Kellemes ünnepeket kívánok mindannyitoknak! 
Remek, örülök, ha sikerül ebben megelőzni benneteket!

Ma ugye a madarak virágok és fák napja van!


Mi a családommal hivatalosak vagyunk a kertszomszédunkhoz.
( Eredetileg sógornőmmel, Efiékkel szerettük volna a tegnap majdnem levágott kecskénket sütni. De ez két ok miatt vált lehetetlenné. Megsajnáltuk a kecskét. Meg elcsíptek bennünket egy törvényellenes dologgal, és Efinek puszi barátja annak az elnöke, így családostól megy elküldtem a szerv elnökéhez május elsejézni. Egy terülj asztal mellett törvényessé teszi a mi törvénytelenségünket. Hiába, a családnak néha önfeláldozónak kell lenni.)
Buli lesz. Ki a kertszomszédunk? A Mágos. Ő a panagiai pék a főtéren. Azon kívül, hogy a legfinomabb péktermékeket készíti, van egy másik hobbija. Mellettünk van egy 5 hektáros kertje, ami teli van madarakkal. Mindenféle típusú tyúk, kacsa, liba, fácán, fogoly, az idei különleges szerzeménye a páva. Ő, ahogy végez a sütéssel, mivel egész éjjel dolgozik, és bár Panagiában lakik, ott pihenni nehezen tud. Kapja-fogja a tegnapról maradt termékeket, és furgonjával hozza a madarainak. Van egy kis házikója is. Kiül a verandára, onnan nézi a csipegető jószágait. Majd ott szunnyad le napközben. Amikor felébred, összeszedi a sok-sok friss tojást, a szezonális gyümölcsöket, zöldségeket, amit szándékosan a péküzlete számára termel, és hazamegy dagasztani.
E sorokat szándékosan írtam, ellenpéldaként az előző írásomra. Látjátok, lehet nagyüzemileg is így termelni. A Panagotta péküzlet, Panagiában és Limenásban, csak házi termékekkel dolgozik. A pizzák, a kis sós sütemények mind-mind a kertjéből kerülnek ízesítésre. Beleértve a dió, zöldségek, tejtermék, tojás, hús. Vagy ami neki megterem, vagy a szomszéd állattartóit az egyebeket.

Lassan beindul a szezon és elkezdődik a csevegés.
Minden üzlet péntekre kinyit. Május elsejére nagy forgalom várható.
Ez már most érződik.

De amin ma megdöbbentem.

Szombat 12.00 óra óta újból van kapcsolatom! :)

Az egész szigeten gond volt, a Húsvétot követő villámlásoktól. Mostanra került sor az enyém megjavítására.
Megértéseteket köszönöm. Időrendi és fontossági sorrendben válaszolok. Remélhetőleg holnap reggelig megválaszolásra kerül minden levél.

Valamint egy kérésem lenne minden kedves érdeklődő felé.
Nem baj, ha nem az érdeklődő űrlapot töltitek ki. Írhattok egyszerűen, hivatalos formaságok nélkül is kérést az Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. e-mail címre. De az adatok megadása fontos. Egy mobiltelefonszám, amit itt is tudtok majd használni. Ez amiatt is jó, mert látjátok, velem is előfordul, hogy nincs kapcsolatom. Ez gyakori esetben előfordul nálatok is. Vagy a szolgáltatótok meghibásodása miatt, vagy mert rosszul adjátok meg a címet.
Az is gond szokott lenni, hogy látom, hogy nem kapod meg a levelet tőlem. De feltüntetted, hogy van Skype elérhetésed, viszont nem adsz pontos címet oda sem. Tudom a neved, tudok egy használhatatlan email címet, de nem tudom, melyik városban laksz, így a Skype keresőben hiába kereslek. Ott ugyanis másik 5 személy van a te neveden más-más városból. Nem tudom a telefonszámod sem.  Hogyan tudok így veled kapcsolatba lépni?! Pl, akivel már egy hónapja próbálok kapcsolatot teremteni: Dr Kissné Dr Darabos Judit . Nem mükődik az e-mail-ed tőlem, és más elérhetőségi adatod nincs felém. Ha itt olvasol, válaszolj!
Sajnos a levelek zöme így érkezik. 
Fontos tehát megadnod a következő adatokat:
Név, városnév, mobiltelefonszám, és ha van Skype elérhetőséged, az is.
Még egy apró részletkérés. Amikor elkezdünk egy levelezést, kattints vissza a levelemre, a válasz gombra, hogy meglegyen minden részletkérdés és válasz.
Köszönöm bizalmatokat a fentiekben kért adatokra vonatkozóan.

Üdvözlettel: Ágnes
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 Krétán éltem nagyon sokáig. Sokat köszönhetek annak a szigetnek. A görögség szelleme igazából ott érintett meg. A mitológia, az emberek  élete.
Egy hosszabb írásból most egy részletet közlök -  visszaemlékezés arra a szigetre, ahonnan az új életem kiindult.
Olvassátok szeretettel.

BEVEZETŐ
A 2009-es év telén a külvilágtól igen elzárkózottan töltöttem napjaimat.
Marci fiunk az idén Limenasban kezdte meg gimnáziumi iskolai éveit. Az átállás miatt több törődésre volt szüksége. Párom is ”nyugdíjas életet” kezdett itthon. A mindennapjaink teljes átszervezésére kényszerültünk. Miután osztottunk-szoroztunk, kiszámoltuk és örömmel láttuk, hogy lehetőségünk van egy szükségszerű Magyarországra való hazalátogatásra, az itthoni házkörüli apróbb javítandók elvégzésére, és a hosszúra nyúló tél közepi ünnepek idején való „nyaralásra”.

Erről a témáról már tettem említést 2008. március 2-án, mikor a téli Alikiről (Aliki télen) meséltem. A napokban akadt a kezembe egy  újságcikk, ami alapján keresgéltem az interneten és a találtakat most megosztom veletek.

2010 - a BIMA  újság február havi ismertetője -  Nikolaos Koumartzis riportja

A munka a legnagyobb kincsünk...
Andreas Kofterelis

Ebben a cikkben egy történetet szándékozom elmesélni. Ennek egy része már ismert több görög újság, újságíró és szerkesztő számára, és ismertették már más országokban is. Erre a különös kérdésre már felhívták a Kulturális Minisztérium és a görög orthodox vallás néhány képviselőjének, valamint a konstantinápolyi pátriárkának a figyelmét. De senki nem mutatott különös érdeklődést, nem azért, mert a dolog nem méltó figyelemre, hanem szerintem nem a kellő súllyal mutatták be nekik.

 

Tegnap a honlapon dolgozgattam. Több szállástulajdonost ebédidőben értem el, hogy a változásokról meginterjúvoljam őket.
Minden hölgy akkor ébredt. Mint megtudtam tőlük, a délig alvásuk oka az év első női bulinapja volt. Reggelig mulatott a csak női társaság. A beszélgetésünk során volt, aki megjegyezte, ha éjfélkor próbálsz újból dolgoztatni, térerőm újból nem lesz. Más figyelmeztetett, hogy ebéd után Kastróban lesz a buli, ott keress. Amikor valamire koncentrálok, a fülem mellett elengedem a nem a témámhoz tartozó megjegyzéseket. Hát most rosszul jártam... Kastróban Athanosios panigirije kezdődött meg. Tegnap volt a kezdő liturgia része, és a hajnalig tartó mulatság. Erre késő éjjel jöttem rá, amikor valóban eszembe jutva egy fontos szállás-részletkérdés, sikerült elérnem a keresett személyt. A telefonban a háttérzenétől alig hallottuk egymást. Barbara nevetve mondta, hát nem megígérted, hogy ti is feljöttök Kastróba? Én még akkor is félig értetlenül a munkára hivatkozva szabadkoztam, hogy bocsika, de látod, elhúzódott az elfoglaltságom. Majd Pánost kérdeztem, mi a fenét csinálnak mindannyian Kastróban? Ő kérdezi, hanyadika van ma? A dátum után mondja, nagy buli van 2 éjszakán keresztül.
Párbeszédünk Pánosszal:
- Tudod, az Athanasios templom tartja a búcsúját.
- Barbaráéknak van ott háza?
- Miért lenne?! Nincs ott elég ház? Valaki befogadja őket, meg különben sem aludni mentek.
No, még éjjel megbeszéltük, hogy Me és Tücsök azaz Trizoni megetetése után mi is felugrunk Kastróba.
Tudjátok, az a fenséges szépségű, de kísértetiesen üres, számomra eddig szomorú hangulatú holt faluról van szó.
Kíváncsi vagyok, milyen, amikor a helyiekkel telik meg.

November elsején leesett az első hó az Ypszárión. Az Ypszárió keleti felén és a Dió Kefalason. Azóta is kitart. Másodikán elindultunk kora reggel, hogy közelebbről tudjak fotózni, hogy ti is megnézzétek. Utunk végül mégsem a csúcsra vitt bennünket.
2010-es kirándulás meglepetésre tettem ígéretet felétek, hogy egy új jeep túrával állok majd elő.
Úgy néz ki, összeállt a kép!
2 db új jeep túra lehetőség lesz.
Az egyik Potámiából Profitis Ilias hegycsúcs. Ez kizárólagosan csak felnőttek számára. Fantasztikus út. Végig a hegytetőn olyan úton, ahol még turista nem járt. Csak a helyi vadászok némelyike ismeri ezt az útvonalat. Adrenalin túrának is nevezhetném.

A másik egy kicsit lazább. Itt szintén meglátogatjuk majd a Profitis Ilias és az egyéb hegycsúcsokat, de könnyebb útvonalon. Ezt a kirándulást összekötöm majd egy különlegesen elrejtett parton való fürdőzéssel. E kirándulásnál nincs orvosi kizáró ok, és gyermekek számára is élvezetes és biztonságos.

Több részletet a lopkodó konkurencia miatt nem árulok el.

A képeket kidolgozás után feltesszük.

További hallgatásom oka teljesen családi jellegű volt.
Marci az idén Limenasban kezdett sulit. Kicsit rá is oda kellett figyelnem, hogy eddigi kitűnő eredményei tartósak maradjanak.
Ill. megint a hajótársaságnál vannak zűrök. Pánosszal egy válaszút előtt állunk. Egyelőre még kényszerszabin van. Ma indult el Athénba, hogy szétnézzen, esetleg milyen munkalehetőségek vannak a világ egyéb részein. Az itteni munkafeltételek is zűrösek, ill. közeledik a nyugdíjhoz, és bele szeretne húzni az utolsó rövid időszakába. Nehéz eset, mert szeretné is meg féli is. No, majd meglátjuk. Kihasználom ezt az időt, míg távol van, hogy megint veletek legyek.

Az olívázással késlekedünk, mert az idő nem engedi.
November elseje hóval és éjszaka 5 fok körüli hideggel jött. Másodikán jeges szél és szikrázó nap.
Ma megnyílt az ég és ömlik az eső.
Dráma hegyeiben a Falakrón lassan a síelésre alkalmas lesz a hó mennyisége és minősége.

Rendkívüli hirtelen és erőteljesen állt be a tél.
 

Képzeljétek, hol voltunk?!
Ma jeeptúra lett volna, de ömlött az eső és áttettem holnapra. És amikor a pékhez mentünk volna , meg a bebát vittük volna egy helyi szerelőhöz, mert az utolsókat rúgja, megláttam a jeepet. Mondtam Pánosnak, vegyük ki mára, ha már kihozták.
Hát elég bajban voltunk, hogy hova menjünk.
Pános Theologosból szeretett volna ide Potámiába jönni, de ahány hegyi útra mentünk, olyan vízmosások voltak a szakadó esőben, hogy mindenhonnan visszacsorogtunk az útra. Majd Theologosból visszajőve egy ötletszerű utat választottunk.
Legelőször ÁGIOS ADONIS-hoz (ez Potos után és Russo Gremó között található, Potos Potámia felé eső homokos partja.) találtunk el. Ide csak gyalog tudtunk felkatylatni. Zuhogott az eső, Pános szentségelt, de lélegzetelállító volt, amit láttunk. A dombon (Kostas szobrásztól tudtam az ásatásról) körbebogarásztunk az ásatáson. A teljes domb valószínűleg egy fellegvár, akropolis lehetett a mükénéi kortól a bizánci korig. Minden kornak a nyoma ott volt ásatási szintenként ill. beépítve a mostani Ágios Adonis kápolnába...
Kostastól tudom, hogy ez csak kezdetleges feltárás, döbbenetes leletanyaggal. Egy óriási kikötő volt alattuk.

 

Ezekben a hetekben nemigen tudok időt szakítani arra, hogy a géphez üljek és kapcsolatban legyek veletek.
Rettenetes hőség, számomra tömeg van a szigeten a mindenféle vendéglátó helyeken és az utakon.
Most vagyunk a csúcson. 

Mondd, mi ára van annak, hogy egy udvarias sziát köszönj, ha egy földiddel találkozol idegenben?

Sokszor elgondolkoztam, miért van az a jelenség, hogy a görög ember elveszíti a tiszteletét az itt nyaraló idegen emberrel szemben. Ezt a jelenséget először Korfun tapasztaltam. Először nehezteltem érte, haragudtam a korfui paraszt emberekre e magatartás miatt. Később megértettem őket. Hódítók, több nemzedéken keresztül oda letelepedők, vagy meg sem tanulták a nyelvüket, vagy megtanulták, de csak azért, hogy megértsék a helyiek. Megértsék, de velük való beszélgetésre már ne használják. Lenézték a helyieket. Felsőbbrendűnek tartották magukat. Pedig csak buták voltak ezek a valamilyen módon odatelepedő külföldiek.
Később Krétán láttam ezt a jelenséget..............

2009. április 18.

Gyerekek, a tegnapi templomlátogatásom valami csodálatos volt.
Minden évben azonos, és minden évben ámulattal tölt el.
Tegnap volt Jézus keresztre feszítésének megemlékezése.
Munkaszüneti nap a keresztény helyeken. Kivételt képeznek tehát a pumák, török tráki települések. Ezért napközben oda mentünk át  vásárolni az ünnepekre, Xanthiba.
6 óra felé értünk haza. A második kompra fértünk fel. Mindenki ünneplőbe öltözve, láthatólag a templomba készült minden autós. Ahogy a faluba értünk, mi is elmentünk az EPITÁFIÓ-nál áldozatot bemutatni. 

endeel