2012. április 15.

Meséljetek, ti megvalósítottátok a tojáskoccintási játékot?
Nálunk Zsuzsi és Marci lett a győztes.
Marcinak egy édes sztorija is kerekedett Csaba mahagóni tojásával.
Fiam 15 éves. Ma viselte a feltámadás előestéjén élete első magyar - tesómtól kapott, Annáék által hozott - öltönyét.
Nyalka legény lett, elismerem. A templomudvaron a tömegben egy 5. osztályos kis falubeli fiú hozzá is odament:
Koccintasz velem?
Először elhangzott a köszöntés.
Hristos Anesti. - Krisztus
feltámadott.
Marci kötelező válasza: Alithos Anesti. - Valóban feltámadott.
Majd jött a koccintás a tojással. A két kicsi piros tojás koc, kocc, kocc. A kicsi fiú értetlenül, már-már mérgesen üti Marci tojását. Mire a fiam elnevette magát. Mi van, Bobiras?  Az enyém mahagóni. A tiéd? A gyermek értetlenül nézte, majd elnevette magát. Nem tudom, milyen fából készült!
Érvénytelennek minősíteném a fatojás-koccintás győztesét. Mégis győztes lett Marci! Ő legalább tudta, mi fából faragták!
Csaba, ezer hála szálljon rád Marcitól!
Ja, és hogy ki a Bobiras? Kicsi kis manó. Merthogy az én fiam már öltönyt viselő 15 éves férfi!

Közeleg a húsvét.
Ilyenkor a böjti  időben szárnyasokat nem vághatnak az emberek. Részben a költések miatt, részben meg ugye böjt van!
Erről jut eszembe...
Ideje megnézni, mi lett a kis vadkecskémmel...
Nézzétek, milyen szuper farmot létesítettek a hegyen. A hegyoldal szikláit beépítették akolnak. Itt vannak bezárva az idén született - decemberi-januári születésű - kis gidák. Ezek lesznek a húsvéti menü fő fogásai. Részben ezért is nem engedik ki őket a szabadba.
Ezek a kis állatok mama nélkül maradtak és cumisüvegből etetik őket. Elég drága a tejpor, 4 Euró/kg. Egy nap egy kecske ennél többet is be tud nyakalni. Hogy mennyit adnak nekik? Kb. 1 litert, meg kiegészítő abrakot és ágakat. 

                     No hát akkor itt a megígért történet. Köszönöm türelmeteket!
 
                     Tavalyi írás:  Alkioni napok 
            Alkion
 
 
Napfényes tavasz a fehér télben.
Meleg a hidegben.
A sötét égbolton a fényes csillagok ragyogása.
Szétáradó öröm a búskomorságban.
Születés a haldoklásban.
A szülőanyából kibújó csecsemő első felsíró hangja.
Szép ráncok az öreg arcon.
Vízesés a kiszáradt vízmederben.
A száraz magon a frissen zöldellő csíra.
Az új élet születése.
Ez mind Alkion!
 

Remény, hogy az élet folytatódik. Berobbanva, megtörve a jégpáncélokat, simogató gyöngéd színekkel megtöltve a természetet és a lényünket.

A rút kisfóka

Akármilyen furcsán hangzik, előfordul, hogy a természet nagyon kemény ... Igen! Ez a kis állatka igenis egy pár hetes születésű kis árva fóka. Az igazság az, hogy tényleg nem olyan, mint minden más fóka. Láthatólag albinismoban szenved.

A kis állatot egy kietlen parton véletlenül találta egy ügyes fotós. Nagyon megörült a lencsevégre kapott ritka példánynak. A kis állat vak volt, félfülű, és magányos. Családja magára hagyta, mert csúnya volt. Mert különbözött a fókafalka egyéb kölykeitől.

Sok boldogságot Balázsunknak és családjának!

 

  A balázsolás ünnepe

Főként diákoknak, diákokról szóló ünnep a balázsolás, de ennél azért mégis sokkal összetettebb. Eredete Szent Balázs püspök nevéhez fűződik, aki azzal tette feledhetetlenné magát az utókor számára, hogy egyszer megmentett egy fiút, akinek halszálka akadt a torkán. Hálából a fiú anyja ételt és gyertyát adományozott számára. Ezért a torokfájósok különös becsben tartják ezt a dátumot, az őket ápolók pedig ilyenkor parázsra vetett alma héjával füstölik meg a szenvedőket, hogy ezáltal a betegséget, fájdalmat okozó gonoszt elűzzék belőlük. Az ezen a napon templomba menő diákoknak a pap két összekötött égő gyertyát tart a nyakukhoz, és arra kéri Istent, hogy Szent Balázs püspök esedezésére óvja meg az áldást kérőt a torokbajtól.

    

Köszöntőimet mivel mással láthatnám vendégül, mint egy szép kirándulással.

Lent vagyunk az öbölben. Épp dél van. Erős déli szél fúj. Nézzétek a vizet… Sima víztükörnek tűnik. Ma nincs hullám. Mégis fehér habcsomók látszanak egészen a horizontig. A sekély része nyugodt, majd sirályoktól foltos vizet látsz.Több száz sirály sütkérezik az erős fényben a vízen ringatva magukat.

 Hát milyen büszke a gyermek! Hát még Pános! A világ legegyszerűbb dolgát hajtotta végre. De mivel az egyház nevében történt, az egész falu őt ünnepelte tegnap. Amikor a házakat ment áldani, először a keresztet csókolták, majd Marci legnagyobb megdöbbenésére a kezét is...
Este 9-re jártak végig a 450 házból kb.300-at.
Nem a keresztkivétel volt a nehéz, hanem reggel 8 órától a mise, majd fél egytől megint mise, ill. fél háromtól este kilencig az egész falut körbejárni és kántálni..
 

Thassos, Paradiso-öböl és Agios Joannis környéke, 2012. január 15. délelőtt

Az időjárás megint megtette a maga furcsaságát. 13.-a estétől vasárnap estig mindenhol országos havazásokat mondtak. És nagyon-nagyon hidegeket. Kozániban, Grevenában, fent az ország északi hegyeiben -20 fokokat, nálunk éjszakára -6 C fokokat, nappalra +5 fokot. Ezek itt is, ott is rendkívüli hidegnek számítanak, mert rájön a pára hidege, a hegyekből fújó, még hidegebb érzetet keltő északi szél.
A hideg igaz is lett. A HÓ???
Az ország délebbi és nyugati részein valóban hótorlaszok.
Itt a szigeten?
A Paradisótól Potosig 10 cm-es hó, hófúvás. Tudjátok Potos hol van? A szigetünk legdélibb csücske az, hol még mutatóban sem illik hónak lenni. És most a partig lent van a hó! Ahol a hónak illett volna lenni: Ypszárió és annak északkeleti lábában levő falujai, Panagia és Potámia. Ehelyett havazott Limenástól Prenosig, illetve Paradisótól Potosig.
A fotók 2012. január 15-én, vasárnap délelőtt készültek.
A képeken Ágios Joannis szép öblét, az Aliki felett és Paradisó felett levő utakat látjátok.
Az egyetlen területe a szigetnek ez a rész, hol bő termést hoz a narancs- és citromfa. És ahol a trópusi és mediterrán növények télen is virágoznak. És a banán sem fagy ki a télen.             

Thassos, Potámia, 2012. január 10.

Odafent - a hegy felett - hideg fényével ragyog még a kövér, fehér hold. Szemérmetes fényével az esthajnalcsillag fénye villan meg a havas fenyőfákon. A hajnali madarak fázós trillával kelnek életre, és küldik a tenger felé tiszta hangjukat, hogy a völgylakók is lassan ébredezni kezdhessenek. Nem zúgnak a fák, a tenger is csendes. Alszanak a hófehér márványgolyók is a tenger mélyén. Csak a sirályok gurnyasztanak a parti márvány púderben. A téli csend szavához a hegyről az erős csobogással lezúduló patakok zúgása ad visszhangot.
Majd itt-ott ajtó csapódása hallatszik. Később a hegyről egy autó berregése, majd mint a templomok harangjátéka, megszólalnak a bárányok és kecskék rézcsengői. Érces hanggal kánonként hallatszik a különféle állati hangok között. Giling…,  galang… Majd élesen süvítenek a pásztorok füttyszói, egymásnak vidáman válaszolva. Reggeli riadóként hatol át a természet sűrű páráján. Ela…, ela. Majd füttyszó.
Aztán újból csend. Csak a vizek zúgása és a jeges fákon a zúzmara és a hó sercenésszerű hangja hallatszik mindenhol.
A falu felett még kevés kémény füstje fehérlik. Alszik még Potámia.

Vízkereszt vagyis a „fény”-“Φώτα- Θεοφάνια

E hosszú lélegzetű írás célja, hogy az otthon már elsekélyesedett, ám itt az ortodox vallásban erősen élő nagyon nagy ómagyar egyházi ünnep hagyományát újra megismerjük.
Elolvasva eljuthattok majd a hatalmas folyón, a múlt végtelen vizén evezve az egyik korból a másikba, megpihenve átélitek a múlt legendás meséjét.
 

A Karácsonyt követő szent napokról

A görög ortodox és a katolikus szemléletű vízkereszt ünnep hagyományáról


1. Dimitrios Moshos  írása alapján
( az Athéni Egyetem Általános Egyháztörténeti Tanszék teológusa)


A vízkereszt hagyomány kezdetéről
Az első keresztények ünnepeiről és szokásairól az Újszövetség könyveiben olvashatunk. Léteznek írások, mely szerint az úgynevezett apostoli atyák követői, a tanítványok is hirdették a vízkereszt hagyományát.  Antiochiai Szent Ignác, Klimis Róma és más keresztény írók munkái adtak e napokra szabályokat, utasításokat és tanításokat.
Ezekben meg lehet különböztetni a húsvéti, a vasárnapi szent liturgiát, a napi imákat és az új keresztség felvételét, mely csoportosan történt Szent nagyszombat estéjén.

A hagyomány nem őrizte meg Jézus születésének kalendáriumi napját. Az első századokban az Egyház az epifániát, az Isten láthatóvá válását, az emberré vált Isten világra jövetelének misztériumát ünnepelte.
(Επιφάνεια”- az Epifánia szót  Szent víznek, keresztvíznek fordítom.)

 

BUÉK 2012 !


  Az új év nyarára új lehetőséget ajánlok a sziget csodáinak felfedezésére:


Gyalogtúra Adenából, az ős-Potámiából a mai Potámia falujába.


Potámia mai falujának lakossága kb. 450 családból áll, mintegy  2000-es lélekszámmal.
Potámia nevének jelentése: folyók.
 

endeel