A természet temetése és újjászületése

 


 

Egy régi-régi történetet mesélek el nektek.
Mindez akkor történt, mikor az emberi emlékezés keletkezhetett. Régészek kutatják a történet kézzel fogható bizonyítékait. Mondják így, mondják úgy, de oly rég volt ez már. A pontos igazságot nehéz kideríteni. Az biztos, igaz volt! Mondják ezt a krétaiak, kik magukról is azt mondják, minden krétai hazug!
A mese szerint volt egy isten. Földi halandók és égiek istene. A világban úgy ismerik őt: Zeusz. A görögök Diasznak hívják.
Hol született?

 


Kréta Diasz hegyén, Anogia falu fölött, a Psziloritiszen. Zabolátlan gyermek volt. A sziget magas hegycsúcsain játszott. Kuriteszek – a hegytetőn élő emberek a minoszi időből - bújtatták el őt, hogy ne hallatszon hangos játéka. A kuriteszek magas, vékony, szikár emberek voltak, kemény tekintettel. Bírták a hideget, a szelet, a havat. Köd volt a szakálluk, kecsketej szagúak voltak. Ha ők zenéltek és énekeltek, a kemény hegyek megnyíltak, táncos dobogásukra a sziklák a tengerpartig hullottak.  A csecsemőt már születése idején trónra ültették.

    

Fából készült trónját - mely feltehetőleg Knosszoszban volt - a kuriteszek minden reggel nagy ceremóniával feldíszítették a természet minden szépével, virágokkal, elefántcsonttal, arannyal. Hogyan képzelték el őt? A kicsiny Diasz haja, mint a fekete bárányok bundája, fényesen, göndören omlott vállára. 27 méteresnek gondolták, ami a vállára terült. A fekete bárányok és kecskék szőrével azonos volt a csecsemő isten haja. (A nyájak is arra szolgáltak, hogy őt rejtsék.) Minden reggel felöltöztették, megfésülték, fényességes liturgiával trónra ültették őt, majd nappal játszani engedték. Napközben, mikor megpihent, hason feküdt a csecsemő isten. Egyik keze mindig Amaltheia kecske hasa alatt, a másik kezében csörgő játékként kővillámot tartva, gyönyörködött a hegycsúcsról a napfényben fürdő tengerpartban.

Az emberek története itt kezdődött hát e szent hegyen. A csecsemő Diasszal és a szúrós szemű, igaz kuriteszekkel. Majd Diasz felcseperedvén az Olimposz hegyére ment, hol a tizenkét isten Istene lett. Onnan arany trónszékéről igazgatta a világot.

Igazságot tett vagy büntetett. Indított háborút, de békét is teremtett. A földön az emberek a tulajdonságaikat az istenektől kapták. Az isten is születt és meghalt.
Hogy halhat meg egy halhatatlan?
"Κρήτες αεί ψεύσται, και γαρ τάφον,ώ άνα σείο
Κρήτες ετεκτήναντο, συ δ' ού θάνες, εσσί γαρ αεί"

Hmmm. Ettől isten ő, hogy újra is tudjon születni! Minden évben meghalt Diasz is, hogy a természetben újra születhessen.
A természet bölcsője Kréta, a legfőbb sírja is ott van. A Juhtasz hegyén a hatalmas isten örök arccal néz az ég felé, honnan a történések jönnek.

    


Közeledik az est, mikor meghal majd a természet. Az égben ekkor nagy tüzet gyújtanak, hogy minden ünnepi pompával legyen. A bíborpalástra aranyszínű leplet tesznek. A halott körül álló istenek könnyükből szivárványkoszorút fonnak és az uruk feje köré illesztik azt.
Síri a csend. Elhallgatnak a madarak, némán, mozdulatlanul ring a tenger is.

   

   

   


Eltelt 12 hónap. A 12 isten most mind egybegyűlik, hogy  elbúcsúzzanak az Égtől, majd egy féktelen, minden erőt és irányt összefogó táncukkal kérjék a természet urának feléledését.
Süvít, fúj a szél. Orkán tánca körbejár, magához fákat ölel, mit vagy derékba tör, vagy tövestül kiszakít. Sziklát dob le a hegyről, mely éles csattanással kemény morzsákra törve ér a patakok medrébe. Zúgva kapaszkodik a partra fröccsenve csattanó tenger vizébe. Poszeidon vizet gyúrva tajtékokat hány tánca közben. Apollon egy örvény közepén hárfázik, hogy az épp alább hagyó körtáncot újra ritmusra gerjessze. Mindenki jelen van, főistenek, alistenek, mind egy-egy hangszerrel csapkodva, dühöngve, ordítva. Egy éjjel és egy nap tart a féktelen tánc. 

    

  


Majd elfáradnak ők is. Talpuk alatt a felhők megtaposva, összepréselve, fehér gomolyaggá váltan, de immár megszakadozva, kilyukadva a szilaj, heves léptektől. A pihenés időszaka jön most. Újra csend telepszik a világra. Immár nyugodt csend. Az istenek tiszteletben fekszenek az égi uruk sírja mellett. Várnak. Hosszan, csöndben és hidegen. Néha újra könnyezve is. Majd ha az hideg leheletüktől megfagy, a kilyukadt fekhelyükből fehér pihéket a földre hullatva. Szép gyász ez. A felejtés fehér leple borítja a földet, a bánat elmúlik, a rosszat hozók elfagynak. Az olvadó hó gyenge csurgással itatódik a földbe, hogy a mélyben levő csírának duzzadó életet adjon.
Mikor fent búcsúznak az istenek, a földiek is velük ünnepelnek.
A halhatatlanság templomában Athanasziosz tiszteletére tartanak búcsút.
Évezredek múlhatnak, de a szokás élő marad. Diasz temetéséből ma Athanasziosz - a Halhatatlan, a gyógyulás szentje - ünnepe lett.
Hatalmas a természet, örök annak tisztelete.
Díszítették egykoron a sírt, díszítik most az ikont.
Mily szép mindez.
Pereghetnek az évek, de ahogy nem felejt a természet, az emberek is harmóniában a természettel, azt felöltöztetve, annak arcot adva megemlékeznek róla. Immár más névvel.
Réges régről történetekről kezdődött a  mesém, majd itt fejeződött be az égből a földre szállva, Kréta nagy hegyéről északra térve Thassoson, Kasztróba érve.

Évek óta elmaradt az igazi havazás itt a szigeten. A 2016-os évben immár másodjára havazott, 2 napig a sziget keleti irányától déli irányban a hegyektől egészen le a tengerpartig varázsossá téve a tájat, hol úgy gondoljátok, az örök nyár uralkodik mindig.

    

    

    

    

    

    


Alkalom ez az írás, hogy felhívjam figyelmeteket egy új útra is.
Limenárjából immár aszfaltos műúton - mely 10 km hosszú -, juthattok fel Kasztró történelmi hegyi lakatlan falvába.

Az év javarészt csak nyáron, turistáktól látogatott faluját kétszer töltik meg a görögök élettel.
Mindkettő ünnep egyházi jellegű.
A mostani az Athanasziosz ünnepe, mindig kb. egy hétig tart.
A hideg miatt az egész évben lakatlan házakat fel kell fűteni, elegendő élelemmel meg kell tölteni. Az ünnep kötelező része jan.18. előestéjén a liturgiával kezdődik, majd azt követi másnap délelőtt egy mise, az egyházi étel elfogyasztása, és a mulatság.
Az időjárásban ilyenkor van váltás. A decemberi enyhe időt januártól mindig csapadékos, szeles hideg idő követi. Számtalanszor előfordul itt havazás is, mivel 700 méter feletti tengerszinti magasságban van a falu. Ezt ismerve a falu háztulajdonosai - kik a sziget teljes területéről, de főleg Limenárja és Potos környékéről valók – felkészülnek, hogy az ünnep ideje alatt az időjárás miatt bent rekednek a faluban.
Az idei évben még több ember lehetett jelen az év e vidám egyházi ünnepén az új út miatt. Ők csak a valós ünnepi időszakban voltak jelen a faluban. A többiek, kik házzal is rendelkeznek, a kőházakat sok vendéggel megtöltve, több napig ott tartózkodva élvezték az ünnepet követő hegyi havazást is.

    

    

    

    

                    
A régészeti és mitológiai írásrészhez az anyag a görög írások segítségével készült.

Magyarázatként még talán egy pár gondolatot tennék hozzá.
Az ókorban a minoszi időszak kezdetétől i.e. 3000-től i.e. 900-ig minden év végén ünnepelték Zeusz halálát és annak újraszületését, mint a természet halála és - jóval későbbi időszakban - annak szimbolikus újjászületése.
Leghíresebb történésze ennek a korszaknak és területnek a maga is a Knosszosz feletti Arhanesz falu lakója, Jannis Sakelaris volt.
Az ő leletei, írásai alapján elfogadott tényként mondják a régészek, hogy a minoszi időkben az emberek az Arhanesz feletti hegyen valóban állítottak sírt Diasznak. Trónszéke is volt valószínűleg Knosszoszban. Ez egy nagyon bonyolult hosszú történet, igazából a knossosi palota idegenvezetési anyag egy része. Léteznek a 3700 éves szent helyek, a Juhtaszon 810 és 1500 méter tengerszint feletti magasságban sok-sok lelettel. A legfőbb rituálé hely a Juhtaszon volt.  Kutatások bizonyítják, hogy i.u. 300-ig tartották ott ezt az ünnepet, tehát még a kereszténység ideje alatt is! De nem csak ott ünnepelték ezt, hanem a teljes göröglakta területen és az ókori világban. Ciprustól az északi görög területekig. Keleten, Bagdad környékén és az északi szír, mezopotámiai, palesztin,  egyiptomi, főniciai  területeken is találtak erre utaló leleteket a régészek. Egyesek szerint 9 évente, más írások megfejtése szerint évente tartották ezt az ünnepet. 350 barlangot azonosítottak e rituáléval. A rituálék során nagy pompa volt és áldozatadások. Az ott talált kelyhekből következtettek, hogy méz, bor, tej, de vér is volt a különféle kelyhekben. Emberáldozatot is tarthattak ezen az ünnepen.

Trónja senki másnak, csak Diasznak lehetett. Egyéb istenek nem ülhettek trónszékre. Sírt sem állíthattak másnak és feltámadásuk sem lehetett. Az időszámítás is más volt az ókorban. Területenként és kultúránként különbözött a hónapok elnevezése is. Az év az aratáskor, tehát a nyári időszakban kezdődött. Annak temetése körülbelül a régi naptárszámítás szerinti év utolsó és az év első napjához  mínusz 13 napos eltéréssel igazodott.

Kik a kuriteszek? Iraklion felett fekvő hegyi falvak lakói. Voltak ők és élnek ma is. A Psziloritisz hegycsúcs közelében ma is sok falu van. Az onnan származó emberek, kik immár szétszóródva élnek esetleg Kréta egyéb területein, vagy egész Görgögországban, magukról még ma is azt vallják, ők a kuriteszek. Termetükkel, tekintetükkel, beszédükkel és énekeikkel valóban kitűnnek az emberek közül. Oly mélyen szívükben őrzik a régi mesét és a hagyományokat, hogy hitük segítségével a régi vonások megmaradtak. Érdekes módon hisznek a mai ortodox vallásban is, de tartják azt is, hogy Diasz és a természet istenei ma is élnek. Lehet, hogy elhagyták már hegyi falvaikat, de oda gyakran visszatérnek, és olyankor azonosulnak az ottani természeti jelenségek követelte életmóddal.

A Psziloritisz hegy csúcsán, ahogy ők mondják, a "KORFI"-n minden más. A korfi  magas hegycsúcsot jelent. De amikor nagy kezdőbetűvel kezdődik a szó, és hiányzik egy az  i betű, minden görög tudja, a Psziloritisz szent hegycsúcsról van szó. Megszokott értelemben a hegycsúcsokat korifinek nevezik.

Ott megszűnik a civilizáció minden zaja, eltűnnek a törvényei és szabályai. Ha ott vagy, a természet az úr! A szél beszél, a levegő atmoszférája különlegessé válik. Az ott uralkodó erők tiszteletet, alázatot és engedelmességet követelnek minden embertől. Ez a kettőség okozza az ott élő embereknek az erejét, méltóságát, és természetük állandóságát. Maguk a minoszi kor uralkodói is minden szökőévben a Korfira, Diasz barlangjához jártak fel tanácsot kérni, hogy hogyan kormányozzák jobban és igazságosabban a népet. Törvények születtek ott, melyet szentül be is tartottak. Ezért különülnek el ma is az ott élt emberek. Vallják, hogy törvényhozáshoz a természetet és az embert is figyelembe kell venni. Mivel sokszor nem ezt tapasztalják a mai törvényhozóktól, saját maguk öntörvényeket is hoznak, melyek előtt tétlenül áll a mai kormány.

Mit jelent az Anogia szó?
A kuriteszek legfőbb falujának neve Ανώγεια azaz Anogia. A szó értelmezése is szoros kapcsolatban van Diasz születésének mitológiájával.
Ανώ jelentése: felső, magas. Γαία, vagy γεια azaz Gia nem a földet megteremtő,  hanem a világ megtermékenyítő magját jelenti.
Γαία / Gia/ és Χάος /Háosz/ szerelméből született  Ουρανός /Uránosz/ az ég.
Mily szépen következik ebből, hogy a világ ura is csak itt e falu feletti hegyen születhetett.

Ψηλορείτη /Pszilorithi/ az Anogia falu feletti hegy neve. Ez szintén kettő szóból tevődik össze. Ψηλο-ρείτη.
Az első magasságot jelent.
A második szótag kielemzése bővebb értelmű. ρείτη - Ρέα /Rhea/
Γαία / Gia/és az Ουρανός /Uránosz/ az ég gyermeke:Ρέα /Rhea/
Rhea,  mely életet, mozgást is jelent.

Elemezzük ki Thassos sziget legmagasabb hegycsúcsának nevét is. Υψάριο /Ipszarió/
Szintén kettő szó összetételéből áll.  
Az első szótag: υψηλός, -ή, -ό. Jelentése hatalmasság, magasság, méltóság, nagyság, erő.
A második szótag megegyezik a Rhea szóval.

A Pszilorithis és az Ypszarió rokonértelmű szó, jelentésük azonos..
Égi hatalmasság mindkettő.
Az azonosság Kréta és Thassos közt máshol is megvan. Nem bővítem tovább a történetet, de  ott is megvan az a közös eredet, ill. a folytatása a történetnek.

Miért tartottam fontosnak ezeket a kielemzéseket?
Vannak, kik soha nem juthatnak el a legfőbb isten születésének hegyére, a Pszilorithiszre. De jártak már, vagy el tudnak jutni Thassos legmagasabb hegyének csúcsára, az Ypszárióra. A halhatatlanság hegye az is. Egy nehéz pillanatomban valakinek azt mondtam, hogy sajnos a hegyek sem halhatatlanok. A szél, a vihar, az évezredek azt is szétmorzsolják, és a tenger felszínéig jutva homokszem lesz belőlük. Azt már nem mondtam, hogy épp a homokszemekből lesznek a hegyek. Amennyi évmillió alatt széthullik a hegy, épp annyi évmillió alatt is születik, mert az élet folytonos.

Az Ypszárió csúcsának egy szikláján üldögélve ilyen és még ennél nagyobb bölcsességek is eszedbe juthatnak. Ha fúj ott a szél és a felhő füstszerűen gomolyog, a már felnőtt nagyságos Zeusszal társaloghatsz. Olyankor a hegyek is magasabbak. Mikor napfényben fürdik a hegytető és pazar kilátást ad a kéklő tenger és a távoli szigetek és hegyek felé, akkor érezd úgy magad, mint egykor a csecsemő isten.

A halhatatlanság hegyén, örök emlékkel.

 

A kuriteszek nem keverendők össze a kuroszokkal. Más a kultúra, más a korszak is és a terület is. 

Mik a kuroszok? A kurosz lehetett női alak, azaz: kori. A férfialaknak a neve kurosz. Azok a későbbi és teljes görög kultúra szobrai voltak, életnagyságú vagy annál nagyobb méretben. Akropoliszokban tartott legfőbb ceremóniáknál volt szerepük, vagy az előkelő, uralkodói sírokban, mint tartóoszlop, őrként szolgáltak a halott számára. A legfőbb sírbejáratot őrizték, elzárva a sírt, hogy onnan tovább már halandó nem mehet tovább. Mennyire hittek ebben az emberek? A sírrablók, ha mégis arra vetemedtek, hogy behatoljanak, előbb a fejüket megpróbálták eltávolítani, és a síron kívülre helyezni. Babonásan rettegtek a tekintetüktől.
A szóelemzést, hogy a kurosz és kuritesz szavaknak van-e közük egymáshoz, még nem kutattam. Elképzelhető, hisz itt is van közös vonás.

Érdekes, és talán nem véletlen egybeesés: a keresztény ünnep Athanasziosz ünnepnapja egybeesik az ókori Diasz temetési ceremóniájának napjával.
Történészek és teológusok vitatkoznak sok-sok átfedésen és magyarázatokon. Ezt a témát tovább felkeverni nem szeretném. De a különféle időjárási jelenségek és ünnepek együttléte az idén oly szembetűnő volt, hogy alkalmat adott arra, hogy összehozzam a mitológiát az időjárással, és szeretett Kréta szigetemet az ugyanúgy ölelt Thassossal. Egy nagy-nagy egység az ország. Egyik sem létezhetne a másik nélkül.     

ΜΝΗΜΗ ΓΙΑΝΝΗ ΣΑΚΕΛΛΑΡΑΚΗ
Jannis Sakellaraki emlékezése
/ régész és történész/

Γιούχτας. Το πρόσωπο του Δία στο μυθικό βουνό της Κρήτης
A Jouhtasz.  Zeus arca a mitoszi krétai hegyen

Ο ΤΑΦΟΣ ΤΟΥ ΔΙΑ
Zeusz sírja


Akik kisebb magyarázó szövegek által még érthetőbbé és képletesebbé szeretnék tenni az írásomat, olvassák végig január 1-20-ig a fórum különféle írásait.
A bemutatott fotók és videók, amelyek a mostani időjárást mutatják, a sziget lakóitól a facebookról  lettek összegyűjtve.
Mindannyiunk nevében hálás köszönet jár érte a következő személyeknek:
Kosztasz Lovoulosz ( Limenáriában élő ikonfestő, szobrász és fafaragó művész)
Dimokratisz Lio
Takisz Viki-Kritikou
Nikos Matrakas, a Hotel Ostria szállás tulajdonosa
Lázáris Babis természettudós és fotóművész
Mária Tsafou panagiai lakos

 



 Ezzel az igaz mesével szeretném megköszönni felétek a sok és kedves köszöntést.
 
 



 

Hozzászólások  

0 #1 Mese?Honey 2016-01-26 21:11
Köszönöm ezt a kis mesét, ami sokkal több egy mesénél.... és Kréta egyre jobban hívogat :) engem.
A csodás fotókért és a videókért külön köszönet! A fenyvesbéli hóesés csodás. De a Sk. Potamiába vezető autóút is... fura volt a megszokott tájat téli öltözékben látni. Na és Kavala...

A kastrói műútért nem rajongok már annyira.
0 #2 VÁ: Korfilovas zsuzsa 2016-01-26 22:11
Kastroba műút? Mi júniusba még alig tudtunk átevickélni a vízmosás által szétszabdalt úton.
Dél Krétára amikor jártunk akkor akkor a hegy falukba azok a közel két méter magas szikár kék szemü de mégis szúrós tekíntetű emberek a kuriteszek?Amikor a Samaria szurdokon kijöttünk és hajóval átmentünk Hora Sfakionba a kikötőbe ültek ilyen emberek, olyan mérhetetlen megvetéssel nézték a hajóból kiözönlő zsibolygó embereket hogy mindenki elnémult ahogy a közelükbe értek,fekete fejkendös csizmás emberek voltak, még ma is beleborzongok ha rájuk gondolok.
0 #3 ÚtÁgi 2016-01-27 09:32
Igen, Zsu, Ők a kuriteszek.Nem kell félni tőlük. Nagyon jó emberek. De szeretik az embert emberszámba venni. Nyájként terelve, csak az állataikat szeretik látni, de azokat is inkább szabadon hagyják.. Amikor egy nagy tömegben tereltetünk valóban szúrós szemmel gondolnak erre a jelenségre. Fontos számukra a személyi szabadság, melyet ők dacolva mindennel, meg tudták őrizni. Minden nemzetnek vannak kuriteszei. A magyarnak is!
A fenyvesbeli hóesés pedig nagyon ritka. Mármint ott! Limenária Kosztasz műhelye a tengerparti emelkedőn. Ott készült a felvétel. Déli tengerpartján a szigetnek. Alikinél is csodálatos a táj.
Akik itt jártatok nálam többször, megértek Kréta sziget felderítésére. Nem szabad elnagyolni, és időt kell rá szánni, hogy megértsétek a sziget lelkét. Ott sem a nyaralók utcáján van a lénye. A belső falvak, túrák, Chrissi szigete, Szamáriai szurdok, Preveli, Chania, és Knosszosz nagyon jól felkészülten. Valamint céltalanak tűnő autózás be a hegyek közé. Egy görög est, melyet ott kihagyni vétek. Ott nem kell ajánlani, mert oly nagy a bőség, hogy egy élet nem elég, hogy a legszebb részeket megnézd.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!

endeel