módunk.
A kis tengerparti séta után már csak a hazaút volt hátra. Ugyanott szálltunk át a metrón, ahol a part fele menet. Ismét megtapasztaltuk, hogy az egy megállónév alatt szereplő két vonal állomása (itt pl.: Passeig de Gracia) nem biztos, hogy közel van egymáshoz. A föld alatt hosszú folyosón kellett átsétálni egyik megállótól a másikig. Ahogy a térképen néztem, kb. egy háztömbnyi hosszt sétáltunk.
Hazaérkezés után egy kis vacsora, tisztálkodás és alvás várt ránk, mivel másnap reggel korán volt az ébresztő.

Utolsó napon reggel gyorsan összepakoltunk és indultunk a repülőtérre. Metróval elmentünk a Sants Estació megállóig, ahol átszálltunk az R2-es RENF-re. A metrójegyek érvényesek voltak a „HÉV”-re is, tehát egy jegy elég kifele is, ugyanúgy, mint befele. A vonat pontos volt. A reptéren feladtuk a csomagunkat, majd ellenőrzés és vártuk, hogy megérkezzen Budapestről a gép. A gép pontosan érkezett, az érkezők ki, mi be. De ez a művelet egy kicsit elhúzódott, így késve indulhattunk csak. Meglepően sokat gurultunk a reptéren. Elég messzire ki kellett gurulnia a gépnek, hogy felszállhasson. A felszálláskor még egy utolsó pillantást vetettünk a városra, majd hamarosan a felhők fölött találtuk magunkat. Szerencsére azért Olaszország környékén kitisztult az idő, így nézhettük a „térképet”. Az Alpok hegyeit hó borította. Szép látvány volt. Sőt Magyarország nyugati részén is láttunk havas részeket.
Landolás, csomagátvétel, kisbusz hívás, saját kocsiba bepakolás, érkezés haza.

Ismét egy szép hosszú hétvégét sikerült egy európai nagyvárosban eltölteni. Reméljük, lesz még ilyenben részünk.
    

 

 

 

 

Hozzászólások  

0 #1 Igy is élmény.vikso 2012-12-16 01:00
Huuu Balazsh micsoda képsorok, a város, az épületek, a piac, az étvágy gerjesztő pultok, egyszóval nagyon jól idevarázsoltad. A beszámolód után akár indulhatna bárki. A katalánokhoz szivesen elmennék én is. :)
0 #2 Más világÁgi 2012-12-17 01:00
Érdekes. Még senkitől sem hallottam, a repülőzést élményként leírva. Pedig az is egy kirándulási élmény. Nagyon tetszettek az épületek stílusai és a parkok. Amin csodálkoztam, hogy a piaci képeknél a kagyló árus milyen bőséges választékkal rendelkezik. És ti megint fekete kagylót ettetek. :)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel